Szabados Ági: „Nem vagyok a sznobizmus híve, mindegy, mit olvasunk, csak olvassunk valamit”
Talán kevés olyan fiatal, ambiciózus műsorvezetőt, médiaszemélyiséget ismerünk, akik a felfelé ívelő karrierjük mellett hasonlóan nagyszabású szerelemprojektbe fogtak, és annak kapcsán is ismertté tették a nevüket egy teljesen másik szcénában. Szabados Ági a tévé képernyőjén és az RTL csatorna egyik arcaként vált ismertté, azonban a Nincs időm olvasni ! kihívás indítójaként, és a Libertine Könyvesboltok megálmodójaként is hasonlóan sokszor hivatkoznak rá.
Ezeket láttad már?
Szabados Ági projektje a napokban ért el egy nagyon fontos mérföldkövet, és mára egy 100.000 lelkes olvasóból álló közösség hozott létre. Ennek kapcsán, illetve a közelmúltban elvállalt műsorairól kérdeztük a riporter, vállalkozót.
Az olvasás attribítumoddá vált, de amióta már az RTL Híradón kívül találkozni veled inkább, többet is utazol. Csak nem a kocsiban is hangoskönyvet hallgatsz?
Volt egy időszakom, amikor sokat hallgattam könyveket utazás közben, igen. Izgalmas élmény volt, ahogy ismert színészek hangján életre keltek a történetek; persze sok függ attól, hogy melyik színész olvas fel, de nagyon nagy élmény tud lenni így is. Különösen, amikor Mácsai Pál narrálásában hallgattam Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül című regényét.
Nemrég ünnepelte hetedik születésnapját a Nincs időm olvasni ! kihívás. Az indításkor volt hétéves terved? Vagy elvárások nélkül vágtál bele, és most elégedetten tekintesz erre a kalandra?
Nekem sosem volt hétéves tervem. Teljesen őszintén, úgy vágtam bele ebbe a projektbe, hogy magamat, meg másokat szerettem volna motiválni – de azért nem gondoltam volna, hogy elindítok egy olvasást népszerűsítő kezdeményezést, és pár évvel később már három könyvesboltom és egy kiadóm van.
A csoport a napokban lépte át a 100.000 tagot, látom és érzem, hogy nagyon organikusan bővülünk. Sokan azt gondolják, hogy ez egy előre megtervezett projekt volt, de egyáltalán nem volt így. A kezdetekkor még az sem volt ötlet, vagy reális álom, hogy nekem egyszer könyvesboltom lesz. Számomra ez még mindig egy szürreális érzés.
Másik olvasásnépszerűsítő programod a Mutasd a könyvespolcod! sorozat, amelyben ismert emberek otthonába látogatsz el és beszélgettek a számukra fontos kötetekről. Ha könyvet nem ítélünk borító alapján, ítélhetünk olvasót a könyvespolca szerint?
Úgy gondolom, talán igen, egy emberről sok mindent meg lehet tudni a könyvespolca alapján. Volt olyan ismert ember, aki visszautasította a műsorban való szereplést, mert elárulta, hogy nem olvas, nincs könyvespolca, és természetesen ezt is tiszteletben tartottam.
Ugyanakkor másképpen tekintek azokra, akik olvasnak, velük egyértelmű, hogy könnyebben tudok azonosulni. Úgy gondolom, fontos, hogy a mindennapjaink részét képezze az olvasás, de ennek ellenére nem ítélem el azt, aki nem eszerint él. Én viszont azon dolgozom, hogy minél többen gondolkodjanak hasonlóan, mert szerintem egy különleges kapcsolódási pont másokkal; közösen lehet járni könyvbemutatókra, könyvfesztiválra. Az irodalom hidat képez az emberek között.
Hozzáteszem, az fontos a műsorban, hogy kinek milyen a polca és mennyire vigyáz rá. Sokan például nem is gondolnák egy-egy ismert emberről, milyen könyveket olvas és milyen fontos szerepet tölt be ez a hobbi az életében. De én nem vagyok a sznobizmus híve, mindegy, mit olvasunk, csak olvassunk valamit!
Az amerikai színésznő, Ashley Tisdale elküldte a férjét, hogy vegyen 400 kötetet, mert mentek hozzájuk forgatni, és úgy gondolta, egy vaskos könyvgyűjtemény jól mutatna majd a felvételeken. Tehát az olvasás, a könyvek birtoklása valahol még mindig státuszszimbólum.
