„Akkor is jó alakom lesz nyárra, ha belehalok” - Pszichológust kérdeztünk, mit okoz, ha harcban állunk a saját testünkkel
Te is vásároltál már csak azért kisebb ruhát, hogy majd úgyis belefogysz, és akkor bizony nagyon büszke leszel rá? Bár elsőre ez az elgondolás abszolút motiválónak tűnhet, valójában sokkal nagyobb az esélye annak, hogy bántod vele magad. Sőt, ha esetleg nem is érsz el egy idealizált testsúlyt, amit elterveztél, akkor még a közben elért sikerélményeidet is semmisnek veheted.
Ezeket láttad már?
Ahhoz, hogy kiegyensúlyozottan és boldogan éljünk, a testünkkel és a lelkünkkel való jó kapcsolat is elengedhetetlen. Ez sokszor mégsem olyan egyszerű, főleg, ha már a testsúlyunkkal sem vagyunk kibékülve. A nyárhoz, vagy egyéb, számunkra fontos eseményekhez, időpontokhoz közeledve például könnyen érezhetünk késztetést arra, hogy kisebb ruhaméret mellett döntsünk, csak azért, mert aztán úgyis bele tudunk majd fogyni. Balázs Eszter pszichológus, étkezési coach most többek közt azt is elárulja, miért nem túl jó elképzelés ez, és abban is segít, hogyan lehet alapjaiban véve is harmonikusabb a kapcsolatod a testeddel.
Mennyire jellemző manapság, hogy a jó idő beköszöntével jobb alakot várunk el magunktól?
Azt gondolom, évszaktól függetlenül is szívesen választunk határidőnek számunkra fontos dátumokat, eseményeket (például nyaralás, osztálytalálkozó, újév stb.), amikor a legjobb formánkat szeretnék mutatni. Amikor megfogalmazzuk, hogy „nyárra bomba formába szeretnék kerülni”, érdemes kicsit közelebbről megnéznünk, mit is jelent számunkra ez a forma. Pontosabban: miért olyan fontos ez számomra? Mit gondolok, miben lesz más ez a nyár, ha elérem a vágyott testsúlyt? Mert csinosabbnak fogom érezni magam? Úgy gondolom, hogy több lesz az önbizalmam? Menjünk tovább: Mi fog változni, ha csinosabb leszek? Többen észrevesznek, pozitív visszajelzéseket kapok? És így tovább folytathatjuk a kérdéseket, míg meg nem fogalmazzuk, mi is az, amire igazán vágyunk, amiből többet, mást szeretnénk. Gyakran a fogyástól várjuk (és most nem egészségügyi célú diétázásra gondolok), hogy megváltoznak a kapcsolataink, sikeresebbé vagy szerethetőbbé válunk.
Mivel járhat az, ha a fogyás érdekében szándékosan olyan ruhákat veszünk, amelyekbe „majd belefogyunk”?
Ezt „motiválásnak” szánhatjuk, de szerintem inkább bántjuk magunkat ezekkel a vásárlásokkal. Arra irányítja a figyelmünket, amilyenek éppen nem vagyunk. Minél nehezebben elérhető ideális testképet formálunk magunkban, annál távolabb kerülünk jelenlegi önmagunktól, így az önszeretettől, önelfogadástól. Az életmódváltáshoz energiára, önbizalomra lenne szükségünk, amit csak önmagunkból nyerhetünk. Ha nincs jó kapcsolatunk önmagunkkal, akkor megfogalmazódhatnak bántó gondolatok, mint például „nem érdemlek ennél több ételt”, ezek pedig tovább távolítanak önmagunktól. A ruhavásárlást használjuk inkább a sikereink megünneplésére: amikor elérünk egy mérföldkövet az életmódváltásban, vegyünk egy olyan darabot, amit azonnal hordhatunk.
Mennyire egészséges, ha a céljaink elérését figyelve ilyenkor akár minden nap mérlegre állunk?
