A traumafeldolgozás és a képzőművészet összefonódása egy izgalmas önismereti utazás kezdete
A sorozatgyártott „perctárgyak” aranykorában viszonylag ritkán jutunk olyan dolgok, anyagok közelébe, amelyek több ezer, vagy akár millió éve itt vannak a Földön. Az, hogy valaminek sikerült földtörténeti érákat átvészelve fennmaradni, és a XXI. században a felszínre kerülni, már önmagában is lenyűgöző. Ismerd meg Kis Judit képzőművészt!
Judit munkái részben ilyen, esetenként több ezer éves kőzetek, drágakövek, féldrágakövek felhasználásával készültek, amelyek rendkívül sérülékenyek. Akárcsak alkotói gyakorlatának központi témái az ember és annak aktuális testi–lelki állapota, valamint az állat és az állatvédelem elemi formái.
Hogyan fordultál a művészetedben az öngondokodás irányába, és azon belül mik foglalkoztatnak?
A munkáimban az identitáskeresés és a személyes tapasztalataink integrációja, valamint a sebezhetőség felvállalásának kérdései érdekeltek. Már a legkorábbi videóimban is megfigyelhető a személyiségfejlődés és a traumafeldolgozás fontossága. A nyilvános feltárással az önmagunkon folytatott munkát szerettem volna megmutatni. Főleg alternatív és intuitív módszerek érdekelnek, de bármi, ami hasznos annak érdekében, hogy megértsük önmagunkat, a környezetünket és a másokhoz fűződő viszonyainkat.
Miért tartod fontosnak, hogy a képzőművészet eszközeivel és helyszínein adj hangot az öngondoskodás formáinak, problémáinak?
A gyakorlatom egy társadalmi beilleszkedési folyamat is, ezért legtöbbször próbáltam lehetőséget teremteni arra, hogy mások is tudjanak kapcsolódni a kiállításaimon felvetett témákhoz, csoportos foglalkozásokkal, beszélgetésekkel és más formákkal. Ebben a közegben tanultam és szocializálódtam, itt találkozom a legtöbb hozzám hasonló háttérrel, vagy érdeklődési körrel rendelkező közönséggel.
Ennek ellenére a traumáink általában nagyon különbözőek és országonként, valamint intézményenként változnak a dialógusok és az együttműködések. Szeretném tágítani ezt a teret és bár vannak rá példák, fontos, hogy a saját korlátaimat is figyelembe vegyem. A doktori kutatásom és különböző szakemberek bevonása segíti ezt a folyamatot és fejleszti a képességeimet.
Keretbe foglalt divatműalkotások: A 2020-as évek, mint a divatbemutató enteriőrök aranykora
Járod a világot, miből inspirálódsz?
Emberi kapcsolódásokból, mások személyes történeteiből és vízióiból, a természetből és aktivizmusból. Inspirál amikor észreveszem, hogyan tudunk kapcsolódni egymáshoz a dolgok iránti szeretetünk, érdeklődésünk és a megélt fájdalmaink mentén. Keveset éreztem magam kényelmesen az utóbbi években, ezért is fontos számomra az emberi kapcsolatok mélyítése, és a biztonságos terek kialakítása.
Mit csinálsz pontosan, hogyan kell ezt elképzelni annak, aki még nem járt a kiállításaidon? Milyen médiumokkal dolgozol?
A digitális tartalmakat tárgyi installációkkal kombinálom, amelyek gyakran részvételi performanszokkal és közösségi eseményekkel bővülnek. Eleinte főleg videókat és virtuális naplókat készítettem, illetve a legjellemzőbb tárgyam a tégla. A téglák mindig jelen voltak a munkáimban mint szimbolikus elemei az építkezésnek.
A tégla, a fal egyszerre a bezártság, az elszigetelődés és a védelem megjelenítője.
Hogy milyen anyagból készülnek az egyes téglák, az nagy hangsúlyt kap a munkáimban. A részvételi programjaim többnyire mozgásterápiás és alkotó workshopok formájában valósulnak meg meditációkkal, közös felolvasásokkal és beszélgetésekkel kiegészülve.