Első nőként ült az angol trónra, beceneve miatt mégis kegyetlen uralkodóként gondol rá mindenki
I. Mária, a Tudor-ház első uralkodó királynője, Anglia történetének egyik legellentmondásosabb alakja, akit csak Véres Máriaként emlegettek a királyi udvarban, majd Európa szerte mindenhol. Tény, hogy elképzelhetetlen kegyetlenségre volt képes, ugyanakkor erre megvolt az oka. A tragikus sorsú királynő neve nem tűnt el nyomtalanul. De milyen asszony volt valójában Véres Mária?
Anglia történelme számos ikonikus uralkodóval büszkélkedhet, de kevés olyan ellentmondásos királynő létezett, mint I. Mária, ismertebb nevén Véres Mária. Az 1553 és 1558 között uralkodó asszony neve sokak számára ma is egyet jelent a brutális megtorlások elkövetőjével. Pedig nem akart ő ártani senkinek, egyetlen vágya volt, hogy jó királynő legyen élete végéig. Mi vezetett ahhoz, hogy a nő, aki a trónra lépésekor békét ígért, végül véreskezű zsarnokká változott?
A nép javát akarta, de megölette az embereket
I. Mária 1516. február 18-án született VIII. Henrik és Aragóniai Katalin egyetlen életben maradt gyermekeként. Kiskorától tudta, hogy egyedül ő örökölheti az angol trónt, majd amikor apja elvált édesanyjától, hogy feleségül vehesse Boleyn Annát, Máriát törvénytelen gyereknek nyilvánították. A VIII. Henrik új, legendás házasságából születő Erzsébet vetélytársa lett a megalázott Máriának, akit a királyi udvar dajkái neveltek fel, miután anyját, Katalint annyira megviselte a válás, hogy rövidesen távozott az élők sorából.
Mindenki tudta, hogy a félárva Mária sosem kaphatja meg a koronát, csakhogy a lány egész életében erre vágyott, és ezért minden követ megmozgatott.
Nem lehet hibáztatni a nagyravágyása miatt, elvégre csecsemő korától fogva csak azt mondogatták neki, hogy egyszer majd ő lesz az angol királynő. Harminchét éves korára pedig valóban megkapta a koronát, ezzel maga mögé utasította féltestvérét, Erzsébetet. Elég idős volt ahhoz, hogy az uralkodását előre megfontolt lépésekkel kezdje. Első célja határozott volt, amely nem volt más, mint a katolicizmus visszaállítása Angliában, amelyet apja és testvére, VI. Eduárd protestáns reformjai miatt teljesen felszámoltak.
Mária tudta, hogy ez csak megosztja a népet, és vallási konfliktushoz vezet, ezért a régi egyházi rend visszaállítására törekedett. De a protestánsok nem nézték jó szemmel, hogy újra a katolikus egyházé a hatalom, ezért Mária kegyetlen eszközökkel kezdte üldözni a protestánsokat. Mintegy 300 embert égettek meg máglyán eretnekség vádjával. A királynő csak így tudta visszafordítani a protestáns egyház terjedését Angliában. Az már más kérdés, hogy léteztek ennél humánusabb módszerek is, de a középkori uralkodók nem az emberséges eszközökről voltak híresek, Mária pedig végképp nem.
Sárkányok háza, Trónok harca, Gyűrűk Ura - Miért félelmetes az, ha egy nő ül a trónon?
Béke helyett viszályok
Uralkodása alatt fontos politikai és katonai szövetségeket kötött, legfontosabb ezek közül a spanyol Habsburgokkal, egészen pontosan II. Fülöp spanyol királlyal kötött házassága. Csakhogy a házasság rekord idő alatt zátonyra futott, és senki nem sietett a kapcsolat helyreállítására. A konfliktust tovább tetézte, hogy az angolok ellenezték a spanyol befolyást, és ha ez nem lett volna elég, a spanyol háborúk támogatása súlyos anyagi és emberi veszteségeket okozott az országnak, ami még tovább rontotta Mária helyzetét.
A legnagyobb kudarca mégsem a népszerűség elvesztése volt, hanem az, hogy nem tudott gyermeket szülni. Bármennyire vágyott egy örökösre, közel a negyvenhez nem esett teherbe. Amellett, hogy meg kellett küzdenie a meddőség szívfacsaró tényével, a trónöröklés kérdése is bizonytalanná vált, ami csak további vitákat gerjesztett az udvarban. 1558-ban öt év uralkodás után, negyvenévesen megromlott az egészsége, akárcsak az édesanyja, maga Mária sem tudta elviselni a megalázottság érzését, és még ebben az évben sor került a temetésére. Utána féltestvére, Erzsébet lépett a trónra, aki visszavezette Angliát a protestantizmushoz és megszilárdította a Tudor-dinasztia hatalmát.
Véres Mária öröksége
Nem érdemes szépíteni, Mária elszántsága ellenére rossz királynőnek bizonyult. Bár jót akart, végül minden döntése rosszra fordult.
Az általa elrendelt protestáns kivégzések miatt joggal ragasztották rá a Véres jelzőt.
Ugyanakkor a történetírók nem beszélnek arról, hogy egy olyan gyerekkorral, mint amilyet Máriának szánt a sors, vajmi kevés esély volt egy kiegyensúlyozott felnőttkor beteljesülésére, nem beszélve a harmonikus uralkodói magatartásról. Halálos ágyán maga Mária is elismerte rossz döntéseit, de azzal is tisztában volt, hogy ballépéseivel számos utána uralkodó királynak és királynőnek adhat útmutatást.
A történetírók sem tagadhatják, hogy Mária kárán tanult Erzsébet és még sok angol, illetve spanyol király, akik így elkerülték, hogy újra elkövessék azokat a hibákat, amelyeket elődjük vétett. Ki tudja, talán ha a középkorban is vannak pszichológusok, ha már a 16. században felismerik a traumafeldolgozás tudományát, akkor Mária erőt kovácsolhat a gyerekkori sérelmekből, de ötszáz évvel ezelőtt nemhogy a pszichológia, az empátia fogalma sem létezett.
Az angol lány, később királynő pedig sorra követte el a rosszabbnál rosszabb döntéseket, miközben nem akart mást, mint jobbá tenni Angliát.