Fel sem fogod, mennyire privilegizált vagy, amíg el nem olvasod a queer romákról szóló kötetet
Gondolkodtál már valaha azon, milyen lehet egy kisebbséghez tartozni? És vajon mi történik akkor, ha a kisebbség nemcsak egy, hanem két dimenzióban van jelen valaki életében? A társadalom specifikus metszetében mozognak a These roma are queer című antológia szereplői hiszen amellett, hogy romák, az LBMTQ közösség tagjai is. Láthatatlan csoport, akiket az Ame Panzh kollektíva, a Háttértársaság és a Leányvállalat Kiadó kollaborációja tett láthatóvá azáltal, hogy beemelte a magyar irodalomba és ezáltal az életünkbe is.
Hazánkban számos kihívással járhat a kisebbségi identitások megélése, különösen akkor, ha valaki egyszerre több marginalizált csoporthoz is tartozik. A roma származású queer emberek élete nemcsak az általános kulturális és társadalmi előítéletek, hanem a saját közösségükön belüli elfogadás miatt is nehézkes lehet, de az sem segít a helyzetükön, hogy nincs előttük egy jól kitaposott ösvény, vagy legalább egy példa abban, hogyan vállalják fel másságukat a családjuk, a közösségük és a szélesebb társadalom előtt. Pontosítunk: eddig legalábbis nem volt!
Külsőleg szexi, belsőleg elérhetetlen
„Lehet, hogy ez a kötet külsőleg szexi, de az volt a célunk, hogy olyan emberek történeteit mutassuk meg, akik nem annyira látszanak a társadalomban” – fogalmazta meg a kötet egyik ötletgazdája, Márton Joci a These roma are queer című kötet célkitűzéseit. A neonrózsaszín kötet a sokszínűség csimborasszója, hiszen a benne megszólalók között van olyan, aki felső-középosztálybeli életet él, de egy nyolcadik kerületi leszbikus virágárus és egy férfi műkörömépítő sorsának egy-egy szeletét is megismerhetjük általa.
Bár az ötletgazdák eredetileg azt szerették volna, ha a felkért szerzők is a roma-queer-metszetbe tartoznak, egy idő után rájöttek, hogy ez lehetetlen vállalkozás. Nagy. M. Boldizsár, a kötet felelős szerkesztője a könyvbemutatón úgy fogalmazott: „Külön érdekes kérdés, hogyan fordulhat elő egy társadalomban, hogy nem termel ki tíz roma queer szerzőt.”
Nem az a fontos, hogy ki milyen származású, inkább az, hogy mennyire tud valaki ember maradni - interjú Váradiné Farkas Mária óvodapedagógussal
Máté Dezső 2018-ban megjelent kutatásából kikristályosodik a lesújtó tendencia oka is: eszerint egy olyan közösségben, mint a – főként hagyománykövető – hazai roma közösségek, megélni a másságot, értékként tekinteni rá, szemben áll a közösség íratlan szabályaival.
„Ennek eredménye a roma közösségen belül megjelenő szexualitás tabusítása,” – írja konklúzióként. Magyarán: a queer romák nem, vagy csak ritkán fordulnak szembe a hagyományokkal, már ami a nemi identitás és a szexuális orientáció kérdését illeti.
Mivel nem találtak tíz roma-queer szerzőt, az ötletgazdák ésszerű megoldáshoz folyamodtak: olyan szerzőket kerestek, akik maguk is valamely kisebbséghez tartoznak (vannak köztük például határon túli magyarok, romák...), ennél fogva kellő érzékenységgel tudták megfogni a queer alanyok élettörténetét és tapasztalatait.
A leírtak fényében nem csoda, hogy a szerzők közül (amelyek között olyan nevek szerepelnek, mint Márton Joci, Nili, Takács Bogi – György Gábor Benjámin, Kemény Zsófi, Tamás-Balha Etelka, Nagy M. Boldizsár, Tálos Atanáz – Farkas László, Ayhan Gökhan, Oláh-Bebesi Bori – Bódi Gabriella, Suha Nikolett és Illés Márton) többen is tartottak attól, saját behatások híján mennyire tudják reálisan közvetíteni a queer romák tapasztalatait. Ugyanakkor – az ötletgazdák nyíltan felvállalják: képtelenség egy köteten belül minden roma queer embert reprezentálni – a kötetnek pedig nem is ez (volt) a célja.
Valójában szerencsés vagyok?
A különféle származásoknak és nézőpontoknak hála azonban meglehetősen tág képet kaphatunk arról, hogyan is élnek ma, Magyarországon a queer romák. Hogy hogyan fogadta például egy többgyermekes édesanya, amikor a lánya közölte vele, hogy a lányokat szereti. Hogy hogyan abuzálták azt a fiút, aki gyermekkora óta irigyelte az anyja színes kendőit és csillogó-villogó brossait, és csak arról ábrándozott: bárcsak neki is hosszú haja lehetne! Hogy micsoda különbségek vannak a privilegizált emberek és azok között, akik több szempontból is – bizonyos szintű – elnyomás alatt élnek. Vagy azért, mert a társadalom és a saját közösségük szorongatja őket, vagy azért, mert képtelenek kilépni a saját maguk által kreált gondolati-ketrecből.
A These roma are queer által nemcsak azt érthetjük meg, mennyire alulreprezentált egy kisebbség kisebbsége, egyszerre fejbe is kólint minket a szomorú valóság. Lehetünk mi akármennyire privilegizáltak, ha annak nem vagyunk tudatában, és nem is értékeljük azt. Hogy nem becsüljük meg azt a – számunkra magától értetődő – tényt, hogy úgy élhetünk, azt ölelhetjük és ott, ahol szeretnénk. Elvárások, félrenézések és tabuk nélkül. Szabadon.
A roma származású queer emberek történetei rávilágíthatnak arra, mekkora értéket adhat nekünk, és ezáltal a társadalomnak is az identitások sokszínűsége. Bár az útjuk gyakran nehézségekkel és előítéletekkel van kikövezve, példájuk azt mutatja, hogy a bátorság és az önazonosság ereje áttörheti a leghatalmasabb falakat is.
A hangjuk meghallgatása és kihangosítása pedig nemcsak őket erősíti, hanem minket is gazdagabbá tesz. A GLAMOUR-nál hiszünk a rendszerszintű változásban, és abban, hogy egy progresszív, elfogadóbb társadalomban élhetünk. Azért vezettük be a GLAMOUR felületein a “roma kvótát”, hogy együtt dolgozzunk olyan, roma származású újságírókkal, akik által lehetővé tesszük, hogy ők maguk határozzák meg a kisebbség számára megfelelő médiareprezentációt. Hiszünk abban, hogy az ő ügyük a mi ügyünk!