Ismerd meg Diószegi Ádámot, a hedonista jógit!

Míg Indiában annak idején a jógaguruk – akik mind férfiak voltak – csendesen elvonulva magukban gyakoroltak, meditáltak, egyetlen életcéljuk volt, az, hogy eljussanak a megvilágosodáshoz, a XXI. század jógaoktatóinak nagy többsége két lábbal áll a földön. Vállalkozásban dolgoznak, jógastúdiót üzemeltetnek, jógatáborokat szerveznek, az internet segítségével közösséget építenek. Ez nem jelenti azt, hogy ne gyakorolnának szorgalmasan és ne lennének élményeik a megvilágosodással kapcsolatban, csak életvitelük alkalmazkodott a világ változásaihoz.

Nagyon szeretek hozzátok járni jógázni. Az órákon a fények, a zene, az illatok segítenek, hogy elengedjem a külvilágot. Mit szólna Patandzsali, a jógafilozófia alapját képző Jóga-szutrák szerzője a régmúltból, ha látná, milyen irányba fejlődött egykori tanítása?

Minden hálám és tisztelem a mestereké, akiktől én is tanultam, szeretnék hű maradni a tanításaikhoz, és a jóga eredeti célját mindig szem előtt tartom. Nem tudom, hogy Patandzsali mit szólna a mai gyakorlásokhoz, az ő idejében a jógázás teljesen másként működött. A jógának más volt a kultúrája Indiában. Egy jógastúdió vezetőjének nehéz dolga van, mert szeretné sikeresen működtetni a vállalkozását, minél több emberrel megismertetni a jógát, ugyanakkor az is fontos számára, hogy a gyakorlás lelke megmaradjon. Ehhez olyan ember kell, aki mind a kettőhöz ért, mindkettőben meg tudja magát találni. Hogy hangos-e a zene a teremben, milyen ruhában vannak az oktatók, másodlagos szempont. A kérdés, hogy mi a célja ennek az egésznek, amit külsőségek vesznek körül.

A nyugati világban nagyon divatos lett jógázni. Miért fordulnak szerinted ma az emberek a jógához?

Szerintem azért ennyire sikeres a jóga, mert egy nagyon komplex rendszert foglal magába. Nemcsak egy – a testet is sokrétűen fejlesztő – mozgásforma, ahogy azt az átlagember látja, de az elménkre, idegrendszerünkre, érzéseinkre és akár az énképünkre, világképünkre is hatással van. A kitartott pózokkal javítja a testtartást, ez adja a fizikai test alapját. A gerincünk helyzete, állapota kihat a belső szerveink működésére, az emésztőrendszere, a hormonrendszerre, a keringési rendszerre. Arra is, hogy hogyan lélegzünk. Mindenki megfigyelhette magán, hogy ha a hangulata vagy az elmeállapota megváltozik, a légzése is más lesz. Másképp lélegzünk, amikor éppen jó a kedvünk, vagy ha megijesztenek, más, amikor szeretkezünk vagy éppen csendben elmélkedünk. A jógik megfordították ezt a folyamatot és azt mondták: avatkozzunk bele a légzésbe, és akkor uralhatóvá válik az elme, a hangulatunk, sőt még a stressz-szintünk, a koncentrációs és az empatikus képességünk is.

A jóga gyakorlása közben végzett nyugodt, egyenletes légzés visszaállítja elménk nyugalmát is. A tudatosság terjedésével egyre több ember jött rá arra, hogy az elme is egy fontos része az életének, és szeretné valamilyen szinten megérteni, uralni azt. A testünk felett jó esetben van hatalmunk, este, ha lefekszünk az ágyba, a testünk ott marad, de az elménkkel nincs ez így. Cikáznak a gondolatok az agyunkban, s hiába szeretnénk távol tartani őket, nem olyan egyszerű. A jóga gyakorlása egy jó eszköz ehhez is. A hétköznapokon túl pedig az emberiségben mindig is megvolt a vágy, hogy keresse a választ arra, kik is vagyunk valójában, mi a lét értelme, mi történik a halál után. A jóga egy spirituális út, de nem egy vallás, nem hitrendszer, nem ad kész válaszokat, hanem magára a kérdezőre mutat rá. Misztifikációtól mentesen a valóság és a valódi énünk közvetlen tapasztalási lehetőségét adja meg a gyakorlónak. Az emberek más-más okok miatt fordulnak a jóga felé, de idővel megtapasztalják az összes jótékony hatását.

