Url Izabell: „Nem lehet ítélkezni bizonyos kultúrák felett, ezért is nehéz megtalálni azt a pontot, meddig normális, és honnantól beszélünk nehéz sorosról, kiszolgáltatottságról”
Rajong a Közel-Keletért, imád elmerülni az itt lévő országok gasztronómiájában és kultúrájában. Ismerd meg Url Izabellt, aki emberjogi aktivistaként küzd a nők jogaiért.
Az utóbbi időkben több regényével is találkozhattál a könyvesboltok polcain. Url Izabell regényíró történetei mindig valós események, a Közel-Keleten élő nők segélykiáltásait tárja az olvasók elé.
Az írás, a Közel-Kelet iránti rajongás és a gasztronómia is szerves része az életednek. Ez a sokszínűség mindig is jellemző volt rád?
Kislányként színésznőnek készültem. Már akkor előtört belőlem a művészvénám és a sokszínűség. Mindig másban éltem ki magam, attól függően, hogy éppen milyen életszakaszban voltam. Valahogy mindig is volt bennem egyfajta sürgető érzés. Rettenetesen rövid az élet, szeretném minél hatékonyabban kihasználni. Ezért is kezdtem el tizenhat évesen könyvet írni. Szerettem volna hagyni magam után valamit. Emellett fontosnak éreztem, hogy valamilyen segítő szerepet vállaljak, ezért is foglalkoztattak mindig is az emberjogi kérdések.
Az volt a tervem, hogy először karriert építek, utána pedig visszaadok valamit az emberiségnek. A művészeti vonal is szerves része az életemnek, régen rajzoltam, színészkedtem, és a gasztronómia is egy fontos terület, amin keresztül kifejezhetem a személyiségemet.
Az igazi ismertséget a Konyhafőnök című gasztronómiai vetélkedő hozta meg neked. Miért jelentkeztél a műsorba?
Egyrészt szerettem volna, hogy szélesebb körben megismertessem az emberekkel a munkámat. Tizennégy évesen kiköltöztem Törökországba, az élet úgy alakította, hogy megtanuljak magamról gondoskodni. Megtanultam főzni, kísérletezni a különböző alapanyagokkal. Meg akartam mutatni az ízlésvilágomat a nézőknek. Rengeteg hasznos tippet kaptam a kint élő fogadott anyukámtól, számtalan helyi recepttel találkoztam.
Ez az időszak alapozta meg a Közel-Kelet iránti rajongásodat?
Pont egy olyan életszakaszban kerültem ki Törökországba, amikor nyitott voltam és fogékony mindenre, ez pedig csak fokozta az elköteleződésemet. Egy török családnál laktam, ez az élmény rengeteget adott nekem. Egyrészt sokkal magabiztosabb, nyitottabb lettem, nagyon jó önfejlesztés volt. Másrészt pedig megtapasztalhattam, hogy a világ más pontjain hogyan élnek emberek. Elfogadást tanultam, megtanultam törökül, beilleszkedtem, az utazás után pedig nem volt kérdés, hogy turkológia szakon tanulok tovább.
„Fontos, hogy a változás belőlünk induljon el” - interjú Al Ghaoui Hesnával
A regényeidben olyan történeteket társz az olvasók elé, ami a női jogokat, a nők helyzetét érinti. Miért karoltad fel ezt a kérdéskört?
Tizenöt éves koromban sajnos volt egy bántalmazó kapcsolatom, ami nagy hatással volt a személyiségfejlődésemre. Azóta ez egy nagyon érzékeny és fontos kérdéssé vált az életemben, mindenképpen fel akartam erre hívni a figyelmet. Később elkezdtem foglalkozni több közel-keleti ország – Törökország, Szaúd-Arábia, Türkmenisztán – kultúrájával, így szembesültem a nők helyzetével. Úgy éreztem, szeretnék értük kiállni. Egyszerűen nincsen hangjuk, nincs eszköz a kezükben, hogy kiálljanak magukért, pedig nyilvánvalóan ők is szeretnének emancipálódni, és több joggal rendelkezni.
Mik a visszajelzések ezzel kapcsolatban?
Nagyon sok visszajelzést kapok, ezek elég vegyesek. Tisztában vagyok azzal, hogy ez egy rendkívül megosztó téma. Vannak, akik lelkesen támogatják a munkámat, és ott van a másik oldal is. Nyilván kapok például kommenteket szaúdiaktól, araboktól, akiknek nem tetszik, hogy ezekre felhívom a figyelmet, de azt gondolom, elkerülhetetlen, hogy őszintén beszéljünk.
