Az ismeretlen étkezési zavar: ortorexia

Ha bemész egy könyvesboltba vagy csak kattingatsz a világhálón, akarva-akaratlanul is diéták tömkelegével találkozol, amik sokszor szöges ellentétben állnak egymással. Mégis mindegyik az örök fiatalságot és a lehető legegészségesebb életet ígéri.

Persze ezek a könyvek, írások, reklámok aztán célba is érnek, hisz mindig vannak megszállottak, akik annyira esküsznek az általuk követett módszerre, hogy aztán másról nem is tudnak már beszélni. Azon túl, hogy ők maguk szigorú szabályok szerint élnek, legalábbis ami az étkezést illeti, megvetően tekintenek arra, aki élvezettel habzsolja a friss, omlós, habos süteményt.

Az étkezési zavar hallatán legtöbbünk az anorexiára, a modellekre, a plakátokra, a reklámokra, a soványságra, egy, a hétköznapjainktól távoli világra gondol. Pedig ennél sokkal szélesebb és színesebb a paletta, az ételekhez kapcsolódó zavarokat ugyanis nagyjából a végtelenségig lehetne fokozni. A fent említett helyzet is már-már az étkezési zavar kategóriába sorolható, melynek neve: ortorexia. Ez nem hivatalos diagnózis, de mind a szakmában, mind a köznyelvben létező és használatos fogalom.

A lényege, hogy az érintett személy túlzásba viszi az egészséges életmódot, a napjainak egy jelentős részét teszi ki, hogy a diétáján gondolkodik, azon, mit ehet, és mit nem. Nyilván nem jár étterembe, hisz minden fogás tartalmaz valamit, amit ő biztosan nem fogyaszthat. Szinte undorral néz a finom falatokra, és magát olyan korlátok közé szorítja, ami általában már a környezetnek is megterhelő. Értem ez alatt, hogy a család és a barátok litániát hallgatnak, hogy miért kéne nekik is áttérniük az egészséges életmódra. Ettől persze megromlanak a kapcsolatok, ami általában nem érdekli a diétázót, sőt, úgy érzi, jobb is, ha nincsenek körülötte olyanok, akik rossz úton járnak.

Fontos kiemelni, hogy ha valaki meghatározott ideig diétázik, mert fogyni akar vagy az egészsége ezt valóban megkívánja, akkor őt semmiképp nem tekinthetjük étkezési zavarosnak. Az, hogy valaki odafigyel, hogy mit eszik, szintén nem patológiás, mert valóban sok méreganyagot juttathatunk a szervezetünkbe bizonyos élelmiszerek fogyasztásával. Ezen kívül pedig mindenki érzi, mi a legjobb a szervezete számára, tehát abszolút normális az is, ha valaki nem eszik mondjuk gabonát vagy húst.

A hangsúly a mértéken van. Ugyanis ha tényleg a mindennapjait tölti ki az illetőnek a kaja körüli mizéria, órákig tart a bevásárlás, mert minden címkét végig kell olvasni, mindenki bűnös, aki nem ugyanezt teszi, akkor már mindenképp érdemes foglalkozni a problémával, hisz könnyen áteshet a ló másik oldalára: amikor a túlzásba vitt egészség több kárt okoz, mintha nem csinálna semmit.