Számos alkalommal bebörtönözték, aktivizmusára ráment a házassága, de ő lett az első afrikai nő, aki Nobel-békedíjat nyert
Wangari Maathai környezetvédő és politikus egész életében fáradhatatlanul küzdött Kenya természeti területeiért, akárcsak az elnyomott és elszegényedett nőkért, még ha ez gyakran a családi élete rovására is ment.
Wangari Muta Maathai Kenya vidéki területén, Nyeriben született 1940-ben. Viszontagságos környezetben cseperedett és bár elvégezte az általános és középiskolát, ki tudja, hogy alakult volna a sorsa, ha nem kerül be a John F. Kennedy és a kenyai politikai vezető, Tom Mboya által létrehozott Airlift Africa programba, ami lehetőséget biztosított 300 kenyainak, hogy 1960 szeptemberétől az Egyesült Államokban tanulhassanak.
Szerelmes lett a környezetvédelembe
A programnak hála Wangari Maathai a Kansas állambeli Mount St. Scholastica College-ban tanult, ahol biológia szakon végzett, utána a Pittsburghi Egyetemen folytatta tanulmányait biológia mesterképzésen. Pittsburgh nagy hatással volt rá, ugyanis itt találkozott először a környezetvédelemmel, amikor a helyi környezetvédők igyekeztek megszabadítani a várost a légszennyezéstől.
Pittsburgh után visszatért Kenyába, mivel kinevezték a Nairobi Egyetem zoológiaprofesszorának kutatási asszisztensének, de munkába állásának napján közölték vele: másnak adták a pozíciót. Wangari Maathai úgy gondolta, hogy ennek oka a törzsi és a nemi hovatartozása. Végül szerencséje volt, mert két hónapnyi álláskeresés után megkeresték a németországi Giesseni Egyetemről, és kutatási asszisztens állást ajánlottak neki.
Miközben állást keresett, 1966 áprilisában megismerkedett a szintén kenyai Mwangi Mathai-val, aki Amerikában tanult. Három évvel később, mikor Németországból visszatért Nairobiba, sort kerítettek az esküvőre. Alig egy évvel az esküvő után megszületett első kisfiuk, Waweru. 1971 különleges év volt a nő számára, ugyanis ő lett az első kelet-afrikai nő, aki doktori címet szerzett állatorvosi anatómiából a Nairobi Egyetemen, az év végén pedig megszületett lánya, Wanjira.
Iskolás aktivisták sztrájkolnak a jövőnkért. Vajon mi cselekszünk végre?
A Zöld Öv Mozgalom
A következő években Nairobiban tanított, és anatómiai oktató lett, valamint az Állatorvosi Anatómia Tanszék elnöke és egyetemi docens. Ezek önmagukban is elég nagy sikerek, pláne, ha figyelembe vesszük azt, hogy ő volt az első nő Nairobiban, aki megkapta ezeket a pozíciókat.
Az egyetem mellett Wangari Maathai az 1970-es évek elején több civil szervezetbe is bekapcsolódott, mint amilyen a Kenyai Vöröskereszt Társaság, a Kenyai Egyetemi Nők Szövetsége, és a Kenyai Nők Nemzeti Tanácsa.
Időközben a családja is bővült és 1974-ben megszületett harmadik gyermeke, Muta. Wangari Maathai egyszerre volt feleség, anya, elnök, oktató és környezetvédő, így nem sok ideje volt a pihenésre, amit feltehetően nem is bánt, mert hajtotta a tűz, hogy egy jobb és élhetőbb hellyé varázsolja Kenyát. 1976-ban bevezette a közösségi alapú faültetés ötletét. Egy évvel később pedig a Kenyai Nők Nemzeti Tanács szárnya alatt megalapította a Zöld Öv Mozgalmat, aminek fő célja a szegénység csökkentése és a faültetésen keresztüli környezetvédelem.
