előfizetésem
Hírlevél
Rendezett színek, rendezett elme: a szín szerint rendezett könyvespolcok hatása a mentális egészségre
A könyv klasszikus ajándék. A drága könyv főként kötődik a nagy ünnepekhez. Ilyen esetben nem is elvárás, hogy a darabot a megajándékozott elolvassa, sokkal inkább szánják a legtöbb esetben lakásdekorációnak. Ám ma már nemcsak az nem mindegy, mi van a könyvespolcon, hanem az is fontos, hogyan vannak elrendezve. Mit üzen egy könyvekkel teli és egy, akár szín szerint rendezett polc?
A különféle felmérések rendre az olvasási kedv csökkenéséről számolnak be. Az utolsó átfogó felmérést Magyarországon a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Tárki készítette 2020-ban. A válaszadók negyvenöt százaléka vallotta, hogy nem szeret olvasni. A férfiak ötvenkilenc százaléka szinte soha nem vesz könyvet a kezébe, és a magyar felnőttek mindössze tizenhárom százaléka olvas legalább hetente. A csökkenés tizenkét százalékos 2005, és huszonkettő százalékos 1989 óta.
Miért olvasunk kevesebbet?
A magyarázatok eltérőek. Az egyik válasz szerint az elmúlt közel húsz és negyven évben exponenciálisan nőttek a szabadidő eltöltésének lehetőségei. Az internet nyomán felgyorsult kommunikáció miatt kevésbé vonzó a könyvolvasás, mivel nagyobb szellemi energiabefektetést igényel, mint a képek befogadása. A fókuszálóképesség jelentős csökkenése a másik probléma.
Karl Lagerfeld, aki a tárgyakat csak gyűjteni szerette - nem birtokolni
2023-ban a Harvard Orvostudományi Kara, az Oxfordi Egyetem és a King’s College London közös kutatása megmutatta, az internet hogyan csökkenti a szürkeállományt, rövidíti le az odafigyelést, illetve gyengíti a memóriát és torzítja a kognitív folyamatokat. A Macquarie Egyetem korábban azt bizonyította, hogy a gyerekek olyan sok mindent töltenek fel online, hogy már fel sem építik a „memóriaizmaikat”.
Ez pedig kihat a fókuszálóképességre, amely tíz év alatt kétharmadára csökkent, ma már kevesebb, mint öt perc.
A könyvek egyfajta lassú életstílust testesítenek meg, amely ma nem divatos, és ezt a lakberendezési trendek is alátámasztják. Korábban a közmegegyezés szerint a kép, a könyv és a növények tettek egy otthont lakályossá. A minimalizmus azonban a könyvespolcokat többé-kevésbé kiradírozta a nappalik berendezéséből.
Látunk még könyvespolcot?
Az amerikai belsőépítészetben jó ideje megszokott, hogy a nappali inkább családi beszélgetések vagy a tévézés helyszíneként funkcionál, a könyveket a dolgozószobában vagy a könyvtárszobában helyezik el. Az európai, pontosabban inkább a kontinensi polgári szokások azonban korábban a nappali ékének tartották a könyvespolcot.
Könyvek harca: Papír vagy Pixel - A nyomtatott és az e-könyvek előnyei, hátrányai, és a mentális egészségre gyakorolt hatások
A XXI. század felgyorsult világában azonban a háziasszonyok takarítási idejének lerövidítése okán először megjelentek a könyvszekrények, majd sok helyen azok is eltűntek, mondván a könyvek haszontalan, helyfoglaló, porfogó eszközök, amelyekre az e-book világában semmi szükség. Esetleg dísztárgyként funkcionálhat néhány nagyméretű fotóalbum, amelyeket stílusosan lehet párosítani a dohányzóasztal vagy egy kisebb könyvespolc designjával.
A probléma, hogy a norvég Stavanger Egyetem kutatói évekkel ezelőtt bizonyították, hogy a Kindle- és az iPad-használók nem tudják ugyanúgy visszaidézni az olvasottakat, mint akik ugyanazt papíron látják. A papíralapú könyvek ugyanis több érzékszervre, tehát nemcsak a szemre, hanem a szaglásra és a tapintásra is hatnak. Ezeket az ingereket az agy hozzákapcsolja a történethez, így könnyebb annak visszaidézése. A könnyebb visszaidézés sikerélményt generál, ami újabb könyvek olvasására buzdíthat.
Illetve buzdíthatnának, ha látnánk magunk körül a könyveket. Aki át akarja hidalni a könyvespolcokat gyakran érő vádat, hogy azok „rendetlenek” és a könyvek hiánya között tátongó szakadékot, az a közösségi médiában terjedő trendeket próbálja alapul venni. Az elmúlt néhány évben virágkorukat élték a szivárványszínű könyvespolcok, amikor a könyvtulajdonosok nem címek, témák, írók, esetleg kiadók szerint csoportosították a könyveket, hanem a borító színskálája szerint. Különösen a covid alatt terjedt a trend, mivel a Zoom-értekezletek hevében a munkavállalók nem akarták, hogy kollégáik rendezetlen képet lássanak.
Bár kétségtelen, hogy nagyon stílusos látványt nyújt így egy polc, rendszerezés tekintetében az olvasást meglehetősen nehézzé teszi. Ha a Rómeó és Júlia egy szakácskönyv, a Vihar pedig egy jogi szakkönyv mellett kap helyet, az nem könnyíti meg a több évvel későbbi visszakeresést, amikor már nem emlékszünk, milyen borítóval vásároltuk az adott művet.
A tavalyi évben ennek a problémának az áthidalására találta ki néhány influenszer a borítóval befelé fordított művek trendjét, ami monokróm bézs megjelenést biztosít, némi irattár hangulattal. Akinek ez nem tetszik, és van mit a tejbe aprítania, azok számára már külön könyvkötő szolgáltatások is léteznek, amelyek árnyalat szerinti sorban újrakötik a megrendelő összes művét. Amanda Davies belsőépítész elismeri, hogy ez nem olcsó mulatság, de az igényes design véleménye szerint megéri az anyagi befektetést.
Ma nem könnyű egyensúlyban maradni, nem tanítják az iskolában, hogyan lehet ezzel a problémával megbirkózni
Jó a színkódolás?
A közösségi médiában azonban számosan vitatkoznak arról, hogy mennyire érik meg a művészi könyvespolcok. A pártolók szerint legalább van könyv a gyerekek körül, és remélhetőleg látják a szülőket olvasni is, így kialakulhat bennük a saját késztetés az olvasás iránt. Az ellenzők szerint viszont az ilyen lakásokról üvölt, hogy nem valódi olvasnivágyó emberek lakják őket, hanem olyanok, akik a design oltárán bármit feláldoznak.
Davies az utóbbi véleményekre válaszul úgy nyilatkozott, hogy a szivárványszínű könyvespolcok ellenzői sznobok, akik nem tudják elképzelni, hogy a szépség és a funkcionalitás összeegyeztethető. Pszichológusok figyelmeztetnek, hogy a látványos színkódolás valóban nem illik a művelt bölcsész némileg szórakozott professzor jellegű képéhez, de igen veszélyes mindössze egy könyvespolc alapján véleményt alkotni a beszélgetőtárs olvasottságáról.
