Létezik jótékony és káros stressz is, de mi köztük a különbség?
Korai kelés, gyors reggeli, kapkodás, indulás, késés, sietés, útközben ebéd, határidők, hajszolás, elfelejtettem, indulás a városba, ügyintézés, eszembe jutott, gyerekek, haza, főzés, pakolás, készülődés, nem találom, látogatás, pakolás, hosszú este, kevés alvás. Másnap kezdődik elölről. Mire jó ez? A világ fejlődésére, az egyén növekedésére, sikertörténetekre, de végső soron összeomláshoz vezet.
Ezeket láttad már?
Nem csoda, hogy ma gyakrabban hallunk a stresszbetegségekről. „Szinte már nincs olyan ember, aki huszonéves korában még ne találkozott volna stresszbetegséggel. Ennek oka, hogy az agy képtelen feldolgozni a naponta érkező több millió ingert. Ha csak tíz percet töltünk a TikTokon, legalább tízféle érzelemmel találkozunk a szomorú tartalmaktól kezdve a vicceseken át az ijesztőig… Ugyanígy jó példa az iskolai elvárások növekedése, mert már nem elég egy idegen nyelv, már nem elég egy sport, nem elég egy hangszer. A munkahelyeken is egyre több feladat hárul ránk, tehát a nyomás nő, és ezzel kéz a kézben jár a stressz” – mondja Varga Judit tanácsadó szakpszichológus és networker, majd hozzáteszi, hogy a stressz nem csak negatív hatást rejthet magában, hiszen megtanít a megküzdésre is.
Jótékony stressz
Akkor beszélhetünk jótékony stresszről, vagyis úgynevezett eustresszről, amikor az előttünk álló feladat teljesítése motivál, cselekvésre késztet, miközben előtérbe kerül a kreatív gondolkodásunk, illetve mozgósítjuk a bennünk lévő tartalékokat. Az eustressz valóban jótékonyan hat a szervezetünkre és fitten tartja a szellemünket is. Amikor ezt érezzük, akkor még épp elegendő ingerrel találkoztunk az adott feladat előtt. Csak akkor élhetjük meg a jó stresszt, ha csökkentjük a külső ingereket. Distresszről, vagyis rossz stresszről beszélünk, ha az előttünk álló feladat félelmet, szorongást vált ki belőlünk. Szakértőnk szerint a napi több millió inger olyan mértékben lefárasztja az agyat, hogy a valóban lényeges teendőkre már nem tud koncentrálni. Ilyenkor a testünk fiziológiai tünetekkel jelez, de a mentális gyengeséget sem lehet elkerülni. A stresszbetegség egyik jellemző tünete a dekoncentráltság, a hangulatingadozás és az indulatos megnyilvánulások.
Szállj harcba!
Ugyanakkor fontos tudni, hogy a stresszkezelési technikákkal ezek a reakciók csökkenthetők. Az egyik legjobb példa erre a pillanat megélése mint eszköz. „A »tudatos jelenlét«-technikák alkalmazása, a jelen megélése erősíti a kapcsolatot a mosttal, csökkentve a szorongást. Számos olyan gyakorlat létezik, amely segít, hogy a tudatos jelenléttel megéljük az adott pillanatot. Ezzel bárhol, bármikor csökkenthetjük a stresszt. Érdemes kipróbálni! Főzzünk egy kávét és üljünk le a meleg itallal egy asztalhoz vagy a kanapéra. Teljes figyelmünkkel koncentráljunk a kávé illatára, hőmérsékletére, ízére, a bögre tapintására, az asztal érdes vagy sima felületére, a kanapé puhaságára. Vagyis tudatosítsuk, hogy mit vettünk magukhoz, hol vagyunk éppen, és mit csinálunk az adott helyzetben.”
Ugyanígy megtanulhatjuk az autogén tréning lépéseit is, ami az egyik leggyakoribb pszichológusok által tanított relaxációs technika. Ellentétben sok más meditációval, itt nem kell elképzelni természeti képeket, így élénk fantáziára sincs szükség. A módszer alapja, hogy ráirányítsa a figyelmet az elme jótékony hatására, hiszen ahogyan a psziché képes hatni a testre és ezáltal akár izomgörcsöket vagy fejfájást is okozhat, úgy az ellazított test is tud hatni az elmére. Ez a relaxációs módszer általában több órára ellazít és pszichológus segítségével sokak számára elsajátítható.
A túlzott stressz pánikrohamhoz vezethet
A mindennapi feladatok miatt kialakuló stressz kezelésére a tudatos jelenlét és az autogén tréning hatékony megoldást jelent, viszont a pánikrohamot okozó frusztráltság kezelésére nem elég. A szakember arra biztat, hogy a pánikroham legkisebb jelét is kezeljük kellő komolysággal. „Az elbagatellizálás újabb problémát okozhat. Bár a szervezetünk jelez, hajlamosak vagyunk legyinteni a szédülésre, emésztési panaszokra, fejfájásra, keringési gondokra és a neurológiai tünetekre. Sajnos az is előfordul, hogy a környezetünk sem foglalkozik panaszainkkal, pedig a test jelzéseire érdemes figyelni, hiszen időben szól: állj! Itt a határod, ne menj tovább! Fontos, hogy a stresszt a helyén kezeljük. Amikor úgy látjuk, hogy akár mi magunk, akár a körülöttünk élő társaink valamelyike kimerült, túlterhelt, szorong és gyakran ingerült, akkor kérjünk segítséget.”
Más a helyzet sokkhatás alatt. Aki erős pánikot él meg, annak fontos, hogy egy stabil, nyugodt ember legyen mellette, miközben rövid és egyértelmű utasításokat ad neki. Ha egy barátunk, munkatársunk vagy a párunk pánikkal reagál a stresszre, a legjobb, ha kimozdítjuk az adott helyzetből, amiben éppen van. A fizikai tevékenység könnyen kizökkent, mivel a figyelem egy másmilyen tevékenységre koncentrálódik, ezért egy nagy séta ilyenkor kifejezetten hatásos. Amikor az érintett képtelen a kimozdulásra, akkor segítsünk légzőgyakorlattal kontrollálni a szorongását, orron át történő lassú levegővétellel. A szélsőséges helyzetekben ezek a módszerek csupán akut kezelést eredményeznek, a szakember szerint ebben az esetben már nem elég az otthoni megoldás.
„Bátran kérjünk segítséget pszichológustól, mert a stressz- és pánikbetegség is kontrollálható, és egy hatékony terápia után akár teljesen elmúlhat. Ez persze nem azt jelenti, hogy ezentúl mindig kellő nyugalommal fogunk reagálni a frusztrált vagy váratlan helyzetekben, ez elképzelhetetlen. Viszont befolyásolhatjuk, hogy mennyi teret adunk egészségünk károsításának és megóvásának” – mondja a pszichológus, végül hozzáteszi, hogy a stresszt nem zárhatjuk ki az életünkből, de megtanulhatjuk kordában tartani, illetve tudatosan csökkenteni azt. Szabályozhatjuk, mit fogyasztunk, milyen információkat engedünk be az életünkbe. Csökkenthetjük a jelenlétünket a digitális világban. A rendszeres testmozgás is segít a megfelelő lelki egyensúly megtartásában. A heti rendszerességgel edző fiataloknál kimutatták, hogy több eustresszt élnek meg, mint distresszt. Ugyan a külső hatásokat nem kerülhetjük el, de kontrollálhatjuk!
