A szerelmes mesefilmek elképesztő hatással vannak az idegrendszerünkre, viszont ha nem vigyázunk, veszélyekkel is járhatnak
Valentin nap környékén felkapottabb téma a szerelem, noha nem kellene, hogy egy napra korlátozzuk az élet egyik legszebb érzésének ünneplését. A mesék sem teszik ezt, a Disney és más rajzfilmstúdiók jócskán elláttak minket szerelmes mesefilmekkel az évtizedek során, amelyekhez bármikor fordulhatunk, ha egy kis romantikára vágyunk. De jót tesz ez nekünk?
A Walt Disney stúdió legnépszerűbb alkotásai egyértelműen a hercegnős mesék, és a frissebbek kivételével szinte mindegyikben központi szerepet játszik az igaz szerelem megtalálása. Hamupipőkét a herceg menti meg a gonosz mostoha karmaiból, Hófehérke a szerelmes csóktól ébred fel, A szépség és a szörnyetegben Belle az, aki igaz szerelmével emberré változtatja a szörnyet. De ha nem csak a hercegnők kastélyai táján nézelődünk, akkor ott van Aladdin, Susi és Tekergő, A kis hableány, Herkules, Tarzan, amelyek mind a legszebb Disney-mesék közé tartoznak, és szintén megjelenik bennük a romantika.
Bár a mesékre úgy gondolunk, mint amelyek alapvetően gyerekeknek készülnek, nem véletlenül nézzük őket felnőttként is, ugyanis a romantikus mesefilmek varázsa túlmutat a szórakoztatáson: ezek a történetek mély érzelmi reakciókat váltanak ki, amelyek az idegrendszerünkre is hatással vannak. De vajon hogyan működik mindez? Miért érezzük magunkat boldogabbnak, reményteljesebbnek vagy épp nosztalgikusnak egy-egy ilyen film után? Mikor van az a pont, amikor különösen érdemes belevetni magunkat a mesék világába - és lehet-e káros az ártatlan mesenézés?
Mi történik az agyunkban nézés közben?
Az emberi agy erősen érzékeny a történetekre, legyen szó olvasott sztorikról vagy mozgóképes tartalmakról, és sokan nem hagyjuk abba a mesenézést akkor sem, amikor már kinőttük a gyermekszobánkat - ezzel pedig semmi baj sincs. Sepsi Helga pszichológus, az Empátialabor Pszichológiai Központ alapítója szerint azért nézzük meg felnőtt fejjel újra azokat a meséket, amelyeket gyerekként is szerettünk, mert azok nagyon egyszerűek, kiszámíthatóak és érzelmileg kielégítőek.
„Nem kell gondolkodni, könnyed ellazulásban lehet része az idegrendszerünknek, hiszen a neurotranszmitterek teszik a dolgukat. A filmnézés közben többek között oxitocin, vagyis szeretethormon termelődik, ez elősegíti az érzelmi kötődésünket, de ott vannak a jutalmazási központjaink, melyek aktiválódnak és növekszik a dopaminszintünk is. Egyfajta boldogságkoktélról van szó, amely segíti a hangulatunkat és mentális ellazulást eredményez.”
Felnőttként is szükségünk van a mesékre, méghozzá a mentális egészségünk érdekében
Hozzáteszi azt is, hogy nem véletlenül választunk sokan egy nehéz nap, hét vagy időszak után kikapcsolódásnak mesét, hiszen a kortizolszintünket is csökkenti a kellemes időtöltés. Sőt, az agyunkban lezajló kémiai hatások nemcsak a film végéig tartanak, hanem jóval utána is hatással vannak ránk. Például amikor látjuk a szerelmesek közti gyengéd pillanatokat, a testünk egyre több oxitocint termel, majd legördül a stáblista - mi pedig azt érezzük, hogy jobban vonzódunk a saját partnerünkhöz, vagy ha épp szinglik vagyunk, akkor arra vágyunk majd, hogy a mi életünkben is legyen románc.
„Kimondható, hogy ezek a filmek ideig-óráig boldoggá tudnak tenni minket, ugyanakkor nem várhatjuk el azt, hogy a mesék húzzanak ki minket egy nehezebb érzelmi állapotból. Lehet hozzájuk menekülni, de hosszabb távon, huzamosabb ideig nem érdemes, ezért óvatosan kell bánni velük, mint eszközökkel. Nem szabad elfeledkezni az egészségesebb megküzdési módokról.”
