Igenis kell a múltat bolygatni - egy Disney-mese is segíthet a transzgenerációs traumáiddal való munkában

Mik azok a transzgenerációs sebek?

A transzgenerációs traumák elmélete azon alapszik, hogy a felmenőinktől nemcsak életfilozófiát, hanem sebeket “kaptunk örökségül” és ezeket a születésünktől fogva magunkkal hordozzuk. Bizonyított, hogy családtagjaink terhei, fájdalmai, elvárásai a mi életünkre is hatással lesznek. Elizabeth Dixon pszichológus a Psychology Today cikkében rávilágít arra, hogy az ilyen megoldatlan traumák könnyen depressziót, szorongást, függőségeket idézhetnek elő. Azok a családok, ahol nem törekszenek a traumák feloldására, egész egyszerűen tovább örökítik őseik terheit a sajátjukkal kiegészítve. Ez pedig nem csak különböző fizikai vagy mentális panaszokat okozhat, hanem negatívan befolyásolhatja a kapcsolatainkat, a fejlődésünket is.

Hogyan jelennek meg a transzgenerációs sebek a Disney mesékben?

A legjobb példa a családon belüli traumák örökítésének ábrázolására a 2021-es Encanto. A történetben megismerjük az otthonából menekülni kénytelen fiatal kolumbiai párt, Alma Madrigalt és férjét. Útközben rájuk támadnak, a férj feláldozza magát, hogy felesége és három gyermekük megmeneküljön. A családért hozott áldozatnak hála megszületik a csoda, és egy varázslatos gyertya egy mágikus otthont (Casita), valamint természetfeletti képességeket ad idővel a leszármazottaknak.

Telnek az évek, Alma Madrigal már a család idős matriarchája, aki összetartja a rokonságot, elszántan őrzi a hagyományokat, és gondoskodik az egész faluról, akiket kisegítenek a szuperképességekkel megáldott Madrigal gyerekek és unokák - akik valójában súlyos terheket cipelnek. Ott van például a gyönyörűnek és tökéletesnek ábrázolt Isabel, aki tetszés szerint képes virágokat növeszteni, a szupererős Luisa, és a látnoki képességekkel megáldott Bruno. Mirabelnek azonban képessége nincs, de végül mégis ő lesz az, aki megmenti a családot, ami a feloldatlan traumák és elvárások súlya alatt felőrölte saját magát.

A Jégvarázs 2-ben is nagyon szépen lekövethető a múlt megismerésének fontossága, és az, hogyan hat ránk az „áldott tudatlanság”. A rajzfilmben a király elmesél lányainak egy történetet egy szomszédos nép és a királyság között dúló konfliktus forrásáról. Azonban lassacskán kiderül, hogy nem minden úgy volt, ahogy azt ő elmondta, a Disney-mese fő üzenete végül az, hogy az előző generációk életéből és tetteiből tanulva leszünk képesek megerősíteni a jelenünket és egy szebb jövőt építeni.

A Disney, mint önismereti eszköz

Az újabb Disney rajzfilmek nemcsak szórakozást, hanem önismereti eszközt is kínálnak fiatal és felnőtt nézőiknek. Sepsi Helga pszichológus szerint fontos ismerni a családunk történetét, tudatában lenni a gyökereinknek, és nem álomvilágban vagy hazugságban létezni. Gyökerek nélkül nem tudunk magabiztos, teljes életet élni, ezért is van meg az a természetes vágyunk, hogy megértsük, honnan jöttünk, kik a rokonaink.

Jó, ha erről tudunk beszélni a gyerekeinkkel, mert joguk van tudni arról, honnan származnak a szüleik, a nagyszüleik és ezáltal kiskoruktól kezdve oldódhatnak az esetleges transzgenerációs sérüléseik, hogy ne szenvedhessenek tőlük felnőttként „Érdemes tisztában lenni azzal, milyen mintákat láthatnak a gyerekek a családban. Ki az, akire fel tudnak nézni, akitől tanulhatnak? Ha nincs, akkor ezt a szerepet egy mesehős tölti be, ezért sem mindegy, hogy a gyerekeknek milyen példaképeket (mesehősöket) mutatunk, mennyire valósághűek, sokszínűek.

Fontos, hogy a valóságot lássák, nem pedig a tökéletességet, ami nem is létezik. A karakterek jelentős mértékben formálják a gyerekek identitását” - mondja Sepsi Helga.

Traumafeloldás tévénézéssel?

A szakértő szerint, ha a szülő megnéz egy adott mesét, és elindul benne valami, akkor tud majd erről a gyerekkel is beszélni. „Nagyon mély témákat is meg tudunk beszélni a gyerekekkel a mesék által, máskülönben aligha kezdenénk el csak úgy a transzgenerációs örökségről, a tökéletességről vagy a sebezhetőségről, esetleg a múlt hatásáról beszélni. Viszont, ha ilyen mesefilmeket látunk, akkor tudunk hozni karaktereket, és tudjuk azt mondani, hogy melyik az a figura, akivel azonosult.

Az Encantóban ott van Isabel és Lujza, ők képviselik ezt a »légy erős, légy tökéletes, ne beszélj az érzéseidről« mintát. Ezekről a karakterekről is lehet akár beszélni. Miért van az, hogy a gyengeséget, a tökéletlenséget, a sebezhetőséget nem merik megmutatni? Hiszen igenis az élet része. Vagy ott van a nagymama, aki elfojtja az érzéseit, aki elhallgatja az eseményeket. Mit sugároz ez a viselkedés? Mi rejlik a magabiztossága, a szigora mögött? Az elfojtott érzések előbb-utóbb úgyis a felszínre fognak törni. Sokkal adaptívabb az, ha tudunk ezekről beszélni” - magyarázza Sepsi Helga.

„Miért kell a múltat bolygatni?”

A szakértő megosztotta velünk azt is, hogy sok kliense azt kérdezte tőle az első találkozó alkalmával, hogy „Miért kell a múltat egyáltalán bolygatni? Úgyse tudjuk megváltoztatni, a múlt az a múltban marad.” Sepsi Helga azt mondja, hogy ezek olyan klisék, amik pár ülés után érvényüket is vesztik, mivel érzik azt, hogy a múltnak milyen lenyomatai vannak. Megértenek olyan folyamatokat, amire amúgy nincs magyarázat, csak egyszerűen azáltal, hogy megértenek egy anyasebet, vagy megértik, hogy a nagyszüleik mikkel küzdöttek meg, és az ő sorsuk, hogyan hat az övékre, felfedezik, miért úgy működnek, ahogy, és ezáltal összeáll bennük a teljes kép.

„Akkor érdemes nekiállni ennek a folyamatnak, hogy ha erre az ember rászánja az időt, és elég nyitott ahhoz, hogy beszéljen a múltjáról. Mert az egész a gyerekkor feltérképezésével indul, a nagyszülők megismerésével együtt. A folyamat során végül megértik, hogy miért van erre szükség” - teszi hozzá a pszichológus.