Geist Klára szakpszichológus: A mentálisan egészséges embernek a helyén van az énideálja
Ráncfelvarrás és botox pár perc alatt, Angelina Jolie-szerű vastag ajkak egy érintéssel, tökéletes(nek hitt) 90-60-90 méretek néhány egyszerű torzító kattintással. Vajon tényleg ez a normális? Egyáltalán nem.
Kár is lenne tagadni: mindannyian próbáltunk már ki filtereket, az ilyen-olyan képszerkesztő applikációkból is már Dunát lehetne rekeszteni. A gond akkor van, ha állandóan ezekhez nyúlunk. A közösségi média tökéletes, porcelánbaba-szépségre törekvő lányokkal van tele: az egyre megjelenő „szépítő” filterekkel pedig arra buzdítják a fiatal felhasználókat, hogy soha ne legyenek megelégedve önmagukkal.
Egészséges énkép filter nélkül
„Jó esetben a megfelelő pozitív énkép, az önmagunkról kialakított mentális kép a gyermekkorban, a családban és a közösségeinkben folyamatosan fejlődik – azaz, egy egészséges embernek amúgy nincs is szüksége filterekre, mert nincs túl távol az énideálja” – mondja Geist Klára szakpszichológus, aki az elmúlt években egyre többször tapasztalja azt, hogy az illúziók világában (azaz, a közösségi médiában, ahogyan ő hívja) kialakul egy külön kép saját magunkról, ami azonban nagyon távol áll a valódi külsőnktől.
A negyedélet-krízis vezethet depresszióhoz, szorongáshoz, pánikbetegséghez vagy akár addikcióhoz, ezért érdemes időben szakemberhez fordulni a tünetekkel
Az áthidalhatatlan távolságot pedig sokan különböző szűrők és filterek alkalmazásával próbálják csökkenteni, kevesebb-nagyobb sikerrel. „Óriási a nyomás, hiszen sokan úgy érzik, hogy egy fotóba belesűrítve kell azt a hatást elérni, amit élőben az első benyomással szeretnénk. Sokan ebben mérik a szociális és a párkapcsolati sikerességet; ez pedig önértékelési zavarokhoz és szorongáshoz vezethet.”
Mondja Geist Klára, aki szerint erős negatív spirál alakulhat ki a filterek, a szűrők és a retusáló applikációk rendszeres használata miatt. Egyre erősebb a szorongás és a szégyen, mert az egyén valódi arca más, mint a képeken.
Ha ilyenkor nincs segítség, nincsenek szülők, barátok, ismerősök vagy egy olyan közösségi tér és platform, ahol retusmentes (vagy csak reálisan filterezett) képek szerepelnek, akkor egészen szélsőséges testdiszmorfiás BDD-zavarok (diszmorfiás testséma-zavar - a szerk.) is kialakulhatnak – ezeket el lehet kerülni akkor, ha tudatosan figyelünk a jelekre.
Hol van a határ?
„Veszélyes pont, mikor az életünk leszűkül a virtuális világra, mert az nem az igazi világ, csak annak egy torz változata. Ezt viszont tudatosan meg lehet tanulni kezelni: az nem baj, ha egy fotón szeretünk jól kinézni és néha használunk ezt-azt.
Nem mindenki fotogén, ezért amíg a filterezéseket játéknak, kreatív folyamatnak tekintjük, addig ez rendben van.
Amikor viszont túl nagy, már észrevehető a távolság a valós és a virtuális külsőnk között, akkor már nagy a baj” – mondja Geist Klára, aki szerint az irracionális szépítő plasztikai beavatkozásokra is azért egyre nagyobb a kereslet, mert olyan sokat használunk teljes arcot megváltoztató filtereket a közösségi médiában.
„Számtalan napi szelfi és önellenőrzés kell annak érdekében, hogy elfogadjuk a valós tükörképünket.
Ha a személyiségünk fejlesztésével megszerezzük a stabil önértékelést és az önbecsülést, akkor kevésbé leszünk érzékenyek a külső megjelenésünket fenyegető dolgokra.
Nem lesz célunk a társas összehasonlítás és a közösségi médián belüli folyamatos versenyzés, mert bízni fogunk a személyiségünk és a megjelenésünk értékes vonásaiban, a képességeiben, a kompetenciánkban, és a testünk egészében” – zárja a beszélgetést a pszichológus.