A mesék és a mentális egészség
Nem mondunk újat azzal, hogy a gyerekkorunkban, az érzelmi és kognitív fejlődésünkben bizony nagy szerepe van a meséknek. „Ezen történetek által tanuljuk meg, hogyan működnek az emberi kapcsolatok, mi a jó és mi a rossz, hogyan lehet megbirkózni a kihívásokkal. Ezek mélyen be tudnak vésődni és képesek később akár tudattalanul befolyásolni a felnőttkori döntéseinket, gondolkodásunkat. Vagyis nemcsak szórakoztató jellegűek, hanem irányt is mutatnak, és olyan komplex témákat érintenek, mint a halál, a veszteségek, a felnőtté válás, a barátságok.”
Meglepett, hogy arról mesélt, klienseinél egyre nagyobb arányban tapasztalja: nincs az életükben olyan felnőtt, aki ilyen iránymutatást adott volna, ezért jobb híján a mesehősökre tekintenek példaként, általuk próbálják meg kialakítani az identitásukat. Ilyen szempontból is hasznosak lehetnek felnőttkorban a mesék, ha erőforrásokként tudjuk őket használni. A mesefilmek tehát nemcsak kikapcsolódásnak, nosztalgiázásnak jók, hanem tanítanak is minket.
Nézzünk pár jó példát a széles repertoárból! Nagy klasszikus A szépség és a szörnyeteg, „ahol a belső értékek kiemelése áll a középpontban, mert ugye az igazi szeretet nem a tökéletességen vagy a külsőségeken múlik.” Az Aladdinban „a konfliktusok a félreértésekből vagy a titkokból erednek, ez a mese arra tanít minket, hogy őszintén, nyíltan kommunikáljunk. A kapcsolat egyik legfontosabb alappillére, hogy ne féljünk kimondani, ami bánt.”
Mindenki kedvenc ogréja, Shrek pedig megmutatja, hogy „a kapcsolatért meg kell küzdeni, meg kell dolgozni, a konfliktusok és a különbözőségek ellenére a pároknak együtt kell fejlődniük és előremenniük.” Végül, de nem utolsósorban az Aranyhajban és a Jégvarázsban is vannak olyan jelenetek, melyek megmutatják, hogy „a barátság, a közös élmények ugyanolyan fontosak lehetnek, mint a romantika, és hogy a nevetés, a közös kaland, a támogatás milyen kötődést alakít ki.”
Sepsi Helga így összegezte a szerelmes mesék hatását: „Ha meg tudjuk ragadni a vásznon az elfogadást, az őszinte kommunikációt, a kapcsolatba fektetett energiát és a közös élmények fontosságát, akkor valóban erősíthetjük a saját kapcsolatainkat.” De nem kell itt megállnunk, a szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy a mesék romantikus gesztusai akár konkrét példaként is átemelhetőek a mindennapjainkba, inspirációként szolgálhatnak mondjuk arra, hogy több romantikát vigyünk a kapcsolatunkba.
Egyrészt párterápiában is szokták javasolni, hogy heti kétszer legyen idő romantikus együttlétre, amihez akár a filmekből inspirálódhat a pár két tagja, másrészt a közösen nézett produkciók ugyancsak erősíthetik a kapcsolatot. „Ha beszélgetünk a képernyőn vagy vásznon látottakról, elmeséljük, hogy kire hogyan hatnak, hogyan illeszkednek a mi szerelmünkhöz, a kommunikációt is lehet fejleszteni.”
Ezért érzel ellenállhatatlan vágyat, hogy Disney-meséket nézz, amikor beteg vagy
Mikor érdemes nézni?
- Stresszes időszakokban - Ha úgy érezzük, hogy a mindennapok nyomása alatt összeroppanunk, egy romantikus mesefilm lehet a tökéletes megoldás. A mesék kiszakítanak a valóság szorításából, és emlékeztetnek arra, hogy a szeretet és a remény mindig győzedelmeskedhet. Én például gyakran megnézem a Tarzant, mindig sírok is rajta - köszönöm, Phil Collins -, utána pedig könnyebbnek érződik a lelkem.
- Kapcsolati problémák idején - Egy párkapcsolati vita vagy bizonytalanság közepette a mesefilmek segíthetnek emlékeztetni a nézőket a szeretet erejére. Az empatikus történetek inspirációt nyújthatnak, hogy a saját kapcsolatunkban is megtaláljuk a megoldásokat.
- Egyedüllét és nosztalgia esetén - A romantikus mesék hasznosak lehetnek azok számára is, akik egyedül érzik magukat. Az érzelmek felkavarása reményt adhat a jövőre nézve, és segíthet a nosztalgikus emlékek feldolgozásában.
- Kreatív inspiráció keresésekor - A mesék új perspektívát adhatnak az életre, ha alkotói válsággal küzdünk, egy szívmelengető történet friss lendülettel szolgálhat.
