Nem Meghan Markle volt az egyetlen, aki öngyilkos akart lenni a királyi családban
Azok, akik bizonyítékot keresnek arra, hogy a brit királyi család fontosnak tartja a mentális egészség problémáját, gyakran húzzák elő Vilmos herceg, Harry herceg és Katalin hercegné egyik közös, 6 évvel ezelőtti felvételét. A Heads Together nevű kampány videóját nézve a szkeptikusabbak viszont felteszik a kérdést: mennyire hihetünk a látszatnak ebben az esetben?
Ezeket láttad már?
Egy dolog biztos: manapság szinte megkerülhetetlen a brit uralkodóház számára, hogy elhitesse magáról, a tagjai odafigyelnek a mentális egészség kérdésére a paloták falain belül és azon kívül is. Ebből a szempontból már-már áttörésnek számított az erre a témára fókuszáló Heads Together (körülbelül: Összedugott fejek) kampány videója, amelyben Vilmos herceg és Harry herceg az édesanyjuk elvesztéséről is beszélt.
Katalin a felvételen biztatóan bólogatva tette hozzá, milyen jó ebből a szempontból, hogy a két fivér ilyen közel áll egymáshoz. Az utóbbi évek történései, különösen pedig Harry állításai viszont sötét színekkel festik át ezeket a mondatokat. Károly király kisebbik fia ugyanis éppen arról beszélt és írt több alkalommal, hogy a bátyjával egész életükben rendkívül ellentmondásos volt a kapcsolatuk.
A régebbi és a frissebb információk között ezzel együtt is van egy lényeges átfedés. Harry herceg ugyanis minden alkalommal azt mondta, hogy nem kommunikáltak eleget Diana hercegnéről a testvérével. Ez a felvetés egyrészt azért hihető, mert a sussexi herceg maga is többször elismerte, a feldolgozás ezen módja elé ő gördített akadályt, mivel azt érezte, ez úgysem hozná vissza az anyját.
Másrészt pedig talán nem túl nagy merészség ezen a ponton hivatkozni arra a jól ismert pletykára, mely szerint a Windsorok eszköztárában nem nagyon van benne a családon belüli lelkizés. Ahogy persze a pszichoterápia igénybevétele sem gyakran alkalmazott megoldás a számukra.
Harry herceg miatt foglalkoznak Diana hercegné mentális betegségeivel
Ha mindez tényleg így van, akkor fontos hozzátennünk, hogy főként az utóbbi hozzáállással a brit uralkodócsalád egyáltalán nincs egyedül. Az egyéni döntéseket figyelembe véve is nagyon angol attitűd ez valójában, az érzelmek kiteregetésének elutasítása. Különösen igaz ez a szilárd identitású munkásosztályra és arisztokráciára.
Ezen társadalmi rétegek képzeletét ugyanis hagyományosan jóval kevésbé ragadta meg a terápia lehetősége a brit társadalomban, mint a mobilisabb, önfejlesztésre épülő középosztályét. Éppen ezért érdekes, hogy pont az egyik legrégebbi angol főnemesi család sarja, a Lady Diana Frances Spencernek született előző walesi hercegné volt az, aki az Egyesült Királyságra végül nagy hatást gyakorolt ebből a szempontból. Diana mentális állapota és - részben feltételezett - betegségei ma is témát adnak a királyi szakértőknek és kommentelőknek.
Ennek egyrészt a hercegnő iránti nem szűnő általános érdeklődés az oka. Másrészt pedig vannak, akik Diana hercegné problémáin keresztül szeretnék igazolni azt, hogy a fiával, Harry herceggel is bizonyára gond van. A walesi hercegné (akkor még titokban tartott) közreműködésével 1992-ben jelent meg a Diana igaz története, amely nemcsak a hercegné bulimiáját tárta nyilvánosság elé, hanem annak feltételezett okait is.
Az életrajzban szó esik arról, hogy Diana már az esküvője előtt az elszigeteltség, a hirtelen változások és a Camilla Parker Bowles - ma Kamilla királyné - iránt érzett féltékenység csapdájában vergődve kezdte el produkálni az étkezési zavar tüneteit.
Diana hercegné nem rajongott a pszichológiáért
Ennek az eseménysornak a felfedése a sajtóban „tündérmesének” titulált hercegi frigy képét azonnal darabjaira törte. A szerző, Andrew Morton arról úgyszintén érzékletes képet festett, hogy mindennek mi köze volt a hercegné gyerekkorához. Emellett azt is levezette, hogy Diana betegsége miként uralta el a nászútjától kezdve a várandósságain át a hivatalos szereplésekig minden vetületét a hercegné életének. A könyv egyik súlypontja annak a felvázolása, hogy az öngyilkossági kísérletekbe is menekülő hercegné kevés törődést kapott ebben a helyzetben az új családjától - és persze elsősorban a férjétől.
Ez az állítás egy szempontból biztosan nem áll meg a könyv világában sem. A lelki sebek nyílt feltárása ellenére az életrajzban a pszichológiai és pszichiátriai segítségről viszonylag kevés szó esik. Az a pár oldal azonban, amely erről szól, nyilvánvalóvá teszi, hogy Károly herceg legalábbis megpróbált szaksegítséget keresni a felesége számára.
