A traumafeldolgozás és a képzőművészet összefonódása egy izgalmas önismereti utazás kezdete
A sorozatgyártott „perctárgyak” aranykorában viszonylag ritkán jutunk olyan dolgok, anyagok közelébe, amelyek több ezer, vagy akár millió éve itt vannak a Földön. Az, hogy valaminek sikerült földtörténeti érákat átvészelve fennmaradni, és a XXI. században a felszínre kerülni, már önmagában is lenyűgöző. Ismerd meg Kis Judit képzőművészt!
Judit munkái részben ilyen, esetenként több ezer éves kőzetek, drágakövek, féldrágakövek felhasználásával készültek, amelyek rendkívül sérülékenyek. Akárcsak alkotói gyakorlatának központi témái az ember és annak aktuális testi–lelki állapota, valamint az állat és az állatvédelem elemi formái.
Hogyan fordultál a művészetedben az öngondokodás irányába, és azon belül mik foglalkoztatnak?
A munkáimban az identitáskeresés és a személyes tapasztalataink integrációja, valamint a sebezhetőség felvállalásának kérdései érdekeltek. Már a legkorábbi videóimban is megfigyelhető a személyiségfejlődés és a traumafeldolgozás fontossága. A nyilvános feltárással az önmagunkon folytatott munkát szerettem volna megmutatni. Főleg alternatív és intuitív módszerek érdekelnek, de bármi, ami hasznos annak érdekében, hogy megértsük önmagunkat, a környezetünket és a másokhoz fűződő viszonyainkat.
Miért tartod fontosnak, hogy a képzőművészet eszközeivel és helyszínein adj hangot az öngondoskodás formáinak, problémáinak?
A gyakorlatom egy társadalmi beilleszkedési folyamat is, ezért legtöbbször próbáltam lehetőséget teremteni arra, hogy mások is tudjanak kapcsolódni a kiállításaimon felvetett témákhoz, csoportos foglalkozásokkal, beszélgetésekkel és más formákkal. Ebben a közegben tanultam és szocializálódtam, itt találkozom a legtöbb hozzám hasonló háttérrel, vagy érdeklődési körrel rendelkező közönséggel.
Ennek ellenére a traumáink általában nagyon különbözőek és országonként, valamint intézményenként változnak a dialógusok és az együttműködések. Szeretném tágítani ezt a teret és bár vannak rá példák, fontos, hogy a saját korlátaimat is figyelembe vegyem. A doktori kutatásom és különböző szakemberek bevonása segíti ezt a folyamatot és fejleszti a képességeimet.
Járod a világot, miből inspirálódsz?
Emberi kapcsolódásokból, mások személyes történeteiből és vízióiból, a természetből és aktivizmusból. Inspirál amikor észreveszem, hogyan tudunk kapcsolódni egymáshoz a dolgok iránti szeretetünk, érdeklődésünk és a megélt fájdalmaink mentén. Keveset éreztem magam kényelmesen az utóbbi években, ezért is fontos számomra az emberi kapcsolatok mélyítése, és a biztonságos terek kialakítása.
Mit csinálsz pontosan, hogyan kell ezt elképzelni annak, aki még nem járt a kiállításaidon? Milyen médiumokkal dolgozol?
A digitális tartalmakat tárgyi installációkkal kombinálom, amelyek gyakran részvételi performanszokkal és közösségi eseményekkel bővülnek. Eleinte főleg videókat és virtuális naplókat készítettem, illetve a legjellemzőbb tárgyam a tégla. A téglák mindig jelen voltak a munkáimban mint szimbolikus elemei az építkezésnek.
A tégla, a fal egyszerre a bezártság, az elszigetelődés és a védelem megjelenítője.
Hogy milyen anyagból készülnek az egyes téglák, az nagy hangsúlyt kap a munkáimban. A részvételi programjaim többnyire mozgásterápiás és alkotó workshopok formájában valósulnak meg meditációkkal, közös felolvasásokkal és beszélgetésekkel kiegészülve.
Mit jelentenek az anyagok a téglák esetében?
