„L’Oréal, mert megérdemlem”: sötét múltra tekint vissza az önbecsülést hirdető cégóriás
Eugène Schueller sikerének titka abban rejlett, hogy képes volt megérteni az ügyfelek igényeit és mint egy jós, előre látta az elvárásaikat. Az általa létrehozott szépségbirodalom, a L'Oréal Paris forradalmasította a hajfestékek piacát, ezzel nagyobb önkifejezési lehetőséget biztosítva a nőknek.
Kétség sem fér hozzá, hogy a L'Oréal Paris a világ legnagyobb kozmetikai cége. Ma a vállalat több mint 500 márkát és több ezer terméket gyárt, beleértve a hajfestékeket, a smink-, a test- és bőrápolási termékeket, valamint a parfümöket. A cég híres szlogenje, a „Mert megérdemlem” az 1970-es években született, a Préférence otthoni hajfesték bevezetésével. A termék kicsit drágábbnak számított, és a cég ezzel az üzenettel kívánta vásárlásra buzdítani a nőket: igenis megérdemlik a szépséget, valamint azt, hogy jól érezzék magukat a bőrükben, és ezt azóta folyamatosan is közvetítik vásárlóik felé.
Ám a szépségbirodalom minden bizonnyal örülne annak, ha kitörölhetne a történelméből egy nagyon sötét és kínos részt.
Eugène Schueller, a vegyész és mesteri értékesítő
Eugène Schueller 1881-ben látta meg a napvilágot két cukrász gyermekeként. Ám az ő szerelme nem a piskótakészítés tudománya, hanem a kémia lett. Egy napon, amikor már sikeres vegyésznek mondhatta magát és a Sorbonne-on dolgozott laboránsként, egy fodrász megkérdezte tőle, lehetséges lenne-e teljesen megbízható és mindenekelőtt ártalmatlan hajfestéket kifejleszteni az ősz haj fedésére, ellentétben az akkoriban gyakran alkalmazott hidrogén-peroxid alapú termékekkel.
Schueller fogta magát és addig kísérletezett, amíg elő nem állt a kért festékkel, és szabadalmaztatta is annak teljesen biztonságos formuláját. Így kezdődött a L'Oréal története és akkor még nem tudhatta, hogy a kis üzletéből idővel a világ legnagyobb kozmetikai cége lesz.1909-ben létrehozta vállalkozását és Párizs 1. kerületébe, a Rue d'Alger 3. szám alatti kétszobás lakásba költözött, amelyet irodájaként és bemutatótermeként is használt.
A világ egyik leghíresebb üzletasszonyának magyar vér folyt az ereiben
Éjszaka az általa szabadalmaztatott módszer szerint gyártotta a termékeket, nappal pedig a L'Auréale márkanév alatt értékesítette azokat. A nevet az „auréale” a kor divatos frizurája ihlette, de később a jobb kiejthetőség miatt L’Oréalra változtatta.1920-ban a vállalat három vegyészt foglalkoztatott, ám az alkalmazottak száma egyre csak nőtt: 1950-re már százan, 1984-ben pedig már ezer ember dolgozott Schueller kezei alatt, aki a nemzetközi piac meghódítását tűzte ki célul, és világszintű értékesítési hálózatot hozott létre.
Innovatív hajfestékeit fodrászoknak, majd gyógyszertáraknak adták el. Időközben más módszerekkel is igyekezett megfogni a vásárókat, és elindította fodrászszalonokban terjesztett szakmai magazinját, a L'Oréal Bulletin-t, majd a L'Oréal Humoristique című kiadványt, amelynek célja a vásárlók szórakoztatása volt.
Eugène Schueller megszállott dolgozó és nyugtalan gondolkodó volt. Mintha cége vezetése nem lett volna elég ahhoz, hogy lefoglalja elméjét, örökké új ötletekkel rukkolt elő. A következő években újabb termékeket fejlesztett ki, mint amilyen a Dop - az első modern szappanmentes sampon - és az Ambre Solaire, az első napfényvédelemmel ellátott barnító olaj.
