Felmérések szerint a plasztikai műtétek sorozatán átesett emberek 15%-a továbbra is elégedetlen a külsejével - de akkor miért nehéz megállni?
Amikor valaki először dönti el, hogy plasztikai beavatkozásra vállalkozik, általában egy konkrét problémát szeretne megoldani: nagyobb mellek, vékonyabb orr, esetleg simább homlok vagy laposabb has. Majd valamiért az illető újra és újra visszatér a plasztikai sebészhez további átalakításokért. Mi az oka annak, hogy akik egyszer megcsináltatnak valamit, később még több beavatkozásra szánják el magukat? A plasztika valóban olyan, mint a tetoválás: ha egyszer elkezded, nem tudsz leállni?
Egy televíziós műsort néztünk a férjemmel, amikor elszörnyedve láttuk a képernyőn szereplő 45 éves nő arcát. „Mi történt vele?” – kérdeztük, amikor közelről vette őt a kamera. Az arca felismerhetetlen volt, megműttette az orrát, feltöltette a száját, az arcát, a homlokát és még az állkapcsát is átoperáltatta. Olyan volt, mint egy függő, a plasztikai beavatkozások függője, aki képtelen leállni az újabb és újabb feltöltésekkel, átalakításokkal. Ennyire elégedetlen lenne magával vagy egyszerűen tényleg csak függővé vált? Mi lehet a háttérben?
Egy beavatkozás sosem elég?
Az iménti eset nem egyedi, hiszen szinte mindannyian találkoztunk már olyan hírességekkel vagy influencerekkel, akik egyetlen plasztikai műtéttel indultak, de végül több beavatkozás mellett döntöttek. Nem ritka, hogy az emberek először csak egy apró változtatást kérnek, például az orrukat szeretnék átalakítani vagy a melleiket nagyobbíttatni, majd idővel egyre több testrészükbe avatkoznak be, legyen szó ajakfeltöltésről, zsírleszívásról vagy arcplasztikáról.
A magyarázat egyszerűnek tűnhet: ha valaki elégedetlen a külsejével, igyekszik a számára legzavaróbb részeket helyrehozni, és erre egyszerű megoldást kínál a plasztikai sebészet. De miért van az, hogy ezek a szépészeti műtétek egy spirálba sodorják az embereket? Úgy érezhetik, hogy az első műtét nem adta meg a várt önbizalmat, ezért újabb és újabb változtatásokat kérnek, míg elérik az általuk elképzelt „tökéletes” testet? A szakértő szerint igen is meg nem is.
A plasztikai és esztétikai piac sokszínűsége számos buktatót rejthet magában - független tanácsadó segít felkészülni az első beavatkozásra
A plasztika lélektana
A plasztikai műtétek utáni további beavatkozások vágyának hátterében pszichológiai tényezők állnak. Dr. Molnár Anita pszichológus szerint az első beavatkozás után a páciensek gyakran olyan önértékelési változáson mennek keresztül, ami hajlamosítja őket arra, hogy újabb korrekciókat kérjenek. „Az agyunk úgy működik, hogy ha egyszer pozitív megerősítést kap egy külső változtatás után, azt a változást hajlamosak vagyunk más területeken is megismételni.”
Ezt igazolja egy 2020-as kutatás, amelyet a Journal of Plastic and Reconstructive Surgery publikált. A felmérés bebizonyítja, hogy azok az emberek, akik egyszer alávetik magukat egy plasztikai beavatkozásnak, nagyobb valószínűséggel vállalkoznak újabb műtétekre is, különösen, ha az első beavatkozás után javult az önképük. Ebben nagy szerepet játszik az agy jutalmazási rendszere is, hiszen ha a páciensek pozitív visszajelzést kapnak környezetüktől (például dicséreteket, elismerést kap a szájfeltöltés után), akkor a bókok hatására az agy dopamint, vagyis „boldogsághormont” termel, ez már elég ok egy újabb beavatkozás mellett.
Mi több, aki egyszer átélt egy szépészeti korrekciót, már nem fél annyira tőle, mert tudja, hogy mi történik, mire számíthat, és hogy mi lesz a végeredmény, tehát sokkal magabiztosabban vág bele a következő műtétbe.
A testképzavar ördögi köre
„Amikor valaki elégedett az első plasztikai beavatkozás eredményével, az agy automatikusan arra ösztönzi, hogy folytassa a beavatkozások sorozatát. Ezért van az, hogy sokan, akik egyszer belevágnak, újabb és újabb műtétek mellett döntenek” – mondja a pszichológus. Mint kiderül, ez a fajta elégedettség nem jelent teljes önelfogadást. Attól, hogy valaki megtapasztalja a plasztikai műtétekkel járó pozitív hozadékokat, még nem feltétlenül fogja jobban szeretni magát.
„A testképzavar egy olyan pszichológiai állapot, amelyben az egyén túlzottan foglalkozik valamilyen vélt vagy valós testi hibájával. Akik ilyen problémával küzdenek, gyakrabban folyamodnak plasztikai műtétekhez annak érdekében, hogy kijavítsák ezeket a vélt vagy valós hibákat, de a lelkük mélyen a beavatkozások után sem elégedettek az eredménnyel, így újabb beavatkozásokat kérnek.” Vagyis amikor valaki megállás nélkül hajszolja a tökéletesség utáni vágyat, akkor előtte nincs megállás, és képes feláldozni eredeti énjét a hiúság oltárán.
A pszichológiát is egyre jobban foglalkoztatja a kérdés, amely azt keresi, hogy mi áll ennek a hajszolásnak a hátterében. A témában eddig készült felmérések szerint a plasztikai műtétek sorozatán átesett emberek 15%-a továbbra is elégedetlen a külsejével. A probléma pedig abban rejlik, hogy ezek a páciensek irreális elvárásokat támasztanak saját testükkel szemben, ezért soha nem lesznek teljesen elégedettek az eredménnyel.
Tisztelet a kivételnek
Kivételek mindig vannak, és ez igaz a plasztikai beavatkozásra jelentkező nőkre és férfiakra is. A szakértő szerint az, aki tisztában van a testképével és reális elvárásokkal áll a szépészeti beavatkozásokhoz, a későbbiekben nem fog beleesni ebbe az őrült spirálba. „Azok, akik egészséges önbizalommal rendelkeznek, és a plasztikai műtétet nem önértékelési problémák megoldására használják, nagyobb eséllyel képesek egyetlen beavatkozás után megállni” – mondja.
Azonban azok, akik már az első műtét után is elégedetlenek maradnak, nagyobb valószínűséggel folytatják az átalakításokat.
Végsősoron rajtunk múlik, hogy mennyit teszünk az egészséges testképért.