Hogyan lett belőled jógaoktató?

Nem lehet tudni, hogy honnan jött nálam a jóga iránti érdeklődés. Ha a jógát egy önismereti útnak tekintjük, aminek a végső célja a meditatív tudat megvalósítása, akkor ennek elérése nagyon gyorsan, öt-hat évesen a célom lett. Persze ezt akkor nem tudtam ilyen szépen megfogalmazni. Nagyon érdekelt a halál kérdése, az, hogy ki is vagyok én valójában. Emlékszem, egyszer vasárnapi ebédnél ettem a húslevest, és hirtelen nyilvánvalóvá vált, hogy érzem a testem működését, de ezt a tudatosságom látja. Igazából tudattermészetű valami vagyok, egyfajta figyelem, ami látja a kéz mozgását, ahogy berakja a szájba az ételt, érzékeli a test működését, de nem azonos vele. A test csak hozzá tartozik. Ez az élmény örökre meghatározóvá vált. Rájöttem, hogy amit meg tudok figyelni, az nem lehetek én, és ezen az egyszerű logika mentén haladva kerestem azt, ami nem megfigyelhető.

Gyerekként órákat csöndben ültem a kertben, belefelé figyelve, és szép lassan eltűntek a gondolatok, csak a létezés érzése, maga a figyelem maradt meg. Fantasztikus belső béke, a megérkezettség érzése lett úrrá rajtam. Amikor huszonegy évesen találkoztam a jógával, rájöttem, újra eljuthatok ehhez az élményhez. Az érettségi után a racionális énem azt súgta, tanuljak tovább, legyen egy hétköznapi állásom, de a spirituális tanítások továbbra is érdekeltek. Fél év alatt kiderült, hogy a Miskolci Egyetem gépészmérnöki kara nem az én világom. Így hát folytattam tovább az útkeresést. Kamaszként számos tanfolyamot elvégeztem, az összes elérhető, spirituális témájú könyvet elolvastam, sokféle elképzelést hallottam a túlvilágról, a reinkarnációról, de mindig azt éreztem, én a lényegről szeretnék hallani. A jóga és a védák tanítása volt az, ami egyértelműen a legtisztábban mutatott rá erre a lényegre.

Jógaoktató lett belőled, képzéseket szervezel, van egy napfényes jógastúdiód Budapesten, a Duna-parton. A pénz mennyire játszik fontos szerepet az életedben?

Számomra az ügy a fontos, hogy a jógát minél tisztább formában, minél több emberhez el tudjam juttatni. A növekedéssel együtt járt, hogy egyéni vállalkozóvá kellett válnom, aztán kft.-t kellett alapítanom, az oktatóképzéshez felnőttképzési intézményi titulus kellett, de ezek mind mellékhatások voltak. Ha azt mondom, soha nem volt célom ez az egész, lehet, hogy falsul hangozhat. De aki ismer, tudja, hogy soha nem akartam, hogy ennyi ember kövessen, vagy jógastúdióm legyen. Ezek csak következményei annak, hogy jógát akartam oktatni. Amikor lett belőle valamennyi pénzem, még több jógát csináltam, abból még több pénzem lett, amit mind visszaforgattam. A mai napig ezt csinálom. Ha az ember életében a pénz céllá válik, elveszíti a fókuszt önmagáról. A lelki szabadság mindig hoz magával valamifajta anyagi szabadságot, de a sorrend fontos. Egészségesebb, ha az elme szabadságának a tükre az anyagi jólét, mert ha az ember az utóbbit elveszíti, így a belső teljesség akkor sem változik, hiszen nem külső körülmények eredménye.

A cikk eredetileg a GLAMOUR 2022-es márciusi számában jelent meg.

Szöveg: László Kriszta

Fotó: Bognár Bogi

Smink és haj: Szakál Réka

Modell: Fitos-Dombai Laura