A napi mérlegelés nagyon csalóka lehet, mert rengeteg tényező befolyásolja, hogy alakul a súlyunk napról napra: hormonális ciklusunk, vagy az éjszakai alvásminőség is hatással lehet rá. Tehát nem csak mi kontrolláljuk a számot, amit a mérleg mutat. Érdemes olyasvalamit követni, és ahhoz kötni a sikereinket, aminek a teljes kontrollja a mi kezünkben van. Például kitűzök heti háromszor legalább 40 perces otthoni edzést, és ezeket az edzéseket jelölöm a naptárban, és figyelem, ahogy telnek a hetek, és gyűlnek a jelöléseim. Így a következetességemet, az új „sportos énem” útját követem.
Mit adhat nekünk egy igazán kényelmes, komfortos, de közben csinos ruha?
Visszautalnék egy korábbi kérdésre: egy kisebb méretű ruha könnyen válhat nyomasztóvá és frusztrálóvá, de egy kényelmes, testünk előnyös részeit kiemelő ruha, ami nem szorít, nem feszengünk benne: egy ilyenben felszabadultnak, nőiesnek érezhetjük magunkat. Eszembe jutnak azok a műsorok, ahol stylistok öltöztetnek fel olyan hölgyeket, akik nem érzik igazán jól magukat a bőrükben, inkább bújkálnak, takargatják magukat a ruháikkal. Az alakjukhoz, stílusukhoz passzoló ruhákban ragyogni kezdenek, megváltozik a testtartásuk, az egész kisugárzásuk. Szerintem ez az érzés, amit keresünk, amit át szeretnénk élni. És ehhez valójában nem az álomsúlyra van szükségünk, hanem arra, hogy megismerjük magunkat, a testünket, a stílusunkat és összhangba, harmóniába kerüljünk mindezzel. Ehhez szerintem megkerülhetetlen egy belső munka, hogy megértsük a kapcsolatunkat önmagunkkal.
Milyen tevékenységekkel fogyhatunk úgy, hogy közben a testünket és a lelkünket sem bántjuk?
Szerintem két dolgot érdemes átgondolni: mi az, amit szeretek csinálni, és mik azok a változtatások, amiket képes vagyok beilleszteni a napi rutinomba. Tudom, hogy sokkal vonzóbbak a rövid távon nagy fogyást ígérő drasztikus fogyókúrák. Ezek egyenes utat jelentenek a jojózáshoz, a falási rohamokhoz, a két véglet közötti ingázáshoz: vagy „elengedjük” és mindent megengedünk magunknak, vagy pedig szigorúan diétázunk. Hosszú távon ez az emésztésünkre, a hormonális egyensúlyunkra, a mentális egészségünkre is hatással lehet.
Ha nem csak idén nyárra, hanem hosszabb távra szeretnénk egy kiegyensúlyozott életmódot alakítani, akkor gondolkodjunk kis lépésekben, apró szokásokban: mi az, amit minden nap megtehetek, és valóban képes vagyok elkezdeni? Lehet ez napi 20 perc torna vagy gyaloglás, egészségtudatos választás a munkahelyi menzán, a tv előtti nasizás elhagyása. Mi az a mozgásforma, ami örömet okoz – kocogás, jóga vagy súlyzós edzés? Próbáljunk a divat, barátaink ajánlásai helyett befelé figyelni és így dönteni.
Hogyan kezeljük, ha mégsem sikerül leadni a vágyott kilókat?
Amikor valami nem úgy alakul, ahogy szeretnénk, az egy jó alkalom arra, hogy megnézzük, hogy vagyunk magunkkal, milyen érzéseket vált ki bennünk ez a helyzet. Hajlamosak vagyunk végletekben gondolkodni: vagy sikerült leadnom x kilót, vagy nem. Siker vagy kudarc. Próbáljunk nézőpontot váltani: hányszor mentünk el edzeni ebben az időszakban, milyen szokásainkon változtattunk? Biztos, hogy találunk sikereket, eredményeket, amik jelzik, hogy képesek vagyunk a változásra.
Minden kis lépés, ami egy egészségesebb, kiegyensúlyozottabb élet felé visz, erősíteni fogja ezt az énrészünket. Ha elkezdünk magunkról úgy gondolkodni, mint „egészségtudatos, testi-lelki harmóniában élő ember”, akkor könnyebben tudunk azonosulni az új szokásainkkal, és ezek mentén értékeljük majd magunkat, a kilók pedig oda kerülnek, ahova igazán valók: a háttérbe.
Yohji Yamamoto: „Az igazi divat eltűnőben van, de amíg élek, harcolok érte”