Az arcjóga gyógyítja a lelket, de vajon tényleg van anti-aging hatása? – Kipróbáltuk egy hónapig!
A gyógyulás sokféle formát ölthet: egy különleges mozgásforma, egy szakember által irányított és kontrollált beszélgetés vagy egy tükör előtt végzett gyakorlat is kiutat jelenthet a testi-lelki gyötrelmekből. Öngyógyító sorozatunkban olyan különleges terápiákat próbálunk ki és mutatunk be, amelyek – újdonságuknál vagy hatékonyságuknál fogva – alternatívát jelenthetnek egy sötétebb periódusban. Ilyen például az arcjóga is, amely – a tapasztalat alapján – csekélyebb fizikai, de annál nagyobb lelki töltődéssel jár. A legsötétebb pillanatokban is.
Őszinte leszek. Ha a külső adottságaimról van szó, az arcomat szeretem a leginkább. Nem volt ez mindig így: sok időbe telt, mire kiismertem az előnyös tulajdonságait, de még hosszabb időt vett igénybe, mire elfogadtam a hiányosságait. Ezzel együtt valószínűleg nem vagyok egyedül, ha azt mondom, reggelente néha nehezemre esik belenézni a tükörbe: a szem alatti karikák, a sűrűsödő szarkalábak és a fakó arcbőr nem nyújtanak túlzottan impozáns látványt.
Nemrég készítettem egy interjút egy arcjóga oktatóval, aki úgy fogalmazott: „Amennyire sokat foglalkozunk az arcunkkal, olyannyira ritkán nézünk úgy igazán tükörbe.” Ugyanez a szakember azt állította, ha egy hónapon keresztül minden nap 10-15 percet végzünk arcjógát, kívül-belül érzékelni fogjuk a hatását. Úgy éreztem, ez egy felhívás keringőre: hátha hozzásegít ahhoz a gyakorlás, hogy mosollyal üdvözöljem magam reggelente a tükörben. És elkezdjem magam „látni”. Egy hónapig minden nap 10-15 percet szántam arcjógára és érdekes tapasztalatokkal gazdagodtam.
Mi fán terem az arcjóga?
Bár az arcjógát napjainkban tipikusan az újkeletű „anti-aging” módszerek közé sorolják, a módszer valójában már több száz éve létezik. Népszerűsége azonban hullámzó: míg bizonyos időszakokban (például most) előszeretettel bukkannak fel a hozzáértő szakemberek videói a különböző közösségimédia-felületeken, addig a mesterséges szépülni vágyás arany-korszakában (kilencvenes évek) mélyen eltemette a nyugati kultúrkör.
Arcjóga otthon? Szakértővel vettük végig az új szépségápolási irányzat alapjait
Nem véletlenül, hiszen az arcjógát főképp kozmetikai eljárások, így például a botox injekciók természetes alternatívájaként emlegetik. Az arcjóga olyan gyakorlatok összessége, amelyek célja az arcbőr megjelenésének javítása az izomtónus, a jobb véráramlás és a nyirokkeringés, valamint a relaxáció révén. A gyakorlatokat minden esetben érdemes szakértőtől ellesni, hiszen – akárcsak a testünk többi izmának karbantartása esetén – úgy az arcon sem mindegy, mely izmokat nyújtjuk és melyeket feszesítjük. (Ellentétes hatást is elérhetünk, ha a gyakorlatokat rosszul kivitelezzük.)
Az arcjóga hatásmechanizmusa egyszerű alapokon nyugszik: azáltal, hogy a különböző gyakorlatokkal stimuláljuk az arc izmait, azoknak folyamatosan javul a tónusa és feszessége. Az arcizmok mozgatása miatt felpezsdül az arc vérellátása is: ez egyrészt lehetőséget teremt arra, hogy a toxinok vagy gyulladásos faktorok mielőbb „elszállítódjanak”, másrészt az arcunkba áramló, oxigéndús vér gyorsabb gyógyulást, feszesebb felületet eredményez. Az említett hatásmechanizmus redukálja az arc asszimetriáját, és képes ellazítani azokat az izmokat, amelyek észrevétlenül befeszülnek stressz hatására. (Nem véletlen, hogy Meghan Markle és Gwyneth Paltrow is előszeretettel nyúlnak ehhez a módszerhez.)
