Fajt Alex: „Nem akarom és nem is tudom mindenki véleményét megváltoztatni”

Neked mi jut eszedbe a test szó kapcsán?

Negatív gondolatok jutnak eszembe, ami az én esetemben szerintem nem meglepő. Évek óta diszfóriában szenvedek, nem érzem jól magam a saját testemben, nem vagyok vele megelégedve. Másmilyen testre vágynék, nem arra, ami jelenleg van, próbálok mindent megtenni azért, hogy egyszer elégedetten nézzek majd tükörbe.

Mikor erősödött fel benned az elégedetlenség érzése?

Nincs konkrét dátum, egész életemben végigkísért, tudat alatt mindig ott volt ez a gondolat, végig hatással volt az életemre. Huszonegy évesen tudtam vele először szembenézni, de csak később, huszonhárom évesen kezdtem bele az átváltozásba.

Nagy bátorság kell, ugyanakkor rengeteg dilemma, kétely és félelem kísérheti, mire valaki meghoz egy ilyen, az egész további életére ható döntést.

Nyilván nehéz, nem is tudom, hogy kiknek a nehezebb, nekem vagy a körülöttem lévőknek, akik elképzelni sem tudják, milyen érzés lehet így élni. Szerintem egy cisznemű ember sosem fogja teljesen megérteni, mivel jár mindez. Fogalmuk sincs róla, milyen érzések kavarognak az emberben, amikor konkrétan az életed múlik azon, hogy tudsz-e változtatni a jelenlegi életeden és a külsődön.

Sokkal több annál, hogy csúnyának érzed magad, vagy nem jó szingliként élni. El tudod képzelni, milyen, amikor nem érzed magad önazonosnak? Minden percet pokolként élsz meg a saját testedbe börtönözve.

Biztos vagyok abban, hogy nemegyszer kaptál utalást rá, hogy a döntésed egy múló szeszély, amit előbb vagy utóbb kinő az ember.

Rengeteg hasonló megnyilvánulást kaptam, főleg családon belül, anyukámtól. Talán ő az egyetlen a környezetemben, aki meg van róla győződve, hogy ebből ki lehet nőni, nem kell más hozzá, csak házasság, férj és gyerekek, annak ellenére, hogy jelenleg fényévekre járok a korábbi külsőmtől.

Nagyon kellemetlen, nem is tudom kinek kellemetlenebb, hogy a mai napig ebben a tudatban él. Nyilván az interneten is megtalálják az embert kérdésekkel, kaptam már olyan kommenteket, hogy valójában az életemmel vagy a fejemben lévő gondolatokkal van a baj. Tény, amíg nincs rend a fejedben, nem tudsz magad körül rendet rakni. Rá kellett jönnöm, mindennek az az alapja, ha előállok és végre felvállalom, aki valójában vagyok.

Volt olyan időszak, amikor homokba dugtad a fejed, kvázi magadnak sem ismerted be a helyzeted?

Korábban hatalmas transzfób voltam, valamiért mindig annak van a legnagyobb hangja, aki valamilyen szinten érintett benne. Nem voltam kedves véleménnyel a transzneműekről, nyilván ez onnan ered, hogy én is erre vágytam. Ma már tudom, tudat alatt irigyeltem, milyen jó annak, aki ráléphetett erre az útra.

Mi indított el a változás útján?

A változás előtt nagyon balhés életet éltem, sokáig szenvedtem különböző függőségektől, nem voltam jó helyen, volt egy-két öngyilkossági kísérletem is, több elvonóval kiegészítve, folyamatosan romboltam magam. Egyszer a Sziget fesztiválon az LMBTQ sátor mellett fedeztem fel a Transvanilla Egyesület sátrát.

Itt találkoztam egy sráccal, aki korábban nem merte felvállalni, hogy nő szeretne lenni, elmesélte, hogy sokáig küzdött az érzéseivel, mostanra már nőként él. Ő volt az, akivel először belementem egy mélyebb beszélgetésbe, hogyan élek, milyen vágyaim vannak és ő szembesített vele először, hogy transznemű vagyok.

Mindig érdekes kérdés, hogy a felismerés majd a döntés után, hogy indul el az ember ezen az úton?