Természeti elemek és a környezetünk részei, viszont ebben a formában az emberi aktivitásra utalnak. Falakat, akadályokat és ismétlődő mintákat szimbolizálnak, olyan szavakkal ellátva, amelyek visszahatnak az anyag minőségére és emberi tulajdonságokra. A kerámia tégla; föld, víz, tűz és levegő együttes hatására válik olyan egységgé, ami már sosem lesz a természet szerves része. A fa, fém, kő és kristály téglák különös jelentéssel bíró helyszíneken, valamint mester emberekkel való együttműködések révén jönnek létre.
A Doxa project spaceben megvalósult Enchanting time című kiállításon jellemzően a kő és kristálytégláim szerepeltek. A drágakövek, féldrágakövek iránti elemi vonzalmat bizonyítja, hogy kisebb darabok marokkőként vagy ékszerként valamilyen módon a legtöbb háztartásban megtalálhatóak. A drágakövek, féldrágakövek amellett, hogy közvetlen kapcsolatot jelentenek a természettel és azzal a korszakkal, időréteggel, amelyből származnak,
önmagukon hordozzák felhasználásuk kultúránként és koronként változó történetét és a hozzájuk kapcsolódó hagyományokat.
Hogyan alakítottatok ki a Doxa projekt spaceben egy nyilvános teret intim, puha térré és mi volt a célotok ezzel?
A Prókai Fanni tárgytervezővel közös kiállításunkon fontos volt, hogy a különböző kristályokból, féldrágakövekből készült tárgyainkat, amik alapvetően kemények és sérülékenyek, közel engedjük a nézőkhöz. Hogy megfoghassák, valóban érezhessék a bizonyos esetekben akár tízezer évnél is idősebb tárgyakat. Mindig törekszem arra, hogy az adott terek, átalakuljanak és hosszabb időre bevonják a közönséget. Ebben segítenek a kapcsolódó programok is.
Ha olyan dolgokkal vesszük körül magunkat, amik a jólétünket szolgálják, egyszerűen szebbé válhatunk
Mesélj az álomworkshopról, ami ott zajlott. Mi történt, mivel dolgoztatok, milyen tradíciókat mozgattatok meg, és milyen tárgyak kellettek hozzá?
Az önismeretet, a tudatalattihoz való hozzáférést és a befelé figyelést sokféleképpen lehet inspirálni. Az álomworkshop során fekete obszidián tükrökkel dolgoztunk, amelyeket a mexikói kutatásaim során készítettem helyi anyagokból és szakemberekkel együttműködve. A tükör használata ősi tudomány, amelyet helyi kutatók a gyarmatosítás előtti kultúrák tradícióinak vizsgálatával tananyagba gyűjtöttek. Ez az izgalmas és hasznos tudás mások számára is elérhető Caleaflora által.
A csoportos meditáció lényege, hogy egy általunk intuitívan választott szándékkal nézünk a tükörbe és lehetőleg egy addig ismeretlen perspektívából tapasztaljuk meg önmagunkat. Az obszidián kő, a láva tengervízben való gyors lehűlése során keletkezik és mágneses erejét a modern tudomány is bizonyította.
Legújabb munkád a Ludwig Múzeumban látható.
A Vigyázat, törékeny című nagyon fontos kiállítás január közepéig látható és az Andalító lelkek című installációmban több workshopot is tartok. A térspecifikus munka, az állatvédelem, a növényi étrend, illetve az emésztés és a mentális egészség közötti kapcsolatot vizsgálja. A munkával az a célom, hogy kritikusabban tekintsünk a jelenlegi élelmiszeripar nem fenntartható és kizsákmányoló természetére.
A mezőgazdaság az egyik legkárosabb okozója a klíma krizisnek és a legerősebb faktor, amit személyes hozzáállással lásd; kevesebb állati termék fogyasztásával individuálisan is lehet befolyásolni. Bár a természetre és az egészségünkre is káros, szeretnék a térben a gyermekkori élményekre és az etikai szempontokra fókuszálni. A workshopok az állatok jellemzőinek és érzékelési kapacitásának játékos megtapasztalására hívnak.