„Virágot senki sem akar lopni” - beszélgetés Dávid Zita festőművésszel

Dávid Zita fiatal magyar festő szerint a közösségi média használata egy művésznek is több lehetőséget adhat. A friss Barcsay-díjas alkotóval festészetről, természetről, érvényesülésről beszélgettünk.

Hogyan lettél festő? Gondolom, te is gyermekkorodban kezdtél el rajzolni, mint sokan mások, ám nem mindenkiből válik festőművész.

Én ezt elég természetesnek éltem meg. Korán elkezdtem rajzolni, és szerencsére végig jó tanáraim voltak. Különórára jártam ötödiktől, majd a gimnáziumban több rajszakkörre is. A szüleimmel a középiskolát már úgy választottuk, hogy minél többet tudjak rajzolni, végül a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumba mentem. Érettségi után felvettek a Képzőművészeti Egyetemre, ahol festő szakon diplomáztam 2015-ben. Ott is nagyon jó és támogató közösségbe csöppentem.

Az elmúlt tíz évben számos egyéni és csoportos kiállításod volt, itthon és külföldön. Szerinted minek köszönhető, hogy külföldre is hívnak kiállításokra?

Talán a szerencsének, a közösségi médiának és egy-két sikeres pályázatnak. De szerintem a nemzetközi jelenlétem csak most kezd elindulni. Mostanában kezdtek megtalálni külföldi kurátorok az Instagram által. Például áprilisban lesz Antwerpenben egy csoportos kiállításom, aminek a kurátora az Instán vette fel velem a kapcsolatot, ott látta a munkáimat, előtte nem is ismertem.

Merész, szexi és provokatív – negyven éve hódítanak a Calvin Klein fehérneműk

A közösségi média használata mennyire általános a művészeti életben? Kortársaidnál hogy néz ki ez?

Szerintem a közösségi médiával a művészeknek egy kicsit több lehetőségük adódik, de így is borzasztó nehéz és hosszadalmas az érvényesülés képzőművészként. Nem nagyon látok bele, de többen azon kortársaim közül, akik külföldön is láthatók, hasonlóról számolnak be. Vagyis, hogy Instagramon találják meg őket kurátorok, galériák vagy éppen műgyűjtők.

Nem lelombozó ez, hogy nem elég csak festeni?

Néha jó lenne csak festeni, de a cél az, hogy eljusson a nézőkhöz, így egyszerre kell sok mindent csinálni. Ösztöndíjakra pályázni, kiállításokat szervezni, kapcsolatot tartani emberekkel, felrakni a műveidet online, hírt adni magadról. Főleg akkor, ha nem vagy galériánál.

Zita műveiből válogattunk:

Mire jó a galéria?

Képviseli az alkotót, kiállítási lehetőségeket ad, értékesíti a műveket, szervezi az eseményeit, online megjelenéseit, egy csomó dolgot levesz a válláról.

Szerintem egyértelműen könnyebb érvényesülni galériával, mint anélkül.

Neked most van szerződésed galériával?

Nem vagyok leszerződve, de projektalapon több galériával dolgoztam együtt az elmúlt időszakban.

Mennyire fontosak számodra az ösztöndíjak?

Felbecsülhetetlen értéket jelentenek, mostanában a nyugodtabb alkotási körülmények megteremtése miatt. Tavaly nyertem el egy kanadai ösztöndíjat műterembérlésre, ennek köszönhetően van saját műtermem az Operánál, amiért nagyon hálás vagyok, nekem ez szintugrást jelent.