Charlotte Kuhrt: Hidd el, szép vagy, értékes vagy, és mindegy, mekkora a ruhaméreted!
A német influenszer és modell, Charlotte Kuhrt is azon közösségimédia-szereplők egyike, aki büszkén vállalja vonalait, és posztjaival önelfogadásra, testpozitív szemléletre biztat másokat. Igazi példakép, akitől van mit tanulni! Hidd el, nem a ruhaméret a lényeg!
Naponta találkozom a „beauty” témakörével. Éveken át sminkesként dolgoztam, modellkoromban engem sminkeltek, ma pedig az Instagramon látom a berobbanó, majd eltűnő trendeket. És bár a bőrápolás és a sminkelés finomságai máig lenyűgöznek, a realitást és a sokszínűséget változatlanul hiányolom ebből a világból.
Hogy miért? Nos, a szépségipar a bizonytalanságainkon keresi a milliárdjait. Tehát egyáltalán nem a mi hibánk, ha csorbát szenved az önbecsülésünk. Ám ahhoz, hogy ezt megértsük, át kell látnunk a struktúrát.
Instant önértékelési zavar
Hogy mi a szép, arra már kiskorunktól fogva tanítanak bennünket, és a narancsbőrhöz, a striákhoz és társaikhoz hasonlóan a pattanások, a ráncok és a túl tág pórusok is a mindenáron leküzdendő dolgok közé tartoznak.
A cél mindig az, hogy jobbá, és még annál is jobbá tegyük magunkat.
Ami persze nem baj egészen addig, míg a bőrápolókat és sminkszereket önszántunkból használjuk, és örömet okoznak nekünk.
Amikor kételkedünk magunkban, amögött nemcsak az húzódik meg, hogy még nem találtunk rá a tökéletes szájfényre vagy a legjobb korrektorra: a sok bizonytalanság súlyos üzenetet hordoz. Azt, hogy „nem vagy elég jó!”
A legnagyobb veszélyt azonban nem a tégelyekben és tubusokban látom, hanem az Instagram-filterekben, amelyek azt sugallják, hogy elég, ha egy kicsit feszesebb a bőrünk, sűrűbb a szemöldökünk, teltebb az ajkunk, és máris szebbek, ezáltal pedig értékesebbek leszünk.
Filterfüggőség
Hogy a közösségi oldalak és az önmarcangolás, az önmagunkkal való elégedetlenség között szoros a kapcsolat, nem újdonság. Ennek ellenére mind a mai napig azon kapom magam olykor, hogy nem tetszem magamnak smink nélkül, vagy hogy lázasan keresem a szűrőt a következő Insta-sztorimhoz, mert „ma egy kissé elnyűttnek nézek ki”.
Míg régen azt hihettük, egy jó rúzs vagy testápoló krém az elégedettségünk kulcsa, ma gyakorlatilag végtelen azon dolgok listája, amelyekre szükségünk lenne az elégedettséghez. És van itt még egy fontos szempont. Valahányszor plus-size modell jelenik meg egy smink- vagy testápolókat gyártó cég reklámkampányában, az nagyon örömteli. Nem is feltétlenül azért, mert újra kimondatik, hogy a teltebb ember is lehet szép, hanem mert ösztönzi a befogadást.
A 36-osnál nagyobb mérettel rendelkező modelleket a szépségiparban mind a mai napig ritkán foglalkoztatják. Ebből pedig az a következtetés vonható le, hogy míg a divatban egyre elfogadottabbak a nagyobb méretek, a beauty világában a kövérebbeket még mindig nem tartják elég szépnek ahhoz, hogy a testükkel együtt megmutassák őket.
Kukacoskodom?
Lehet. De akkor is azt gondolom, hogy a változások a legkisebb dolgoknál kezdődnek, és ideje, hogy a szépségipar is elkezdje közvetíteni az üzenetet:
szép vagy, értékes vagy, mindegy, mekkora a ruhaméreted!
A különféle trendek, szépségideálok, filterek és termékek között egy dolgot azonban nekünk magunknak sem szabad elfelejtenünk: mi dönthetjük el, mit jelent számunkra a szépség, és nem kell várnunk a szépségiparban kitörő forradalomra – akkor sem, ha egyébként nagyon is támogatnánk. Annak érdekében pedig, hogy a sminklemosó használatával ne töröljük le magunkról a természetes énünk elfogadását is, több realitásérzékre van szükségünk.
Nem muszáj rajonganunk a testünkért a maga tökéletlenségében, a sok fura dudorával, ráncával és egyéb egyenetlenségével együtt, de igenis több teret kell biztosítanunk neki. Hagyni, hogy fellélegezzen – miközben még véletlenül sem holmi Insta-sztorikhoz vagy reklámkampányokhoz képest alakítjuk az önértékelésünket!