Plasztikáztatok, tehát vagyok – Ezeket gondold át, mielőtt mellplasztikára adod a fejed
Lapos. Kúp alakú. Körte. Dinnye. Mindössze néhány kifejezés, amelyeket a női mell leírására használunk a hétköznapokban. Melleink formája és mérete évszázadok óta közbeszéd tárgyát képezik: nem véletlen, hogy a plasztikai sebészeti mellnagyobbítás a mai napig az egyik legnépszerűbb beavatkozásnak számít világszerte. Mégis mi a jó motiváció, ha az operáció mellett tesszük le a voksunkat és mit érdemes átgondolni, mielőtt a műtőasztalon találjuk magunkat?
Hiba lenne azt gondolni, hogy Stifler mamájának keblei már a múlték: a mellplasztika ugyanis jobban virágzik a 2020-as években, mint eddig bármikor. A torontói plasztikai sebészek társaságának adatai szerint a mellplasztikai-műtét a második legnépszerűbb plasztikai beavatkozás a világon, a nők körében pedig az abszolút, első helyet tudhatja magáénak. Azonban korántsem mindegy, ki-milyen motivációval fekszik a hozzáértő kezei alá: Dr. Sobor György, a Dr. Rose Magánkórház plasztikai sebésze szerint ugyanis rendkívül gyakori, hogy a hozzá érkező, fiatal nők elképzeléseit a közösségi médiában látott fals kép határozza meg. Ez pedig – hosszú távon – nem sok jóra vezet.
Miért fekszünk a szike alá?
Abban valószínűleg mindannyian egyetértünk, hogy a női test az évek előrehaladtával rengeteg változáson megy keresztül. A havi hormoningadozások- és kilengések, a gyermekáldás, a szülés és az ezekkel együtt járó súlyfelesleg- és veszteség mind-mind befolyásolják a testalkatunk alakulását. Különösen, ami a melleket illeti.
Sosem fogom elfelejteni, amikor az egyik kisgyermekes barátnőm felzokogott egy „lányos összejövetelen”, és (lényegében) elsiratta a „régi” melleit, a jelenlegi állapotot pedig „üres tejeszacskóként” aposztrofálta. A számottevő változások nemcsak a testet, hanem a lelket is próbára teszik: egy másik, kétgyermekes ismerősöm például arról számolt be, hogy a gyerekek születése óta kizárólag melltartóban szeretkezik a férjével, annyira zavarja a jelenlegi állapot.
Dr. Sobor György szerint ugyan nagyrészt esztétikai céllal fordulnak meg a rendelőjében a mellnagyobbításra vágyó hölgyek, a fentieket olvasva kiegyezhetünk abban, hogy a méret- és formaproblémák, a szimmetria iránti vágy és az önbizalom visszaszerzése egyaránt a mellplasztikát fontolgatók motivációi között lehetnek. Ezt a statisztikai adatok is alátámasztják: ezek alapján a mellplasztika leginkább a 18-34 közötti nők körében a leggyakoribb. (A harmincadik életév betöltését követően a nők nagy része gyermekszülést követően látogat el az orvoshoz.)
Miért olyan hívogató egy költséges sebészeti eljárás a kismamák számára, akiknek a gyermekük még alig múlt néhány hónapos?
A plasztika én vagyok
Bár kétségtelen, hogy a test durva változásai erőteljes hajtóerők lehetnek a mellplasztikát tekintve, a közösségi média hatása is elvitathatatlan erővel bír 2024-ben. „Úgy kezelik a virtuális képeket, amelyeket ezeken az oldalakon látnak – főképp az Instagramon – mintha az valóság lenne. Azt hiszik, ez az igazság. Meggyőződésük, hogy mindenkinek ugyanúgy kell kinézni, mert akkor jobb lesz az életük,” – állítja Dr. Sobor György, akinek tapasztalatait mára konkrét kutatások is alátámasztják.
Míg egy 2020-as vizsgálat „csendben” csak annyit jegyez meg, hogy a felmérésben résztvevő plasztikai sebészeti intézmény pácienseinek információszerzését és mellnagyobbítással kapcsolatos döntéseit erőteljesen befolyásolja az Instagram, addig egy másik, lengyel nők körében készített felmérés már konkrétan kimondja, hogy a fiatal nők körében erősítheti a mellimplantátum iránti vágyat a közösségi média platform gyakori használata.
A szakértő szerint az elvárások egyre nőnek, az Instagramon látott, fals képek miatt pedig magukra nézve veszélyes döntéseket hozhatnak a kliensek. „Ha a trendeket nézzük, mára még nagyobbak lettek a beültetett implantátumok. Gyakori, hogy 18-20 éves nőknél a harmadik műtéten nyolcszáz vagy ezer köbcentis implantátumokat helyeznek be a kollégák, nem gondolva a későbbi következményekre. Onnantól ugyanis, hogy a bőr megereszkedik, nincs tovább: a felvarrás a következő állomás” – int a szakorvos. „Soha senki nem akarja elfogadni, hogy a jövőre is kell gondolni, és nem húszévesen kell kimaxolni a méretet” – teszi még hozzá.
Megfontolandó aspektusok
Ezt figyelembevéve érdemes több dolgot (is) fontolóra venni, mielőtt mellplasztikára adnánk a fejünket. „Nem mindegy például a probléma nagysága: ezt mindenképp érdemes megvizsgálni és mérlegre tenni, mielőtt bárki belevágna.” – kezdi a szakértő. Fontos, hogy tisztában legyünk saját egészségügyi történetünkkel, és utánanézzünk a beavatkozás esetleges komplikációinak is. „Tudni kell, hogy a beavatkozásnak káros mellékhatásai is lehetnek: csökkenhet például a bimbó érzékenysége, de attól függően, hogy sikerül a műtét, további beavatkozásokra is szükség lehet” – magyarázza Dr. Sobor György.
Érdemes tisztában lenni a fájdalomtűrő képességünkkel is: közvetlenül a műtét után természetes, hogy némi fájdalmat érzékel a szépülni vágyó, ugyanakkor ez néhány napon belül megszűnik. A mellnagyobbító beavatkozást követően néhány hónapig időnként még tapasztalható kisebb mértékű fájdalom, de ez – a tapasztalatok szerint – fél évvel az operációt követően magától elmúlik. A hegesedés is természetes velejárója a beavatkozásnak: a seb legtöbb esetben vékony, maradandó hegvonalként gyógyul, de az idő múlásával fokozatosan elhalványodik.
A változáshoz való alkalmazkodás sem elkerülhető aspektus: miután a műtét által megváltozik a külső megjelenésünk (a mellek egyébként jellemzően fél- egy év után nyerik el végleges formájukat), fontos, hogy mentálisan képesek legyünk elengedni régi „én-képünket”, és befogadni az újat. Természetesen mindezt a realitás talaján. Nem véletlen, hogy a mellplasztika egyik sarkalatos pontja az előzetes konzultáció, amely során a szakorvossal közösen pontos képet kell alkotnunk a végleges állapotról.
Ugyanilyen fontos, hogy ne más (például a partnerünk) kedvéért feküdjünk „kés” alá, hanem önszántunkból. „Az a jó páciens, aki saját maga akar változtatni és nem a partner elvárásainak megfelelni” – fogalmazza meg az aranyszabályt Dr. Sobor György, és nem tudunk nem egyetérteni vele.