előfizetésem
Hírlevél
Tóth Krisztina: „Társadalmi és politikai kérdésekben is előbb kérik ki egy férfi kolléga véleményét, de azért van valami változás”
Tóth Krisztina Babérkoszorú- és József Attila-díjas költő, író, műfordító. Első kötetére, az Őszi kabátlobogásra rögtön felfigyelt a szakma, és Radnóti Miklós-emlékéremmel jutalmazták. 1989 óta publikál, és azóta több mint negyven könyve jelent meg különböző műfajokban, közülük sok idegen nyelven is.
Interjúnkban Tóth Krisztinát az indulásáról, a legújabb köteteiről és fordítói munkájáról, a hazai kortárs irodalomról, de még az üvegművészetről is kérdeztük.
Fiatal nőként nem könnyű a csatatérszerű irodalmi „mezőbe” lépni: kik – és hogyan – segítettek ebben?
Egy költői műhely tagjaként érkeztem az irodalomba, ami egy békés, otthonos közeg volt. A Sárvári Irodalmi Kör hetente egyszer találkozott, műhelybeszélgetéseket tartottunk. Középiskolás koromtól jártam oda, és a későbbi irodalmi barátságaimat is meghatározta. A kör tagja volt többek között Kemény István és Vörös István is. Az egyetemen Lator László legendás műfordító szemináriumát látogattam, itt is rengeteget lehetett tanulni. Ő nem csak műfordítást tanított, hanem technikát és szemléletet is.
Ez erős szellemi támogatást jelentett. Ennek ellenére nehéznek éltem meg a pályakezdést, és úgy éreztem, sokat kell tennem azért, hogy valóban komolyan vegyenek.
Puskás Ágota: „Ha nem tanuljuk meg tudatosan használni a közösségi médiát, az inkább falakat húz fel közöttünk, mintsem hidakat épít”
Érzel indíttatást arra, hogy a kezdő írókon segíts? Figyeled az újonnan érkezőket?
Szoktam tanítani, tagja vagyok különböző kuratóriumoknak is, így valamelyest tudom követni a fiatal irodalmat. Simon Bettina, Élő Csenge Enikő és Taródi Luca verseit mindenképpen érdemes olvasni. Ez egy nehéz pálya: figyelmet és szeretetet lehet adni, akár tanácsokat is, óvatosan, de az már mindenkinek az egyéni kitartásától és elhivatottságától függ, mennyi energiát képes az írásba fektetni.
Ha közben esetleg anya vagy és háztartást vezetsz, ez olyan egyensúlyozást követel, ami feladja a leckét a hétköznapokban. Nekem ugyan a fiam már felnőtt, de a lányom még csak tizenkét éves, tehát nagyjából huszonhét éve nevelek gyereket. Akik ezt írás mellett csinálják, márpedig elég sokan vagyunk így, azok pontosan tudják, milyen szoros időbeosztást és önfegyelmet követel ez.
A pályakezdésed óta mennyiben változott itthon a nők helyzete az irodalomban?
Megváltoztak az arányok, sokkal erősebb a női jelenlét. Amikor én a nyolcvanas évek végén elindultam, Nemes Nagy Ágnes, Szabó Magda, Gergely Ágnes, Székely Magda neve volt ismert. Férfidominancia volt, ahogy a művészet és tudomány területén általában. Mára ez változott, sok kiváló közönség. A komoly író azonban a néplélekben még mindig férfi. Ha például egy vidéki iskolaigazgatónak alkalma, anyagi kerete adódik meghívni egy fontos kortárs írót, első körben nagy valószínűséggel nem egy nőre fog esni a választása.
Társadalmi és politikai kérdésekben is előbb kérik ki egy férfi kolléga véleményét, de ismétlem, azért van valami változás. Fejlődünk, és még bőven van hová.
Fel sem fogod, mennyire privilegizált vagy, amíg el nem olvasod a queer romákról szóló kötetet
