A kétszeres Oscar-díjas Robert de Niro tényleg ezért az vállalta élete első sorozatát?

Robert de Nirót újra láthatjuk, ráadásul nem is akárhogy: egy amerikai exelnököt alakít élete első sorozatában, aki az USA-t ért kibertámadás után nyomoz. Az izgalmas történet ellenére azonban a Netflixen debütáló Nulladik nap (Zero Day) messze nem azt hozza, amit vártunk tőle. Szubjektív vélemény.

A Nulladik nap politikai thrillersorozatban csupa olyan nagy név játszik, mint Robert de Niro, Lizzy Caplan, Joan Allen, Bill Camp, Angela Bassett és Matthew Modine. A történet szerint egy összehangolt kibertámadás éri az Amerikai Egyesült Államokat, a veszély pedig még mindig nem múlt el, ezért a jelenlegi amerikai elnök (Angela Bassett) összehívja a testületet és egy olyan bizottságot alapít, ami a több ezer emberéletet követelő számítógép-leállás mögötti hackerek után nyomoz.

A nulladik napi nyomozóbizottság elnöke a köztiszteletben álló volt amerikai elnök, George Mullen (de Niro) lesz, aki az országban elsőként érte el a kétpárti támogatást, tehát mindenki nagyra tartja és jó véleménnyel van róla, de jelenleg a fiát gyászolja – ezért is olyan elmélkedő, hallgatag és csendes a filmben. Bár a parancsnok méltóságteljessége kontrasztban áll az ijesztő és elgondolkodtató hackerterrorral, a modern technológiai veszélyekkel még ő sem tud mit kezdeni – hiába hivatkoznak rá sokan „utolsó főparancsnokként”.

A Nulladik nap sokat ígér, de még a minimumnál is kevesebbet hoz

A jövő kiszámíthatatlansága őrjítően izgalmasnak és élvezetesnek ígérkezik a Nulladik nap előzetesében, ám magát a sorozatot nézve hamar nyilvánvalóvá válik, hogy csak a megfenyegethető és túszul ejthető ország köré szőtt összeesküvés-elméletek adják az izgalmat. Nem pedig maga a sorozat, mert az elképesztően felejthető. Az egyébként érdekes alaptörténet hamar ellaposodik és nem magára a rejtélyre fókuszál (hiába foglalkoztatja ez a nézőt és a szereplőket is), hanem a lassú jellemfejlődésen keresztülmenő karakterek együttesére, valamint a lényegtelen mellékszálakra.

Szanada Hirojuki évtizedek óta játszik együtt Hollywood legnagyobb színészeivel, mégis csak most fedezte fel magának a nagyközönség

Emiatt pedig az amúgy sokkoló és megrázó történetből egy rendkívül unalmas kormányzati sorozat lett, ahol az utolsó epizódban, nagy rohanás közepette, gyorsan, elkapkodva tálalják az egész alapsztorit adó támadás mögöttes tartalmát. Nos, ha ez egy aktuális politikai korlenyomatnak készült, akkor még rendben is van, de mivel az elejétől fogva egy kiberterrorista támadást középpontba helyező thrillert harangoztak be, nem szép, hogy csak úgy félredobták az egész alapsztorit.

Mert lényegében ez történt: van benne szó technológiai hatalmakról, Wall Streetről, brókerekről, személyes ambíciókról, kormányzati érdekekről, karakterekről és életekről, de a rejtély megoldásáról, hogy mégis ki tette, amit tett, vagy miért is tette, amit tett, szinte szó sem esik, csak a végén. És még így is rengeteg megválaszolatlan kérdés marad. A cselekményszál ugyanis nem olyan lineáris, mint egy Mission Impossible vagy egy James Bond-filmben.

Itt nem a csúcspont a végcél, hanem az egész sorozat hullámzik: már épp kezd érdekes lenni, amikor megint unalmas lesz. Emiatt jogosan merül fel a kérdés:

vajon a kétszeres Oscar-díjas Robert de Niro ezért vállalta el élete első sorozatát 81 évesen?

Timothée Chalamet 5 évig készült Bob Dylan szerepére, ez a dolog ment a legnehezebben számára