Az érintett nőktől milyen reakciókat kapsz?
Általában pozitívak. Hálásak, amiért felkarolom őket, megírom a történetüket. A saját védelmük érdekében ezek az interjúk mindig anonim módon készülnek, a regényekben megjelenő karakterek úgy vannak megalkotva, hogy még véletlenül se lehessen az illetőre ráismerni.
Milyen módszerrel kutatod fel az alanyokat?
Sokan jelentkeznek, hogy szeretnék velem megosztani a történetüket. Másrészt rengeteg itthon tanuló iránival találkozom, előfordul, hogy egy társasági összejövetelen hallok valakinek a sorsáról, nehéz helyzetéről. Van egy barátnőm, aki Iránban él, néha ő is összeköt emberekkel, az ő segítségével találunk egymásra.
Milyen érzés, hogy a bizalmukba fogadnak?
Rendkívül felemelő, miközben pontosan tudom, hogy minden esetben vékony jégen táncolok. Tisztában vagyok azzal, annak ellenére, hogy néhányuk nem megfelelő körülmények között él, méltatlan bánásmódban részesül, mégsem szeretné, hogy megmentsék. Nem lehet ítélkezni bizonyos kultúrák felett, ezért is nehéz megtalálni azt a pontot, meddig normális, és honnantól beszélünk nehéz sorosról, kiszolgáltatottságról.
Aki nyitott, felismeri, hogy nem akar egy bántalmazó kapcsolatban élni, annak megvan a lehetősége rá, hogy változtasson, de aki nem akar belőle kilépni, ott mindig nagyon nehéz pozitív irányba történő lépéseket tenni. Utóbbi esetben hiányzik a felismerés, vagy ha megvan, ennek ellenére védi a bántalmazót, nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni.
Van olyan pozitív eset, amire különösen büszke vagy?
Egy iráni lány ismerősöm Teheránban tanult az orvosi egyetemen, róla egyébként írtam is az egyik regényemben. Borzasztóan nehéz vízumot szerezni, több millió forintba kerül, sokan ezért nem tehetik meg, hogy eljöjjenek onnan. A Budapesten tanuló iráni barátaimmal szerveztünk neki gyűjtést, többen összefogtunk. Mostanra sikerült neki Európába költöznie, ami fantasztikus érzés.
Javult a nők helyzete ezekben az országokban?
Mindenképp javuló tendencia van kibontakozóban. Szaúd-Arábiában például 2016 óta már vezethetnek a nők autót, és mostanra nemcsak férfi kísérő társaságában utazhatnak külföldre. Lépésről lépésre alakul a helyzet, de hosszú idő lesz, mire valóban radikális változások történnek.
Nem szokványos karrierutat választottál.
Elsőre nem mindenkinek világos, mit jelent pontosan a Közel-Kelet-kutató kifejezés. Nem a legnépszerűbb szakok egyike az egyetemen, összesen öten hallgatjuk – nekem Törökország és Irán a szakterületem. Sokszor tisztázni kell az emberek fejében, hogy az alapvető emberi jogokért harcolok azokban az országokban, ahol ez nem biztosított. Általában értik, miért vonzó számomra a Közel-Kelet, hiszen nagyon gazdag kultúrájú országok találhatóak ezekben a térségekben.
A nyelvek gyönyörűek, de érdekel az irodalom is. Íróként szeretek perzsául és törökül olvasni verseket vagy bármilyen irodalmat.
A Tiktok-csatornád egyre népszerűbb.
Szerettem volna az emberi jogokkal foglalkozó, regényíró vonalamat megmutatni. Ez a felület jó lehetőség, hogy minél több emberhez eljusson a küldetésem.
Élnél valamelyik közel-keleti országban?
Nagy vágyam, hogy egy darabig Iránban élhessek, ennek viszont megvan a kockázata, mivel a könyveimben erőteljesen bíráltam az ottani rezsimet. Minden odaérkezőt alaposan átvizsgálnak, előfordulhat, hogy úgy is letartóztatnak embereket kémkedésért, hogy semmilyen alapja nincs a vádaknak. Nagyon szeretném megismerni Iránt, hiszen ez a második szakterületem. Ősszel jelenik meg egyébként a legfrissebb regényem, ami a török–kurd konfliktusról szól. Bárhol is telepedek le a jövőben, hosszú távon mindenképp a regényírásban látom a jövőmet.
Stylist: Komáromy Csillu @styledbycsillu
Smink és haj: Leányfalvi Vanda