előfizetésem
Hírlevél
Nagy probléma, hogy nőként a ráncaink felé irányuló külső undort belsővé tesszük
Harminc felé, egy szürke esős vasárnapon az ember belenéz a tükörbe, és megpillantja az első szemkörnyéki ráncait. Lehet, hogy már korábban is ott voltak, de akkor veszi észre, és meglepődik. A franc egye meg, nem leszünk fiatalabbak, mondja ekkor, de azt még nem tudja, hogy a helyzet ezek után csak egyre kiábrándítóbb lesz.
Kedvenc zsurnál közhelyem a „méltósággal megöregedni” kifejezés. Mintha ez legalábbis rajtunk múlna. Vannak különböző praktikák is, amikkel ezt állítólag egyénileg megoldhatjuk: táplálkozzunk egészségesen, szokjunk le káros szenvedélyeinkről, sportoljunk, vegyünk méregdrága szemránckrémeket, és amennyire csak tudjuk, próbáljuk konzerválni fiatal kinézetünket. Ha nincs más megoldás, jöhet a botox, és tényleg ez a legjobb, amit tehetünk, mert a társadalom csak úgy hagy minket méltósággal élni, ha „jól tartjuk magunkat”, tehát ha nem látszik rajtunk, hogy öregszünk.
Legyél Meryl Streep, ha tudsz
Igaz ez persze férfiakra és nőkre is, az egészségügyi ellátórendszerben például megtapasztalja mindenki a férfi-női egyenjogúságot, hiszen itt egyként kezelik süket, magatehetetlen idiótaként az idős nőket és férfiakat. Ugyanakkor egy csomó másik területen az idős nők sokkal nagyobb hátrányba kerülnek, mint az idős férfiak. Az egész életükben tapasztalt szexizmus kulminál a nőknél ötven felett, ennek oka pedig igen egyszerű.
Ha a társadalom a külsőd alapján árazott be egész életedben, akkor rögtön értéktelenné válsz abban a pillanatban, amikor eltérsz a társadalom által meghatározott szépségideáltól. Már pedig hetvenévesen minden bizonnyal nagyban eltérsz attól. A témáról Joó Mária filozófussal és genderkutatóval beszélgettem, aki a következőket mondta jövőbeli, nem túl rózsás kilátásainkról: „a szépség és a fiatalság sajnos összetartozik. Idős nő nem lehet szép, csak okos. Korábban még a kultúránk része volt a bölcs öregasszony vagy a papnő képe, de már ez a pozitív megjelenítés is ritka.
Ha a médiában látható képekre gondolkodunk, amelyek erősen meghatározzák a világképünket, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy az öreg nő egy vén szatyor, aki húzza maga után a gurulós bevásárlókocsiját, és borzalmas kötött sapkát visel.” Persze, erre a figyelmes olvasónak az lehet első gondolata, hogy ez mind hülyeség, hiszen ott van nekünk Meryl Streep, aki elmúlt hetvenéves, és bármilyen fiatal nőt simán lepipál.
Ha George Clooney ősz halántékáért odavan a világ, Jennifer Anistont miért bíráljuk a ráncaiért?
Fontos azonban tudnunk, hogy amikor ez eszünkbe jut, akkor a mi gondolkodásunk is szexista és ageista (az ageizmus a koralapú diszkriminációt jelenti), hiszen Meryl Streepben éppen a fiatalosságát és a szépségét csodáljuk. Nem azt, hogy megöregedett, hanem azt, hogy neki valahogy sikerült ezt elkerülnie.