A szerelmes mesék veszélyei
Ahogyan az elején is említettük, a filmek és mesék jó megküzdési stratégiaként működhetnek, ám óvatosan kell bánni velük, mert az eszképizmus - az életünk problémái elől képzelt világokba való menekülés - ma egyre nagyobb méreteket ölt, és egyáltalán nem egészséges. Ha a saját kapcsolatunk nem egyezik a mesében látott, idealizált viszonnyal, ha a randijaink nem olyan romantikusak, mint Susié és Tekergőé, ha még sosem botlottunk bele az igaziba egy piacon, ahogy Jázminnak sikerült és nem csókolt meg a hercegünk, az könnyen csalódáshoz vezethet.
„Néhány hete a moziban mellettem ült egy hatvan körüli pár. A film egy romantikus képpel indult, gyertyák, virág, miegymás, mire a nő odafordult a férjéhez: ‘Bezzeg te sosem csináltál ilyet!’. Meg is volt a veszekedés az első percben.”- mesélte Sepsi Helga arra utalva, hogy milyen jó közös program és időtöltés lehetett volna ez a párnak, azonban hamar keserűvé fordult a felesleges hasonlítgatás miatt. A kapcsolati elvárások hihetetlenül meg tudnak növekedni, ha valaki a szerelmes filmeket, meséket keresi az életében, mert az idealizált szerelem, a partner tökéletessége csupán a képzelet szüleménye.
Az is filmterápia, ha megnézek otthon egy filmet munka után?
„Mintha mindig azt üzennék, hogy egy kapcsolatnak folyton izgalmasnak, problémamentesnek kell lennie, és bele kell látnunk a másik fejébe, csak akkor szeretjük igazán. Miközben a valóságban hullámhegyek és -völgyek követik egymást, sok munka van egy párkapcsolatban, ebbe beletartozik önismereti utazás és a másik megismerése is.”. Emellett ezek a produkciók azt közlik, hogy a nagy Ő lesz, aki a boldogságot elhozza, ez az érzés tehát kizárólag egy másik embertől függ.
„Viszont az önismeret és az önállóság elengedhetetlen ahhoz, hogy egy egészséges vagy boldog párkapcsolatot alakítsunk ki. Sokszor találkozom a magánpraxisomban azzal, hogy pártalálási nehézségeik vannak, és abban bíznak, hogy ha majd itt megfejlődjünk a terápiás folyamaton, hogy ők megtalálják a párjukat, akkor majd elérkezik a boldogság az életükbe. Mintha egy végcél lenne, hogy megtalálom a páromat, és onnantól minden jó, a párom fogja beteljesíteni azokat az érzelmi szükségleteimet, amit mondjuk gyerekkoromban nem kaptam meg.”
A szakember egy példát is felhozott erre. A mesékben oly gyakran megjelenő hercegnő és a védelmező lovag képe abból fakad, hogy „a nő gyenge” és „a férfi az erős”, a pszichológus egyik kliense pedig úgy definiálja magát, mint egy hőst, akinek meg kell mentenie „elesett” feleségét. „Ezzel hierarchiát teremt a kapcsolatukban, holott egy párkapcsolat lényege az egyenlő viszony.” Vagyis téves, ha valaki a hős lovagként gondol magára, és ugyanilyen káros az is, ha valaki passzívan várja a csodát.
A szerelmes mesefilmeknek további helytelen üzenete a konfliktusok “csodás” megoldása. Sokszor azt látjuk ugyanis ezekben, hogy maga a szerelem elég, a valóságban viszont egyáltalán nincs így. Igenis ér összeveszni, haragudni, majd a problémán közösen dolgozni, de az önmagában nem indok a békülésre, hogy “de hát szeretlek!”.
Sepsi Helga kiemelte még az impulzív döntéseket, hiszen a mesékben „a karakterek gyakran nagyon szenvedélyesen cselekednek, spontának, és a romantika nevében akár képesek háttérbe szorítani az óvatosságot, a mérlegelést. Nem azt mondom, hogy a spontaneitás nem lehet izgalmas, viszont hosszú távon bizonyított, hogy ez nem az alapja egy tartós kapcsolatnak.” Végül pedig érdemes megemlíteni a csillogó mérföldköveket is, vagyis azt, hogy a pártalálásra végső célként tekintenek. Hiszen rengeteg mese fejeződik be az első szerelmes csóknál, a “boldogak éltek, amíg..”-nál - de mi jön utána?
Véssük hát az eszünkbe, hogy a mesék jót tesznek, de sosem cserélhetjük le rájuk a valóságot - az amúgy is sokkal izgalmasabb!