Érdekes adalék viszont mindehhez, hogy a hercegnéről köztudott: sokkal kevésbé vett igénybe orvosi és lélektani támogatást, mint alternatív terápiákat. Hogy ennek végül mégiscsak egyfajta arisztokratikus elfordulás volt az oka vagy inkább csak az, hogy Diana közvetlenül Károly segítségét igényelte volna, azt nehéz ennyi idő távlatából kideríteni.
Sally Bedel Smith amerikai életrajzíró és újságíró szerint a hercegnének nem a gyógyulás, hanem az áldozatszerep volt a lényeg, és ezért vette magát körbe inkább ezoterikus gurukkal, mint szakemberekkel. Ez a szerző azonban egy egész könyvet (Diana önmagát kereste) szentelt annak, hogy bármiféle végzettség nélkül, másfél évvel a walesi hercegné halála után diagnózist állítson fel róla. Ezért aztán ezt a véleményt érdemes némi szkepticizmussal kezelni.
Egyenes adásban diagnosztizálta a szakember Harry herceget
A személyes kérdéseket félretéve a Diana igaz története, valamint a híres-hírhedt Panorama interjú 1995-ben erős pozitív hatással volt mind az étkezési zavarokról, mind pedig áltálában a mentális betegségekről szóló közbeszédre. Ilyen módon - bár Diana rombolta is a királyi család renoméját a vallomásával - érdekes módon ez a fordulat mégiscsak az uralkodóház egyik tagjához kötődik.
Izgalmas kérdés, hogy ezen folyamat örökösének tekinthető-e Harry herceg, aki jó pár lépéssel tovább is ment az anyjánál. Ő ugyanis már nem pusztán megosztotta az ilyen irányú küzdelmeit a világ közvéleményével, de több ízben nyílt terápiás eseményen is részt vett az elmúlt években. Először Oprah Winfrey A láthatatlan énem című dokumentumfilm-sorozatában követhettünk végig vele egy traumafókuszált terápiás alkalmat. Később pedig élőben láthatták a nézők, ahogy Máté Gábor magyar származású kanadai orvos figyelemzavarral és egyéb problémákkal diagnosztizálja a herceget Kaliforniában.
Mindkét beszélgetés során előkerült számos olyan téma, amelyet a herceg a Tartalék című memoárjában is részletesen kifejt. Harry - Dianához hasonlóan - minden felületen a brit monarchia és a családja működéséhez kötötte a saját mentális problémáját (egy ideig pánikzavara volt) és a felesége öngyilkossági gondolatait. Harry azonban a mentális egészség kérdésének egy igazán Y generációs vetületére is nagy hangsúlyt helyezett. A herceg, aki magát pedig „cycle breakernek” - vagyis a rossz minták megtörőjének - tekinti, gyakran emlegetett generációs traumákat és nemzedékek közötti különbségeket az elmúlt egy évben.
A láthatatlan énem egyik jelenetében például rendkívül nyíltan beszélt arról, hogy a korosztálya tagjaihoz hasonlóan ő sem kapott támogatást az idősebb családtagjaitól. (Bár arra nem tért vissza, hogy Heads Together kampányhoz kapcsolódó videóban az hangzott el: Vilmos viszont próbálta rávenni az emlékekkel való szembenézésre.) Elmondása szerint éppen ezért kezdetben azt is szégyellte felvállalni a családja előtt, hogy Meghan szinte összeroppant a szerepével járó nyomás és az ellenséges főcímek súlya alatt. Akárcsak Diana hercegné harmincöt évvel korábban.
Depresszióval küzdött a királynő testvére
A fenti összehasonlításban egyesek a mai napig „woke” szenvelgést és a herceg manipuláltságának bizonyítékát látják. Mások viszont a rendszer látleletét ismerik fel benne, a lélek természetes lázadását egy elnyomó rendszerrel és egy elfojtásokkal teli családi környezettel szemben. Ennek a feszültségnek talán az is megbújik a hátterében, hogy a királyi család két végletben él a mentális egészség szempontjából.
A legtöbben szigorúan a nagyközönség bevonása nélkül intézik a lelki életüket, a felszín alól pedig csak néha-néha törnek fel a valódi gondok. II. Erzsébet királynő húgáról és tartalékáról, az alkoholproblémákkal is küzdő Margit hercegnőről például szintén Andrew Morton írta meg, hogy minden bizonnyal depressziós volt. A család igazi lázadói viszont egyértelműen úgy gondolják, hogy nem a tartásukkal, hanem éppen a kitárulkozásukkal tesznek a legtöbbet magukért és az alattvalóikért.
A kettő között valahol pedig ott van a korábbiakban említett Heads Together, Vilmos hercegnek az öngyilkosság megelőzésére fókuszáló programja vagy éppen Katalin hercegné most futó projektje, amely a korai gyermekkori évek hatásait helyezi előtérbe. A hasonló kampányok során a jelenlegi középgeneráció már nem engedheti meg magának, hogy legalább egy-egy információmorzsát el ne szóljon a saját lelki küzdelmeiről. Hogy ez a Windsor-házon belüli kommunikációt is elősegíti-e, azt persze csak a királyi család tagjai tudhatják.
A nap 24 órájában az ország egész területéről (mobilról és vezetékes telefonról) ingyenesen hívható a 116-123 lelki elsősegély szolgálat vagy az Öngyilkosságmegelőzés weboldalát is felkeresheted, ha úgy érzed, baj van.
