Miért nem tudunk lassítani? Így éld túl a decemberi őrületet!

Képzeld el a következő szituációt. Szabadságon vagy és frissen kikelve az ágyból úgy döntesz, átadod magad a sütés-főzés stresszűző rituáléjának. Előkapod a receptkönyvet, s máris a tepsiben a nagyszerű sütemény. Hoppá, kimaradt a tojás. Sebaj, újrakezded. Ezt azonban már nem áldásként, hanem sorscsapásként és újabb teljesítendő feladatként éled meg… Főleg, ha kiderül, hogy a második eresztésből is kimaradt valami.

Aki volt már hasonló helyzetben, tudja, mire gondolunk: amikor a gyorsétterem sem elég gyors, és az ember úgy érzi, véget nem érő mókuskerékben fut. A szakértők stressz-junkie-nak hívják nemzedékünket. Pszichológusok szerint ugyanis a stressztől is függővé válhatunk, ha azt hisszük, a lelassítás hátraarcot jelent.

Miért nem tudunk lassítani?

A stressz jelensége természetesen nem új, ahogyan a túl sokat dolgozó nőké sem az. Akkor hát mitől más a mai stresszfüggőség? A stresszkezelési szakértők szerint a nőket a férfiaknál sokkal erősebben hajtja a „mit-kellene-megtennem”-érzés. Míg mostanra rengeteg előrelépést tettünk az egyenjogúság terén, addig nemünk változatlan. Hogy a csúcson maradjunk, úgy érezzük, mindennek sikerülnie kell, amibe csak belekezdünk, legyen az akár munkahelyi kihívás, a legszűkebb nadrágunkba való beleférés vagy a családi vacsora elkészítése. Emellett van egy remek eszközünk, amely bármit segít megcsinálni: a világháló. Website-ok, blogok, üzenőfalak, Tiktok-feedek milliói, amelyek egész nap ott vannak a mobilunk képernyőjén. Nem biztos, hogy észrevesszük – de ezek együtt jó kis mérgező stresszkoktélt adnak ki. Ezen pittyegő-csengő szerkezetek a kapcsolódni és kapcsolva lenni alapvető női igényével manipulálnak minket, mert használatukkal abban az illúzióban – vagy valós élményben – lehet részünk, hogy szükség van ránk. Hát nem hangzik valahogy szomorúan – így kívülről szemlélve? Ha pedig felszámolnánk az információ habzsolását, attól szoronganánk, hogy lemaradunk valamiről. Mondjuk, hogy a legging épp trendi vagy sem. Az igazság az, hogy sok nőt ilyenkor a bizonytalanság hajt. Olyan, mintha elfoglaltságukat kitüntetésként viselnék: mintha csak így érezhetnék fontosnak magukat. Hiszen így naponta számos pozitív visszajelzést, „superwoman”-bókot zsebelhetünk be – meg jó sok stresszhormont is. Az elektronika nemcsak e-mailjeink napi mennyiségével, hanem ismerőseink számával is megerősít fontosságunkban: például az Instagramon annyi követőnk van, amennyivel egyszerre lehetetlen tartani a kapcsolatot. Így lehetséges a következő szituáció: jaj, Kati, az általános iskolai osztálytársam üzenetet írt… válaszolnom kell! Pedig nem lenne muszáj, csak a nők sokszor nem szeretnék megbántani mások érzelmeit, ezért ragadnak benne az ilyen szituációkban. Közben a közeli barátságok kihűlnek – köszönhetően a folyamatos találkozó-elnapoló üzeneteknek.

Az őrület ára

A kordában tartott stressz még jó is lehet: erőteljesnek, motiváltnak, elevennek érezzük magunkat általa. Ám ha a nők a végletekig stresszesen élnek, annak komoly pszichés és fizikai következményei lehetnek. Amikor ugyanis hajszoljuk magunkat, adrenalin és kortizol nevű stresszhormonok termelődnek a szervezetünkben. A szívverésünk és a légzésünk felgyorsul. A stressznek köszönhető túlélőreakciók menthetik meg az életünket olyankor, ha például hirtelen kell félrerántani a kormányt - de az már korántsem jó, ha ebben az állapotban maradunk hosszú távon. Ha ennyi adrenalinnal és kortizollal a testünkben mászkálunk egész nap, az hathat a memóriánkra, a koncetnrációnkra, mi több, az immunrendszerünkre – sőt, az öregedést is felgyorsíthatja. A szervezet bele is „unhat” a folyamatos hormontermelésbe, ilyenkor tapasztalhatunk szélsőséges fáradtságot vagy ingerlékenységet. S nemcsak magunkkal nem leszünk „jóban”, hanem az emberi kapcsolatainkra is komoly terheket róhat a stressz, hiszen a környezetünk számára a legkevésbé sem leszünk megnyugtató jelenségek általa. Az emberek nagy százaléka ugyanis, ha munkájában fokozott stressznek van kitéve, már ahhoz sem érez elég erőt, hogy partneréhez szóljon, ha hazaér egy fárasztó nap után, ami sajnos a szexuális életet is rossz irányba befolyásolja.

Mennyire függsz?

A teszt pofonegyszerű. Ülj nyugodtan és olvass egy könyvet harminc percig (az olvasás tetszés szerint behelyettesíthető kötéssel vagy akár rajzolással). Ha már maga a tény is felidegesít, sajnos nagy valószínűséggel stresszfüggő vagy. Ha sikerült végigcsinálni, de nem tudsz teljesen belemerülni a tevékenységbe, kisebb a baj, de azért van még hová fejlődnöd. Hogy hogyan? Íme néhány tipp.

- Minimalizáld az információáramlást. Mindent nem lehet teljesíteni. A jó hír az, hogy meg sem kell próbálni. Kezdd azzal, hogy csökkented a képernyőn töltött időt!

- Ha feszült vagy, végy mély lélegzeteket és figyelj a légzés mélységére.

- Vigyázz az önbeteljesítő jóslattal. Ha valaki megkérdi, hogy vagy, többé ne válaszolj az „el vagyok havazva” vagy a „zaklatottan”-formulával.

- Nem kell mindenre igent mondani. Fogadd el, hogy úgysem tudsz egyedül mindent elintézni - hagyj valami jócselekedetet a Jézuskának is!

Szerző: Vörös Adél