Ha 10 jelből 8-at tapasztalsz, túlélő üzemmódban vagy a munkahelyeden
Az élet bizonyos mennyiségű stresszel jár, ami elkerülhetetlen. Gondolj csak bele: ha valamit érdemes megszerezni vagy elérni, akkor az gyakran egy kis “küzdelmet” is igényel. A kihívás egy bizonyos szintjére, vagyis az eustresszre, tehát szükségünk van.
Ezeket láttad már?
Ha valami túl könnyű, az sokszor unalmas, mivel nem köti le eléggé a figyelmünket, valamint a győzelem és az eredmények felmutatása is kedvesebb számunkra, ha megdolgoztunk a sikerért. Fontos azonban különbséget tennünk aközött, amikor számos, egészséges mértékű kihívásban van részünk, és aközött az állapot között, amikor napról napra distresszt, vagyis negatív hatású stresszt élünk át, és túlélő módban töltjük a mindennapjainkat.
Ebben a cikkben arról lesz szó, hogyan ismerheted fel, hogy te is túlélő módban működsz és néhány tippel is érkezem, ha szeretnél ezen változtatni.
Honnan ismerheted fel, hogy te is túlélő módban működsz a munkahelyeden?
- Folyamatosan stresszelsz, szorongsz és gyomorgörccsel indulsz munkába nap, mint nap.
- Úgy érzed, hogy a szoros határidők és a magas elvárások nyomása nehezedik a vállaidra.
- Befeszíted az állkapcsodat, illetve az izmaidat úgy, hogy sokszor észre sem veszed.
- Mentálisan és fizikailag is kimerültnek érzed magad, még akkor is, ha egyébként rendszeresen mozogsz és az alvásmennyiséged is kielégítő.
- Kihívást jelent számodra, hogy új feladatokba kezdj bele.
- Nehézséget okoz számodra, hogy hosszabb ideig egy feladatra fókuszálj, vagy elmerülj egy tevékenységben. Könnyedén kizökkensz bármilyen külső inger hatására.
- Halogatod a fontos döntéseket vagy feladatokat, mert úgy érzed, túlterhelt és bizonytalan vagy ahhoz, hogy érdemben foglalkozz ezekkel.
- Lefagysz már annak a gondolatától is, hogy mennyi összetett feladat tornyosul előtted.
- Csökkent az eredményességed.
- Fiziológiai tüneteket tapasztalsz magadon, amelyek utalhatnak a túlélő üzemmódra: gyakori fejfájás, fáradtság, izomfeszülés, emésztési problémák, álmatlanság. A fizikai tünetek tovább fokozhatják a stresszt és a szorongást, ezzel egyfajta ördögi kört teremtve.
Az elfoglaltság mint “kitüntetés”
Fiziológiailag a harcolj vagy menekülj stresszválasz egy figyelmeztető jelzésként funkcionál - felhívja a figyelmet arra, hogy fenyegetés érhet és felkészít a túlélésre - akár meneküléssel, akár a fenyegetés leküzdésével, akár ledermedéssel. A túlélési mód természeténél fogva önző. Ahhoz, hogy megpróbálj “túlélni”, teljes energiáddal és figyelmeddel önmagadra kell fókuszálnod.
A túlélési mód azonban 2024-ben már nem ugyanaz, mint amikor a “harcolj vagy menekülj” stresszválasz kifejlődött. Általában már nem valós, életünket veszélyeztető, fizikai fenyegetésekre reagálunk, például a fák vagy bokrok bajlós zizegésére a vadonban, hanem sokkal inkább az érzelmi és pszichológiai fenyegetésekre - versengésre a munkatársak között, fokozódó teljesítményigényre a munkahelyen, az önérvényesítés iránti igényre.
Ha egy pillanatra megállsz a feladataid sokasága közben, és egy kis időt szánsz önmagad megfigyelésére, észreveheted, hogy gyakran elragad a bűntudat érzése, amikor nem vagy elég hatékony, és talán ezt mondod magadnak: Csinálnom kellene valamit.
Annyira el vagy foglalva azzal, hogy végezd a feladataidat és folyamatosan produktív legyél, hogy hajlamos lehetsz elfelejteni, hogy az eredményesség mellett a nyugalmi fázisok, a pihenés ugyanolyan jelentőségű. Modern társadalmunkban a produktivitás és a hatékonyság váltak elismerendő tulajdonságokká ,és olyannyira belénk ivódott ez az elképzelés, hogy szinte szégyellnünk kell magunkat, ha lepihenünk.
Mi a probléma a túlélési üzemmódban való működéssel?
A pozitív pszichológia tudományának egyik közkedvelt kifejezése a “thrive” és a “flourish”, vagyis a növekedés és a virágzás, ami arra az elképzelésre utal, hogy amellett, hogy megküzdünk a kihívásokkal, képesek lehetünk kibontakoztatni az erőforrásainkat és teljes, elégedett életet élni. Bár a túlélés kétségtelenül csodálatra méltó képesség, nem biztos, hogy ennek kellene szentelni az életünk jelentős részét.