Valószínűleg ezen a ponton érdemes megemlíteni azt is, mit NEM várhatunk el az arcjógától: miután természetes „anti-agingről” van szó, azonnali hatás, mint olyan, nem létezik. Az arcjóga – akárcsak nagy testvére, a jóga – rendszeres gyakorlást igényel ahhoz, hogy megmutatkozzanak előnyös tulajdonságai, továbbá az sem mindegy, mindeközben hogyan tápláljuk a testünket. Ha minimális folyadékot fogyasztunk, mindeközben gyakran nyúlunk az alkoholhoz vagy cigarettázunk, ne várjunk tőle csodát. Legalábbis ne azonnal.
Lélekemelő gyakorlás, csekély fizikai eredmény
Ahogy a bevezetőben említettem, napi 10-15 percet szántam arcjógára az elmúlt egy hónapban. Összesen kilenc, az interneten ingyenesen is hozzáférhető, bevezető mozdulatot ismételtem. A gyakorlást általában reggelre időzítettem, de arra is volt példa, hogy egy fárasztó napot követően késő este álltam neki a rutinnak.
Az első időszak legnagyobb tanulsága, hogy önmagában a nevetés is legalább akkora gyógyír a léleknek, mint az arcjóga. A gyakorlatokat végezve ugyanis olyan röhejesnek láttam magam a tükörben, hogy pukkadoztam a nevetéstől. Ebben nem sokat segített, amikor a férjem gyakorlás közben benyitott a fürdőszobába és elkerekedett szemmel konstatálta, hogy ki akarom törni a nyakam. (Épp egy olyan, kifacsart pózban kapott rajta, amivel szerettem volna megnyújtani a nyak izmaimat, miközben partra vetett halként tátogtam, tehát nem kárhoztatom ezért a következtetésért.) Hasonló történt a baráti társaságban is: amikor elmeséltem, min dolgozom éppen, megkértek arra, hogy mutassak pár gyakorlatot. Mondanom sem kell, mekkora derülést okoztam a mutatványommal.
Nagyjából egy hét kellett ahhoz, hogy hozzászokjak a gyakorlatok „furcsaságához”, innentől kezdve viszont elkezdtem csendben várni azt a 10-15 percet, amikor kiosonhattam a fürdőszobába. Az arcjóga „edzés” az énidőm részévé vált, és olyannyira elkezdtem „védeni” ezt a negyedórát, hogy szinte sértésként vettem, amikor egyszer-egyszer megzavartak gyakorlás közben.
Rájöttem, milyen megnyugtató az, hogy ebben a pár percben csak magam vagyok, minden szeplőmmel, ráncommal, foltommal együtt. Hogy ebben a negyedórában kint hagyhatom a telefont a konyhapulton, hogy nem kell e-mailekre válaszolnom vagy telefonálnom, esetleg a közösségi médiát görgetnem. Csak én vagyok és az arcom. Ez rendkívül felszabadító, különösen annak fényében, hogy pár nap után már nem kaptam el a szemem magamról: képes voltam örömmel belenézni a tükörbe.
Akármilyen előnyöket fedeztem is fel lelkileg, fizikailag olyannyira csekély eredménnyel járt az egy hónapos próbaidőszak: a magam részéről mindössze annyit konstatáltam, hogy az arcéleim egy picit markánsabbak lettek a csontos felületeken, ugyanakkor az almácskáim teltebbé váltak: mintha természetes töltőanyaggal töltöttem volna fel őket.
Mindezek mellett azonban töredelmesen bevallom: nem lett „ragyogóbb” az arcom, ahogy nem lett kevesebb ráncom sem a gyakorlást követően (sőt, ha ideveszem a nevetőráncaimat, lehet, hogy még sokasodtak is, annyit nevettem az első héten). Az igazsághoz azonban hozzá tartozik, hogy az arcjóga anti-aging hatása valójában hosszú távon mutatkozik meg: ennek tudatában az egy hónap csekély időtartamnak tekinthető. Összességében azonban elmondhatom, hogy az arcjóga meglepően sokat tett hozzá az önbizalmamhoz, és lehetőséget adott arra, hogy jobban kapcsolódjak önmagamhoz.
Bár az öregedésgátlás Szent Grálját még nem találták fel, ha a lelkünk boldog, az az arcunkon is meglátszik. A tükörbe küldött, elégedett mosolynál pedig nincs jobb anti-aging a világon.