Wangari Maathai arra biztatta a kenyai nőket, hogy telepítsenek faiskolákat az egész országban, és a közeli erdőkben keressenek magokat a területen őshonos fák termesztéséhez. A mozgalom eredményeként több mint 30 millió fát ültettek el összesen 12 afrikai országban, alig egy évtized alatt.
Akcióhőshöz méltó életet élt
Úgy tűnt, szakmailag megállíthatatlan, népszerűsége egyre nő és folyamatosan tör előre, hogy újabb csúcsokat érjen el, ám ezzel szemben a magánélete nem alakult fényesen. 1979-ben elváltak férjével, de előbb a férfi mindent megtett azért, hogy besározza feleségét, akire azt mondta „túl erős gondolkodású egy nőhöz képest", sőt, a bírósági beadványokban még „kegyetlennek” is jellemezte. Mi több, házasságtöréssel vádolta meg és a bíró a férfi javára döntött.
Wangari Maathai forrt a dühtől és inkompetensnek, korruptnak nevezte a bírót egy interjúban, aminek a következménye az lett, hogy megvádolták a bíróság megsértésével és bűnösnek találták: hat hónap börtönbüntetésre ítélték. Habár három hónap után kiengedték, de a válás minden szinten megviselte és az anyagi csőd szélére került. Csak azzal tudta orvosolni a helyzetét, hogy elvállalt egy munkát az Afrikai Gazdasági Bizottságnál, ami sok utazással járt, így kénytelen volt elküldeni a gyerekeit a volt férjéhez.
A megpróbáltatások ellenére az 1980-as években a Zöld Öv Mozgalom szárnyra kapott és egész Afrikában kiterjedt, a média pedig egyre többet foglalkozott Maathai-val, akit számos díjjal tüntettek ki. A következő években az élete olyan volt, mint egy akcióhősé. Amint tudomására jutott, hogy egy erdőt vagy természeti területet ki akarnak irtani, ő ott termett a csapatával és felvette a kesztyűt, még ha emiatt többször börtönbe is került.
De Wangari Maathainak nemcsak a környezetvédelem volt a szívügye. Bátran kiállt a kenyai elnyomó rezsim ellen, miközben harcolt a demokratikus jogokért, és bátorította a nőket helyzetük javítására. Sikerült politikai babérokra törnie és 2003 januárjában kinevezték a Környezetvédelmi és Természeti Erőforrások Minisztériumának miniszterhelyettesévé.
A munkásságával és elszántságával egyre jobban felhívta magára a figyelmet, és bár rengeteg kitüntetést kapott, talán álmodni sem mert arról, hogy egy napon elnyeri a legjelentősebb díjat, amivel igazán elismerik az erőfeszítéseit. 2004-ben Nobel-békedíjat kapott a fenntartható fejlődéshez, a demokráciához és a békéhez való hozzájárulásáért.
Ezzel Wangari Maathai lett az első afrikai nő, aki elnyerte a rangos díjat.
Az aktivista élete végéig száz százalékon pörgött. Megválasztották az Afrikai Unió Gazdasági, Szociális és Kulturális Tanácsának első elnökévé, és öt másik nővel együtt megalapította a Nobel Women's Initiative nemzetközi érdekképviseleti szervezetet, hogy támogassák a női csoportokat szerte a világon, akik hozzá hasonlóan a békéért, az igazságért és az egyenlőségért küzdenek.
Végül 2011. szeptember 25-én, 71 éves korában halt meg petefészekrák okozta szövődményekben, és a nairobi Wangari Maathai Béke- és Környezettudományi Intézetben temették el. Sokszor küzdött viszontagságokkal és a családi élete is megsínylette, hogy egész életében Kenya és Afrika jólétét tartotta szem előtt, mégis sikerült maradandót alkotnia. A mai napig hatalmas tisztelettel emlegetik a nőt, aki nem ismert félelmet, ha a környezet és az elnyomottak szolgálatáról volt szó.