„Ne ijedj meg, de megfigyelnek” - Minden, amit tudnod kell a Truman-szindrómáról

2024. március 27.
A Truman-szindróma alapja az énközpontúság, ami bizarr és szélsőséges formát ölthet.
A Truman-szindróma alapja az énközpontúság, ami bizarr és szélsőséges formát ölthet.
Fotó: Northfoto

Sokak életére tett mély benyomást az 1998-as Truman Show: Jim Carrey karakteréből úgy lett valóságshow-sztár, hogy a főszereplőnek arról nem is volt tudomása, mégis az egész világ ismerte őt és megrendezett élete minden pillanatát. A film nemcsak órási rajongótábort tudhat magáénak, hanem azóta egy betegség nevét is kötjük hozzá: a Truman-szindróma során azt érzékelhetjük, mintha saját életünk is csak egy megrendezett reality-műsor volna.

Truman Burbank élete maga az amerikai álom. Gyönyörű feleség, szép ház, álommunka, azaz megvan mindene, amire vágyhat. Arról viszont lövése sincs, hogy a szülővárosa valójában nem más, mint egy hatalmas stúdió. A feleség, a barátok és mindenki a városban valójában csak színész. Miután néhány nagyon furcsa incidens történik Burbankkel - például a semmiből lezuhan egy stúdiólámpa és majdnem eltalálja -, felébred benne a vágy, hogy elhagyja a várost és utazgasson, de a néző tudja: ez bizony nem lehetséges.

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a film megjelenése óta sokan számtalanszor feltették már maguknak a kérdést: mi van, ha velem is ez történik? Ez a félelem bizonyos esetekben olyan méreteket ölthet, hogy '98 óta konkrét pszichológiai betegséggé nőtte ki magát. Ez a Truman-szindróma.