Alaposan átgondolt szándékkal egy török szappanopera is jobbá teheti a világot a terapeuta szerint
A művészetek csodás hatással vannak az elménkre és a lelkünkre: értelmet adnak az emberi létezésnek, ugyanakkor képesek enyhíteni a vele járó nehézségek fájdalmát. Az esztétikusan komponált képek, dallamok, valamint a mozgás és a szavak ritmusa gyógyító erővel bírnak – az alkotó és a befogadó számára egyaránt. Hogyan segíthet a film és az irodalom abban, hogy jobban megismerjük önmagunkat?
Legyen szó a világ jelenlegi helyzetéről, vagy éppen a múltunk, a jelenünk és a jövőnk alakulásán való rágódásról, a szorongás áthatja a mindennapjainkat, és a cikázó negatív gondolatok örvénye könnyen lehúzhat bennünket. Fontos tehát megismernünk azokat a módszereket, amelyek segíthetnek visszatalálni a belső békénkhez.
Önmagunk mélyebb megismeréséhez és a mentális egészségünk megőrzéséhez rengeteg módszer áll rendelkezésünkre, a művészetterápia pedig az egyik legkülönlegesebb mind közül. Ez egy olyan terápiás módszer, amely a vizuális művészetek, valamint az irodalom, a zene, a dráma és a tánc kifejezőeszközeit hívja segítségül az egyéni gondolatok és érzelmek interpretációjára.
A filmek terápiás használata ezen belül viszonylag friss terület, amely a kilencvenes években vált külön a biblio- vagyis az olvasásterápiától.
A filmek segítenek élni
A filmterápiának különböző változatai ismertek, vannak olyan pszichológiai filmklubok, ahol a résztvevők közösen megnéznek egy filmet, majd átbeszélik, hogy az alkotás miként ábrázolt egy adott mentális betegséget vagy pszichológiai jelenséget. Borbély Zsuzsa film- és irodalomterapeuta kísérleti, csoportos filmterápiás ülésein azonban a populáris műfaji filmek és sorozatok kerülnek értelmezésre az irodalomterápia módszereivel, így a hangsúly a nézőre gyakorolt hatásra kerül.
A filmnézés alapvetően voyeurisztikus élvezetet nyújt a befogadó számára, ugyanakkor a látott képpel való azonosulás igényét is kielégíti. A filmvászon vagy képernyő tükörként szolgálhat, és amint meglátjuk benne saját idealizált reflexiónkat, új perspektívából kezdjük látni önmagunkat, és a film végére bennünk is megváltozik valami.
Karafiáth Orsolya: „Engem nem lát összeomolva senki. Csak én tudom.”
Borbély Zsuzsa filmterápiás ülésein film- és szövegrészletek segítik a résztvevőket abban, hogy közelebbről megismerjék önmagukat, valamint olyan érzéseket és gondolatokat fogalmazzanak meg, amelyekkel korábban talán nem mertek szembesülni. Nem arra vagyok kíváncsi, hogy a filmkészítők mit gondolnak, hanem hogy amikor megnézed a filmet, te mit gondolsz, mit érzel, milyen hasonló helyzetek vannak a saját életedben
– magyarázza a terapeuta.
A csoport ereje pedig rendkívüli jelentőséggel bír: a beszélgetés egymással és a felismerés, hogy más embereknek is vannak hasonló problémáik, mások is hasonlóan gondolkodnak, vagy éppen pont ellenkezőleg, felbecsülhetetlen. A résztvevők hat alkalommal másfél órát töltenek együtt, és szimbolikus Dixit kártyákkal hangolódnak rá az aktuális témára.
Ezt követően közösen megnéznek egy pár perces film- vagy sorozatrészletet, esetleg elolvasnak egy szövegrészletet, majd megbeszélik az őket ért benyomásokat. A látottak vonatkoztatása a saját életükre Borbély Zsuzsa filmterápiájának esszenciális része.
A filmek értelmezése egyéni. Nincs olyan, hogy mindenki azt látja, amit a rendező mondani akart. Nincs egy helyes megfejtés, hanem mindig amilyen problémák téged foglalkoztatnak, azokat fogod bennük látni.
Szerinte egy adott film vagy sorozat rengeteg különböző témát felvet, azonban a nézőt ha nem is tudatosan, de mindig az az aspektus fogja leginkább megragadni, amelyben az életének azon szakaszában éppen érintett. Ez pedig abban is segíti a résztvevőket, hogy a terápia előrehaladtával, és az önismereti folyamat elmélyülésével már saját maguk válogassák ki azokat a részleteket, amelyek szerintük megfelelően reprezentálják az érzéseiket.
