Pszichológustól tanultam ezt az egyszerű módszert, amivel pillanatok alatt jobban érzem magam a bőrömben
Megvan az az érzés, amikor az egyik munkatársad rosszkedvű, elkapsz egy komor pillantást, és meggyőződésed, hogy veled van a baj? Esetleg ültök egy baráti/családi vacsorán, ahol szokatlanul nagy a csend, és neked egyből az a megfejtésed, hogy ez rólad szól? Később persze rájössz, hogy ez nincs így, de amíg kiderül, addig órákig, esetleg napokig tépelődtél a nemlétező problémán. Létezik egy zseniális módszer, amit Dr. Szondy Máté klinikai szakpszichológustól tanultam.
Ezeket láttad már?
Dr. Szondy Máté Tudatos változás című könyve az egyik kedvenc olvasmányom, még annak ellenére is, hogy fogalmam sincs, mikor olvastam utoljára könyvet ennyire lassan. A benne található összefüggések, magyarázatok és technikák megértése miatt azonban megérte lassítani. Korábban olimpiát nyertem volna túlagyalásból: mindent magamra olvastam, amitől egyre frusztráltabb lettem, holott egyszerűen csak szerettem volna belefeledkezni a mindennapokba, és élvezni, amit lehet, ami meglehetősen nehéz, ha folyamatos belső konfliktusban állsz magaddal és mindenkivel.
Meditáció, agykutatás, boldogság
2018-ban kezdtem tudatosabban meditációval foglalkozni, de 2021-ben kapcsoltam rá úgy igazán, idén pedig neurológiai vonatkozásban is elkezdtem jobban utánajárni, mi történik idegrendszer szintjén, amikor frusztráltabb vagyok, és mi változik, amikor épp kiegyensúlyozottabb napjaimat élem.
Aztán egy szép napon, félúton Norvégia felé, a repülőn olvasgatva hirtelen rábukkantam Dr. Szondy Máté említett könyvének Hogyan hat a tudatos jelenlét az idegrendszerre? című fejezetében a magyarázatra és egyben a módszerre is, amivel megelőzhetem a túlagyalásból fakadó szorongásaimat.
Az idegrendszerünknek ugyanis két nagy területe van: az alapállapotú és a feladatpozitív hálózat. Az első akkor jellemző ránk, amikor elkalandozunk, a múlton rágódunk, a jövőnkön agyalunk, vagy épp az én-központú gondolkodás jellemző ránk. És itt lép játékba egy ventromediális prefrontális kéreg nevű agyterület, ami a saját magunkkal kapcsolatos információkat dolgozza fel. Ha ez a terület nagyon aktív, akkor sokkal hajlamosabb leszel arra, hogy olyan dolgokat is magadra vegyél, amit alapesetben nem tennél. Vagyis mindent onnan közelítesz meg, hogy ez és ez biztosan a te hibád, ő és ő most pontosan ezt gondolja rólad.
Ennek az alapállapotú hálózatnak a fontossága vitathatatlan, de ha túl aktív, akkor jön a szorongás, a stressz és a kényszeres jellegű gondolkodásra való hajlam, ami, mondanom sem kell, elképesztően megterhelő. Részemről ebből lett elegem, ám hiába volt ott a felismerés és a szándék, hogy nekem ez többé nem kell, valahogy eszköztelennek éreztem magam. Pedig a megoldás végig ott volt a reggeli jógamatracomon és meditációs párnámon, amit az utóbbi hónapokban idő hiányában hanyagolni kezdtem, még annak ellenére is, hogy amikor napi szinten gyakoroltam, sokkal kiegyensúlyozottabbnak éreztem magam.
A varázslat neve: biológia
Na de ha van egy részünk, ami túlpörgetve mindent túlagyal, léteznie kell egy másiknak is, ahol ott rejlik valamilyen megoldás: ez a feladatpozitív hálózat, és akkor aktivizálódik a laterális prefrontális kéreg bevonásával, amikor elmélyülünk valamiben. Mindegy, hogy ez Monopoly, takarítás, egy Excel-táblázat töltögetése, ajándékcsomagolás vagy valami, ami a napi munkádhoz kötődik. Abban a pillanatban, hogy képes vagy fókuszálni a figyelmedet, aktivizálod a feladatpozitív hálózatodat, és ezzel egyidőben csökkented is a szorongásért, a stresszért és a rágódásért felelős alaphálózat aktivitását.
Hogyan tudsz egyik állapotból a másikba ugrani? A kérdésben eleve benne van a válasz, egyszerű, és ezért olyan zseniális is egyben. Nem kell ugyanis erővel, erőszakkal vagy akarattal elfojtanod magadban az alapállapotból fakadó szorongást. Bőven elég, ha átkapcsolsz egyik belső csatornádról a másikra, vagy ahogy Susan Mackinnon idegsebész szavait is idézte a szakpszichológus: Ahhoz, hogy megszabadulj a negatív gondolataidtól, nem az alapállapodó hálózatodat kell legyőznöd. Egyszerűen csak tudatosan aktiválnod kell a felatadatpozitív hálózatodat, és hagynod, hogy a fiziológia természetes módon deaktiválja az alaphálózatot.
Tényleg bármilyen elmélyült feladat révén elérheted a kívánt eredményt, szokásoddá teheted (rengeteg gyakorlással persze), hogy rávezeted magad a kis neurológiai trükkre, és fel is gyorsíthatod a folyamatot a rendszeres meditáció révén. A gyakorlás ugyanis gyengíti a kapcsolatot az alapállapotú hálózattal, az én-központú gondolkodással, és minden – teljesen felesleges – stresszel és szorongással, ami vele jár. Apróságnak tűnik, de működik, és nekem elhiheted, pont az ilyen apró, de annál fontosabb lépések és szokások kialakítása emel az életminőségünkön.