A gyakorlatban nyilván egy hosszabb procedúra, főleg, amikor két nem közt rekedsz. Jelenleg én még ebben az állapotban vagyok, ez egy átmeneti szakasz. Elkezded szedni a különböző hormonokat és szép lassan elindulsz a változás útján. Én nagyon gyorsan akartam változni, végtelenül türelmetlen voltam ezzel a procedúrával kapcsolatban. Rengeteg tesztoszteront szedtem, jóval többet, mint ami megengedhető lett volna. Minden részletet komolyan kell venni, nincs hülyéskedés, fel kell nőni ehhez a feladathoz.

A saját felelőtlenségem, a túlzásba vitt tesztoszteronmennyiség miatt nagy árat fizettem, ma már biztos, hogy megfontoltabban vágnék neki. Hosszú hónapokon át beteg voltam, nagyon rossz állapotba került a szerveztem, mostanra elfogadtam, a változáshoz türelem kell. Az egészségem, a mentális állapotom megsínylette a türelmetlenségem.

Néha még most is lánynak néznek, pedig már jóval messzebb vagyok attól, ahonnan indultam, de még nagyon távol vagyok a végcéltól.

Mára lecsendesedtem, megnyugodtam, mióta felvállaltam ki vagyok, teljesen másképp nézek a világra.

Ha most belenézel a tükörbe, pozitívabb képet látsz magadról, mint korábban?

Jobb érzés, hogy végre önmagam lehetek, de a jelenlegi életesemények vannak rám a legpozitívabb hatással. Mostanra jobb képet látok magamról, de még nagyon messze vagyok attól, hogy teljesen elégedett legyek. Tudom, hogy nem leszek száz százalékban férfi, ugyanakkor büszke vagyok rá, hogy a színészi karrierem nem kellett vakvágányra tenni. Végre azt csinálhatom, ami igazán szeretnék, és mindezt nem egy olyan testben kell tennem, amiben soha nem éreztem jól magam.

Óriási elismerés, hogy transzneműként szerepet kaptál, és önmagad alakíthatod egy napi sorozatban.

Szerintem ez egy történelmi pillanat a magyar tévézésben: transzneműként az egyik főszerepet játszani! Nem vagyok megfosztva az álmaimtól, azt csinálhatom, amit szeretek. Ez egy követendő példa a jövő generációjának: nem szabad feladni, ha nagyon akarjuk minden lehetséges.

Ezt a küldetést szeretnéd népszerűsíteni a Tiktokon is?

Érdekes, mert a Tiktok egyáltalán nem tudatosan jött az életembe. Megtetszett egy trend, a múltbéli énedtől tudtál kérdezni. Valamiért felkapta a videómat az algoritmus és egyre többen kezdtek követni, azóta küldetésemnek tekintem az érzékenyítést. Az embereknek el kell végre fogadniuk, hogy nem vagyunk egyformák, más az értékrendünk, az élettörténetünk, különböznek a vágyaink, de attól még lehet a másikat kedvelni, vagy élni hagyni.

Hogy fogadod a negatív kritikát vagy kommenteket?

Már sokkal jobban, mint évekkel ezelőtt. Edzettebb vagyok lelkileg, az utóbbi időben rájöttem, hogy nem akarom és nem is tudom mindenki véleményét megváltoztatni. Ha valaki teljesen elítél, meg sem érti a tényeket, hiába pazarlom rá az energiát, nem tudom a véleményét megváltoztatni.

Generációfüggő, hogy valaki az ítélkezés helyett inkább meg szeretné ismerni a történeted?

Nincs korhoz kötve, hogy valaki áll nyitottan a témához, sokkal jobban számít, hogy az adott személy milyen környezetben nevelkedett, mennyire tanították meg neki az empátiát.

Most, hogy ráléptél az útra, milyen jövőt képzelsz el magadnak?

Boldogan és elégedetten szeretnék kiteljesedni, néha erős az ellenszél, mégis határozott és kitartó vagyok. Fontos céljaim egyike, hogy megpróbáljam az embereket közelebb hozni ehhez a témához, és megértetni velük, a transzneműek is ugyanolyan emberek, tele érzésekkel, vágyakkal, mint bármelyik cisznemű ember.