Együttműködés a nácikkal
A szépségmogulnak nem volt ínyére az, ahogy akkoriban Franciaországot vezették. határozottan ellenezte a szabadság, egyenlőség és testvériség mottóját. Nem szívlelte a demokratikus irányítást és jobban tetszett neki a Hitler vezette Németország vagy Mussolini Olaszországa. Épp ezért, hogy előmozdítsa Franciaországban is diktatúrát, Schueller vagyonos ember lévén támogatta az antikommunista, antirepublikánus és antiszemita La Cagoule nevű csoportot.
A karizmatikus Cagoule-vezér, Eugène Deloncle, akit vonzottak Schueller ötletei – és a mély zsebei –, kapott az alkalmon és beszervezte csoportjába a kozmetikai mágnást. A L'Oréal megteremtője pénzügyi támogatást nyújtott, és helyet biztosított a Cagoule számára a cégben. Bár nincs bizonyíték arra, hogy maga Schueller is részt vett volna az erőszakos cselekedetekben, az általa támogatott és finanszírozott szervezet jó pár rémtettet hajtott végre, például egy sor merénylet és még egy sikertelen államcsínyt is 1937 novemberében.
Schueller továbbra is francia hazafi volt, de nem győzte csodálni az uralkodó tekintélyt, rendet és hatékonyságot Németországban és Olaszországban. Az 1940-es években, mikor a németek betörtek Franciaországba, a The Smithsonian Magazine szerint Eugène Schueller kapcsolatban állt a hírhedt német tisztviselővel, Helmut Knochennel, az SS hírszerző szolgálat rendőrségi és biztonsági parancsnokával is.
Aktívan részt vett a francia zsidók náci haláltáborokba való deportálásában.
Knochen több ezer francia ellenálló és civil túsz kivégzéséért is felelős volt. A háború után a francia titkosszolgálatok kihallgatták, és Schuellert „önkéntes munkatársaik” közé sorolták. Annie Lacroix-Riz francia történész szerint nagyrészt a németekkel való kapcsolatának köszönhetően Schueller jelentősen gyarapította vagyonát a háború alatt.
Miután a német megszállók elmenekültek az országból 1944-ben, távozásuk véres megtorlási hullámot szított. A L'Oréal egyik elégedetlen volt alkalmazottja feljelentette Schuellert a vállalkozások háborús tevékenységeinek kivizsgálására létrehozott szervnél, de végül nem találtak olyat, ami miatt elítélhették volna, és az sem derült ki soha, hogyan lett Schueller még gazdagabb a háború alatt.
A szépségiparos még azt is letagadta, hogy kapcsolatban állt Eugène Deloncle-lal, ellenben azt állította: zsidó alkalmazottaknak nyújtott menedéket és titokban finanszírozta az ellenállást is. Miután jó néhány közeli és megbízható kapcsolata kiállt mellette, minden vádat ejtettek ellene.
A következő generáció
Liliane Bettencourt 1922-ben született Párizsban, Eugène Schueller és felesége, Louise egyetlen gyermekeként. Tizenöt évesen már a L'Oréalnál tanult, címkézte a termékeket, és apja nem titkolt szándéka az volt, hogy egyszer átveszi a cégbirodalmat. 1950-ben hozzáment Andre Bettencourthoz a L'Oréal elnökhelyetteséhez, három évvel később megszületett a lányuk, Francoise.
Eugène Schueller végül 1957-ben hunyt el, az egész L'Oréal birodalom pedig Liliane-re szállt, aki a családi cég élén eltöltött évei alatt más vállalatok felvásárlásával bővítette zászlóshajóját. Megvette a többek között a Yves Saint Laurent, a Lancôme, a Giorgio Armani Beauty és a Body Shop márkákat.
A Forbes Bettencourtot a világ leggazdagabb emberei közé sorolta, vagyonát 2016-ban 38,8 milliárd dollárra becsülték. Abban az évben ő volt a világ leggazdagabb nője, és egyben Franciaország leggazdagabb embere is. Az alapító lánya végül 2017-ben halt meg, egy hónappal a 95. születésnapja után, a L'Oréal Paris tulajdonosa jelenleg Liliane lánya, a 71 éves Francoise Bettencourt Meyers, aki a világon az első nő, akinek a vagyona elérte a százmilliárd dollárt.