Hollywood provokatív filmekkel lázad a szépségideálok ellen, a való világban mégis sokan mindent feláldoznak a tökéletes külsőért
Napjaink rögeszméjévé vált a szépségideáloknak való megfelelés, ami lassan már egy disztópikus világ előrevetítésének is beillene. Új filmek tucatjai hívják fel erre a problémára a figyelmet, de lehet, hogy már túl későn.
Amióta világ a világ, mindenki a lehető legjobb énjét szeretné magából kihozni, legyen szó külsőről, belsőről. Az utóbbi időben azonban kicsit felborultak a dolgok és nagyobb figyelem terelődött a külső adottságokra a belső értékek helyett. Az eddigi harmonikus, egyszerű, „mindenmentes” élet kezd kicsit torz valóságot ölteni.
Százezres ajakfeltöltések és gyors botoxok munka után, mell- és orr műtétek csak úgy, minden különösebb ok nélkül, az online térben pedig két perc alatt lehetünk tíz évvel fiatalabbak és vékonyabbak. Sőt, új arcunk is lehet, ha nagyon akarjunk, ami már alig emlékeztet önmagukra.
Jobban és görcsösebben akarunk megfelelni, mint valaha
Sajnos mindezt a modern orvostudomány és a fejlett technológia tette lehetővé: a szépségsztenderdeknek való görcsös megfelelés pedig nagyobb méreteket ölt, mint valaha. Mert a középkorban is voltak feszes fűzők, amik kiemelték az alakot, a nagy hollywoodi szexszimbólumok idején pedig egyre merészebb és nőiesebb ruhákat, sminkeket lehetett vásárolni, de azóta teljesen átalakult a szépítkezési rituálé.
A szépségsztenderdeknek való görcsös megfelelési kényszer képmanipulációra, retus- és filterfüggésre, fogyasztó gyógyszerek szedésére, plasztikai műtétekre és injekciók sokaságára készteti a nőket. Mondhatnánk, hogy „mindenki csinálja”, hogy „haladni kell a korral”. De az végtelenül szomorú, hogy a felsoroltak már-már hétköznapi dolgoknak vannak beállítva.
Felmérések szerint a plasztikai műtétek sorozatán átesett emberek 15%-a továbbra is elégedetlen a külsejével - de akkor miért nehéz megállni?
Elferdítik az önmagunkról alkotott képet, stressznek, megfelelési kényszernek tesznek ki, szorongást váltanak ki. Elveszik a velünk született felszabadultság és boldog gondtalanság érzését, és aláássák bárki magabiztosságát. Az ideálok miatt azokat a területeket is problémásnak érezzük magunkon, amikkel semmi gond nincs. Nem csoda, hogy sorra készülnek az őrült megfelelési kényszert bemutató filmek és sorozatok.
Nem lehet elég filmet készíteni a problémáról
A mostani legnagyobb port kavaró film a témában nem más, mint a Demi Moore és Margaret Qualley főszereplésével készült A szer (The Substance), ami a 2024-es cannes-i filmfesztivál késő esti versenyprogramjában debütált. Elsőre vonzónak tűnhet a film, de ne tagadjunk: ez testhorror a javából. Viszolygást, hányingert, undort okozó jelentekkel van tele, többen ki is sétálnak a moziból miatta.
Az alapsztori szerint egy kiöregedő színésznő annyira vágyik a szépségre, a fiatalkori tökéletességre, hogy szinte az egész életét, a szívét-testét-lelkét feláldozza érte. Azért, hogy ünnepeljék, ünnepelhessék, hogy övé legyen a világ, még akkor is, ha csak pár pillanatra. De milyen világ az, amiben igazából minden hamis? Ezt a tökéletességet a filmben ugyanis csak a Substance nevű szer szedésével lehet elérni, ami szépen lassan belülről marja szét az embereket.
Elképesztően szomorú történet , hiszen nincs happy end, sem magyarázat, csak az üresség és a konklúzió: a szépség utáni hajsza lassan már tényleg képes felülírni mindent.
Ugyanezt mutatja be a Netflix nagysikerű filmje, amiből már a folytatást is berendelték. A Csúfok (Uglies) a kikényszerített szépségideálok disztópikus világában zajlik. Főszereplője korunk egyik legsokoldalúbb fiatal színésznője, Joey King, aki a filmben egy kötelező plasztikai beavatkozásra váró lányt alakít. A történet szerint a futurisztikus világ vezetői úgy gondolják, hogy a társadalom minden problémája megoldódik akkor, ha a lakók 16 évesen egy teljes arc- és testplasztikán esnek át.
Már ez a feltevés is teljesen bizarr, de a filmbéli világ szerint a szépség elérése tökéletes megoldást kínál arra, hogy az emberek boldogok, elégedettek legyenek, ne harcoljanak senkivel, csak egyszerűen élvezzék az életét.
Mikor lesz ennek vége?
De a szépség vajon való életben is megoldás kínál minden bajunkra? Tényleg eltörpülnek a problémák egy cuki arc, egy pisze orr és szupermodell alak mellett? Sokak szerint igen. Egy új felmérés szerint a konditerembe járók 70%-a nem azért edz, hogy egészséges és fitt maradjon, hanem azért, hogy minél jobban nézzen ki. Háromból egy kondizónak pedig komoly gondja van önmagával, vagy valamely testrészével, ami (szerinte) nem néz ki tökéletesen. Sokuk étkezési zavarokkal is küzd emiatt.
A fiatal felnőttek 1,6%-a olyan szteroidokat szed az izmos test eléréséért és fenntartásáért, amitől akár maradandó szív- és érrendszeri károsodásuk is lehet. Szívet a tökéletes testért, pont, mint a Substance nevű szer esetében. De a lélek is tönkre tud menni a tökéletesség hajszolásában, kutatások szerint a testképzavarban szenvedők háromszor-négyszer nagyobb eséllyel hajlamosak a boldogtalansága és a depresszióra, mint azok, akik meg vannak elégedve a külsejükkel.
Ők sokszor képtelenek élvezni a napsütést, a jó időt, az egészséget, a jó munkát, a hobbikat, még a családot vagy a szerelmet is, mert annyira lefoglalja őket az, hogy néznek ki, mit egyenek, hogyan tartsák magukat az általuk elképzelt ideális külsőhöz – amiket persze, csak nagyon nehezen, lehet, hogy soha nem fognak tudni teljesen elérni. Ausztráliában a fiatalok 90%-a stresszel azon, mennyire szépek, kívánatosak, hogyan néznek ki.
37%-uk azért nem vesz részt valamilyen tevékenységben, sporteseményen vagy akár egy randin, mert nem találják elég laposnak a hasukat.Ez az EU-ban is jelen van: az itt élő fiatal lányok 80%-a retteg attól, hogy mások kövérnek fogják hívni őket.
A szépség nem egyenlő a boldogsággal, de ezt kevesen értik meg igazán
Fontosak az ilyen filmek és szatírák, mert talán a nézőket is rádöbbenti arra, mennyire egészségtelen az a mesterséges szépséghajkurászás, ami jelenleg a világban folyik. Sőt, talán arra is rájönnek, hogy a boldogság elérésének nem módja az, ha valaki szép. Csak az, ha megbecsüljük, amink van.