Az lenne az ideális, ha nem a pózról és a szereplésről szólna az olvasás, bár valóban egy státuszszimbólum. A pandémia alatt, amikor bejöttek az online meetingek, akkor volt olyan amerikai cég, amelyik kitalálta, hogy méterre lehet náluk könyveket venni, hogy jól nézzenek ki a videókonferencián a hátterek.
Ha egy vacsorapartit tartanál magadnál, melyik lenne az a különleges könyv, amivel mindenkinek elbüszkélkednél?
Az egyik Edith Eva Eger A döntés című könyve lenne, de biztosan megmutatnám A kis herceg gyűjteményemet is, mert már a világ több pontjáról, úgy hetven példányom van. Húsz éves koromban kezdtem el gyűjteni, akkor sokat ajándékba kaptam ismerősöktől, akik külföldön utaztak. Az egyik legkedvesebb sztorim, hogy egy NIOK-tag Malajziából küldött nekem három példányt, mert az országban három hivatalos nyelv van: kínai, angol, és maláj. Amióta nem híradózom, többet tudok utazni, és azóta sok saját, általam vásárolt A kis herceggel bővült a kollekció.
Nyilván az emberek sokoldalúak, ahogyan te is, de a legtöbb néző szerintem mégis meglepődött, amikor feltűntél a Sztárboxban. Tervezel még hasonló komfortzónán kívüli élményt?
A tavalyi évben, amikor abbahagytam a híradót, utána mertem elmenni Az Árulók - Gyilkosság a kastélyban című műsorba vagy a Sztárboxba, és számomra mind a kettő hatalmas élmény, életem legnagyobb kalandja volt. Az egyikből rengeteget tanultam, a másikat pedig sikerült megnyernem. A Sztárboxot is azért vállaltam – akármilyen furcsán hangzik ez –, hogy népszerűsíteni tudjam az olvasást. Azóta is sokan emlegetik a köpenyemet, amelyet a kedvenc könyveim borítói fedtek le.
Szóval a tavalyi évem a határfeszegetésről és komfortzónából való kilépésről szólt. Most jelenleg nem érzem, hogy ismét beleugranék egy ilyen szintű kalandba, de ha megint jön olyan lehetőség, akkor miért ne?
Az Álarcos énekes harmadik évadában egészen az elején, az első adásban estél ki. Olyan sikersztorik mellett, mint a Libertine Könyvesboltod és a TV-s karriered, hogyan tudod kezelni a csalódásokat, kudarcokat?
A Sztárboxot sem mondanám egy olyan sikersztorinak, hiszen a meccsen kikaptam, viszont ott más volt, amit meg kellett tanulnom: néha veszíteni is tudni kell. Vagy inkább, ha már veszítesz, akkor is tudsz szerethető lenni. Élveztem az új sportba való belekóstolást, és a box hatására vágtam bele a teniszbe, kezdtem el úszó edzőhöz járni, hogy megtanuljak végre úszni is. Ez volt számomra a műsor másik tanulsága: nem lehet úgy élni, hogy mindent meg akarsz nyerni.
Az Álarcos énekesben pedig igen, az első adásban búcsúztam, ami nem volt életem legjobb élménye. Viszont a színpadon ismét táncoltam, és az újdonság volt számomra, hogy énektanárhoz jártam, és közönség előtt énekeltem. Pedig én nagyon szorongtam az énekléstől, volt, hogy cikinek éreztem magam, de izgalmas volt magamat figyelni a folyamatban, hogy eljutottam arra a szintre, amikor már le tudtam ezt vetkőzni, és el tudtam kezdeni énekelni. Úgyhogy összességében azt mondanám, végül egy jó tapasztalás volt, és abból a műsorból is sikerült magammal vinnem valamit.
Ennyi izgalom után mire készülsz a jövőben?
Szeretnék még egy könyvesboltot nyitni, de most inkább azon dolgozom, hogy a meglévő három stabilan működjön. Az a cél, hogy hátrébb tudjak lépni a mindennapi teendőktől, hogy minden olajozottan működjön, hiszen én a könyvekkel kapcsolatban tervezem a jövőmet. És persze a tévézés kapcsán is várom az izgalmas kihívásokat.
Fotó: Zsólyomi Norbert, Stylist: Kökény Nikoletta, Molnár Liza, Smink: Bálint Beka, Haj: Márkus Eszter
Csodát művel a bélrendszerrel, segít a fiatalságunk megőrzésében, mégsem fogyasztunk belőle eleget - GLAMOUR 