Egy "wellness-nap" vagy egy "munka utáni ital" átmenetileg megnyugtathat, de nem feltétlenül eredményezi azt a gondolkodásmódbeli változást, ami ahhoz szükséges, hogy a nyomás valóban feloldódjon. Ha a fenti helyzetek ismerősek számodra, hogyan tudod elérni a kívánt változásokat?
Azonosítsd be a gyökérokokat!
A tünetek kezelése nem, vagy csak részben és időszakosan nyújthat megoldást, ha valóban túlélő módban éled a mindennapjaidat. Annak érdekében, hogy végérvényesen orvosolni tudd ezt a helyzetet, be kell azonosítanod valamennyi olyan gyökérokot, amely kiváltója lehet ennek az állapotnak. Kezdj el naplót vezetni arról, milyen helyzetekben érzed fokozott mértékben a szorongást, a fenyegetettséget.
Van olyan időszak, napszak, helyzet vagy állapot, amikor kifejezetten stresszes vagy, szorongsz és egyértelműen bekapcsol a “harcolj vagy menekülj” válaszod? Azt is jegyzed fel, milyen időszakban vagy szituációban érzed nyugodtnak és ellazultnak, energikusnak magad. Jegyezd fel, mikor éled meg ezeket az állapotokat, milyen gyakorisággal és mit csinálsz, illetve kivel veszed körbe magad ilyenkor.
Amikor legközelebb bekapcsol a túlélő üzemmódod, kérdezd meg magadtól a következőket: vajon az a fenyegetettség, amit érzel és tapasztalsz, valós? Például: “A főnököm vagy a kollégám valóban gyűlöl engem?” Milyen tények támasztják alá ezt az elképzelést? Ha alá tudod támasztani - bizonyítékokkal, tényekkel -, hogy az általad érzett fenyegetés valós, akkor a következő kérdésed az lehet, miért engeded meg ezt a helyeztet?
Még a legnehezebb szituációkkal kapcsolatban is, amikor bizonyítékod van a feltételezéseidet illetően, a túlélési mód egyszerűen a tagadás, a menekülés vagy a tehetetlenség állapotában tarthat.
Ha képes vagy beazonosítani azokat a helyzeteket, szituációkat és időszakokat, amikor különösen jellemző rád a túlélési mód, lehetőséget teremtesz arra, hogy automatikus reakciók helyett tudatosan dönts arról, hogyan fogsz reagálni, illetve azt is tisztábban láthatod majd, mi áll a hatalmadban, mit tudsz befolyásolni és mit nem.
Teljesíthetőek a kihívások?
Nem mindig sikerülhetnek elsőre a dolgok, különösen akkor nem, ha először végzel egy munkát vagy feladatot. Ha irreális elvárásokat támasztasz saját magaddal szemben (például akkor, amikor egy új készséget sajátítasz el, vagy akkor, ha éppen most tanulsz bele egy új munkakörbe egy új munkahelyen), jelentős mértékű stresszt és szorongást okozhatsz saját magadnak, de a környezetednek is.
Az erőfeszítések fontosak és elengedhetetlenek, ugyanakkor az is lényeges lépés, hogy merj segítséget kérni, ha arra van szükséged. A barátaid, a családod vagy a munkatársaid is nagyszerű támogatók lehetnek, de szakmai kérdésekkel érdemes lehet felkeresni egy mentort vagy szakértőt.
Tudatosítsd, hol vannak az egészséges határaid: melyek azok a felelősségi körök, szerepek és feladatok, amelyek egészséges szintű stresszt okoznak, és hol van az a határ, ahol túlvállalod magad. A stressz kezelhető szintje energizál - ezért is nagyszerűek a kihívások, de vannak olyan időszakok és élethelyzetek, ahol érdemes extra segítséget vagy támogatást is igénybe venned.
Fókuszálj a missziódra!
Elgondolkodtál már azon, mi a személyes missziód? Mi az a küldetés, amiért érdemes nap mint nap felébredned, és amivel egy kicsivel jobbá teheted ezt a világot? Ha biztosan tudnád, hogy okkal vagy itt, ezen a bolygón, akkor mivel tennéd egy kicsivel szebbé, jobbá ezt a világot? Mit tennél? Milyen készségeidet bontakoztatnád ki? Hogyan viselkednél másokkal?
Mi lenne az az ügy, ami igazán fontos lenne a számodra? Mi a te sztorid, ami inspiráció lehetne? Ahogyan a vállalatok is megfogalmaznak szervezeti értékeket és küldetésnyilatkozatokat, úgy érdemes lehet neked is időt szánnod arra, hogy megfogalmazd a saját személyes küldetésnyilatkozatodat és értékrendszeredet.
Szerzőnk, Kertész Lilla szervezetpszichológusként és business coach-ként dolgozik, hogy startupokat, kis-és középvállalkozásokat, valamint azok vezetőit támogassa a fejlődésben, az üzleti és egyéni hatékonyság növelésében. Fő területe az én-vezetés, vagyis annak kérdése, hogyan tudjuk irányítani saját életünket, illetve hogyan válhatunk csapatok, egész szervezetek, valamint önmagunk eredményes és tudatos vezetőivé.
