Önkifejezésnek indult, mára a Gucci Beauty is felfigyelt Magyar Eszterre és a Makeupbrutalism-re
Szociális témák, szatirikus hangvétel, sajátos sminkek – a Magyar Eszter nevéhez fűződő Makeupbrutalism markáns esztétikájára és a mögötte húzódó szellemiségre már a Gucci Beauty is felfigyelt.
Esztert többek közt az egyre népszerűbbé váló Instagram-profil létrejöttéről és fogadtatásáról, szakmai törekvéseiről kérdeztük.
Hogyan jött létre a Makeupbrutalism? Mit jelent számodra a felület?
A sminkes múltamból adódóan rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem a szépség és a társadalom viszonyáról, a definíciókról, a trendek természetéről és arról, hogy ezek hogyan függenek össze. Ezeket kezdtem el bontogatni. Akkoriban zavart, hogy nem tudtam úgy haladni a karrieremmel, ahogy szerettem volna, mert másokra voltam utalva. A Makeupbrutalism lett a kompenzáció. Ez az én vízióm, én diktálom a tempót, én szabom a feltételeket, illetve a sikerekért és a kudarcokért is én vagyok a felelős.
Daganatot jelezheted a tested, ha ezt tapasztalod rajta
Szépen lassan elkezdtem anti-beauty editoralokat fotózni, amik később megjelentek magazinokban, továbbá konceptuális munkákat, kritikákat, videókat készíteni. Nemrég például egy dokumentarista munkára kaptam felkérést, amiben azt fogom rögzíteni, hogy hogyan használódik el egy-egy termék. Ez amolyan ellenpólusa lesz a beállított termékfotóknak, amiket nap mint nap látunk.
A Makeupbrutalism arról szól, hogy nincsenek korlátok – azt csinálom, ami éppen érdekel és ez hatalmas szabadságot ad.
Elég megosztó az, amit csinálsz. Hogyan kezeled a negatív véleményeket?
Ma az interneten bármiféle kritikát, szatírát létrehozni egyenlő az öngyilkossággal. Fárasztó, hogy elvárják, hogy mindenkire legyél tekintettel, senkit se sérts meg és mindenért kérj bocsánatot.
Én csupán szeretném csinálni a dolgomat, keresni a lehetőségeket, építeni magam és a karrieremet, valamint védeni a művészi szabadságomat az online térben. Ezért döntöttem úgy, hogy ezeket az irreális elvárásokat nem veszem figyelembe.
Egyébként sem influenszer, sem „példakép” nem vagyok, pláne senki édesanyja, nem is szeretnék egyik sem lenni. Nem az én feladatom megtanítani az embereknek, hogy ne nyúljanak a szemükbe.
Te viszont belenyúlsz helyettük is a sajátodba, hiszen magad vagy a „vásznad”. Ez mennyire megterhelő fizikailag, lelkileg?
Fizikailag mindenképpen az az érzékeny bőröm miatt. Minden nagyobb projekt közben hagynom kell időt a regenerálódásra. A bal szemem alatt sokkal több a ránc, mivel ezt használom minden szemközeli készítésekor. Lelkileg viszont már egyáltalán nem mondanám megterhelőnek – idő volt megszokni mind a pozitív, mind a negatív figyelmet, de már jobban tudom kezelni mindkettőt.
Szerinted a sminkesek, beautymárkák hogy állnak az alternatív irányokhoz?
A trendek általában jönnek és mennek. Akkor tudnak hosszú távon beépülni a rendszerbe, ha az emberek is beépítik azokat a saját ízlésükbe.
Szerintem a lázadás alapvető emberi szükséglet, a művészet és önkifejezés egyik fontos eszköze, így újra és újra felüti a fejét.
A márkák alkalmazkodnak a trendekhez addig, amíg azok passzolnak az arculatukba, de ez a profitorientáltságukból adódik. Minél szélesebb a klienskör, amit lefednek, annál nagyobb a bevétel. De a fő csapásirány mindig is a klasszikus lesz. Az ember hiú – szép és a lehető legtökéletesebb akar lenni, hiába változik az adott szépségideál időről időre és egyre gyorsabban.
Talán a legnagyobb visszhangot kapott együttműködésed a Gucci Beauty-hoz köthető. Mesélj erről!
Hiszek magamban és a képességeimben, de ez meglepetésként ért. Budapesti sminkesként nem gondoltam volna, hogy egy Gucci Beauty-kollaboráció benne lehet a pakliban. Hasonlóan nagy meglepetés volt, hogy másodjára is visszatértek, illetve harmadszorra is felkértek, hogy szerepeljek a podcastjükben. Ekkor Funmi Fettóval beszélgettünk, aki egyébként a British Vogue contributing editora. A világ tetején éreztem magam.
Maga a munka része nagyon profi és gördülékeny volt. Voltak irányelvek, de lényegében szabad kezet kaptam mind koncepcióban, mind kivitelezésben. Ezt nagyon nagy megtiszteltetésnek vettem. Az első együttműködés szlogenje a „nem kell tökéletesnek lennie, mert ettől lesz utánozhatatlan” volt. Félkész szájközeliket és „overdone” szemeket festettem.
A Guccival egyidőben jött ki egy másik kollaboráció is a Neo Shibuya Tv-vel. Ők a „15 sec Museum” projektjük részeként egy hétig vetítettek két Makeupbrutalism-videót is Tokió utcáin, kilenc kivetítőn. A szépségideálok folyamatos változását választottam témának, amit mozgó, lélegző textúrákkal (habból készült szemhéjsmink) szemléltettem. Erős évzárás volt.