A filmek segítenek túlélni
A filmekben és sorozatokban ábrázolt konfliktusok, nehéz szituációk társadalmi hatása meghatározóbb, mint gondolnánk. Könnyebb például diagnosztizálni egy bántalmazó kapcsolat mérgező mintázatait, amint a túlélők a képernyőn szembesülnek saját helyzetük súlyával. A hősnők történeteiben látják visszaköszönni a valóságukat, és felismerik, hogy az őket érő bánásmód egyáltalán nem a szeretet kifejeződése.
A 2015-ös Cinefest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon mutatták be Nina Maria Paschalidou Kismetcímű dokumentumfilmjét, amely azt vizsgálta, hogy a török televíziós szappanoperák hogyan változtatták meg a női nézők életét. Paschalidou rámutatott, hogy a szappanoperák nemcsak a női fantázia reprezentációjaként, de az emancipáció eszközeként is szolgálhatnak: arra tanítják a nőket, hogy létezik párkapcsolaton belüli erőszak, hogy igenis mondhatnak nemet, valamint hogy élhetnek az abortuszhoz való jogukkal.
A térség hagyományosan konzervatív társadalmaiban élő nőinek célzott műsorok egyértelműen pozitív hatást gyakoroltak:
„Az egyik szappanoperában egy falubeli férfi megerőszakolt egy házasság előtt álló menyasszonyt, és a vőlegénye ezek után nem volt hajlandó feleségül venni őt. A fiatal nő elkezdett harcolni azért, hogy a nemi erőszak nem az ő szégyene, és bíróságra járt, hogy felelősségre vonják az erőszaktevőt. A sorozat forradalmi módon mutatta be a folyamatot, hogy bántalmazott nőként milyen lépéseket lehet megtenni."
A készítők pontosan tudták, hogy a délután otthon üldögélő női közönséghez kell szólniuk, a történet pedig kézzelfogható változást hozott, és akkora sikere lett, hogy a hősnőt ünneplő jelenetben nem statiszták, hanem a lelkes rajongók szerepeltek.
Alaposan átgondolt szándékkal egy szappanopera is jobbá teheti a világot. A filmek és sorozatok segítenek felismerni és tisztábban látni az életünkben felmerülő nehézségeket, azonban akkor is számíthatunk a támogatásukra, amikor épp pihenésre és kikapcsolódásra vágyunk. A jól megválasztott tartalmak által nyújtott katartikus élmény garantálja a mentális feltöltődésünket, de hogy egyénileg mi oldja a szorongásunkat, azt csak a személyes önismereti utunk során tudjuk feltérképezni.
„Teljesen rendben van, ha harmincadjára nézed a Jóbarátokat, de ha van kedved, elgondolkozhatsz azon, hogy miért” – magyarázza a filmterapeuta. Lehet, hogy ez a te komfortsorozatod: akkora a káosz az életedben, hogy vágysz a biztonságra – hiszen fel vagy készülve, pontosan ismered az összes fordulatot. Esetleg magányos vagy, és arra vágysz, hogy egy baráti társaság részének érezd magad.
Rengeteg oka lehet, hogy miért térünk vissza sorra ugyanazokhoz a filmekhez és sorozatokhoz, de amíg nem az eszképizmus vezérel bennünket, tulajdonképpen csak jót tehetünk vele magunknak.
Az alkotás felszabadít
A művészetterápia nem csak a művek befogadásáról és megértéséről szólhat. Az alkotási folyamat meditatív jellege talán még megnyugtatóbb és felszabadítóbb élmény, amelyhez nem kell hivatásos művésznek lennünk. Az alkotásközpontú művészetterápia ugyanis mindennemű esztétikai értékítélet nélkül biztosít biztonságos és kreatív környezetet mindazok számára, akik a szabad önkifejezéssel szeretnék kiadni magukból a felgyülemlett érzelmi feszültséget.
„A művészetterápiás tevékenységeknél nagyon fontos, hogy le tudd győzni a saját korlátaidat - neked nem egy tökéletes terméket kell alkotnod, nem kell Picassónak vagy Kosztolányinak lenned, hogy egy ilyen csoportba beülj” – biztat Borbély Zsuzsa. A lényeg, hogy merjünk felszabadultan alkotni, és közben figyeljük meg, hogyan érezzük magunkat.