A szerelmes mesefilmek elképesztő hatással vannak az idegrendszerünkre, viszont ha nem vigyázunk, veszélyekkel is járhatnak
Valentin nap környékén felkapottabb téma a szerelem, noha nem kellene, hogy egy napra korlátozzuk az élet egyik legszebb érzésének ünneplését. A mesék sem teszik ezt, a Disney és más rajzfilmstúdiók jócskán elláttak minket szerelmes mesefilmekkel az évtizedek során, amelyekhez bármikor fordulhatunk, ha egy kis romantikára vágyunk. De jót tesz ez nekünk?
A Walt Disney stúdió legnépszerűbb alkotásai egyértelműen a hercegnős mesék, és a frissebbek kivételével szinte mindegyikben központi szerepet játszik az igaz szerelem megtalálása. Hamupipőkét a herceg menti meg a gonosz mostoha karmaiból, Hófehérke a szerelmes csóktól ébred fel, A szépség és a szörnyetegben Belle az, aki igaz szerelmével emberré változtatja a szörnyet. De ha nem csak a hercegnők kastélyai táján nézelődünk, akkor ott van Aladdin, Susi és Tekergő, A kis hableány, Herkules, Tarzan, amelyek mind a legszebb Disney-mesék közé tartoznak, és szintén megjelenik bennük a romantika.
Bár a mesékre úgy gondolunk, mint amelyek alapvetően gyerekeknek készülnek, nem véletlenül nézzük őket felnőttként is, ugyanis a romantikus mesefilmek varázsa túlmutat a szórakoztatáson: ezek a történetek mély érzelmi reakciókat váltanak ki, amelyek az idegrendszerünkre is hatással vannak. De vajon hogyan működik mindez? Miért érezzük magunkat boldogabbnak, reményteljesebbnek vagy épp nosztalgikusnak egy-egy ilyen film után? Mikor van az a pont, amikor különösen érdemes belevetni magunkat a mesék világába - és lehet-e káros az ártatlan mesenézés?
Mi történik az agyunkban nézés közben?
Az emberi agy erősen érzékeny a történetekre, legyen szó olvasott sztorikról vagy mozgóképes tartalmakról, és sokan nem hagyjuk abba a mesenézést akkor sem, amikor már kinőttük a gyermekszobánkat - ezzel pedig semmi baj sincs. Sepsi Helga pszichológus, az Empátialabor Pszichológiai Központ alapítója szerint azért nézzük meg felnőtt fejjel újra azokat a meséket, amelyeket gyerekként is szerettünk, mert azok nagyon egyszerűek, kiszámíthatóak és érzelmileg kielégítőek.
„Nem kell gondolkodni, könnyed ellazulásban lehet része az idegrendszerünknek, hiszen a neurotranszmitterek teszik a dolgukat. A filmnézés közben többek között oxitocin, vagyis szeretethormon termelődik, ez elősegíti az érzelmi kötődésünket, de ott vannak a jutalmazási központjaink, melyek aktiválódnak és növekszik a dopaminszintünk is. Egyfajta boldogságkoktélról van szó, amely segíti a hangulatunkat és mentális ellazulást eredményez.”
Felnőttként is szükségünk van a mesékre, méghozzá a mentális egészségünk érdekében
Hozzáteszi azt is, hogy nem véletlenül választunk sokan egy nehéz nap, hét vagy időszak után kikapcsolódásnak mesét, hiszen a kortizolszintünket is csökkenti a kellemes időtöltés. Sőt, az agyunkban lezajló kémiai hatások nemcsak a film végéig tartanak, hanem jóval utána is hatással vannak ránk. Például amikor látjuk a szerelmesek közti gyengéd pillanatokat, a testünk egyre több oxitocint termel, majd legördül a stáblista - mi pedig azt érezzük, hogy jobban vonzódunk a saját partnerünkhöz, vagy ha épp szinglik vagyunk, akkor arra vágyunk majd, hogy a mi életünkben is legyen románc.
„Kimondható, hogy ezek a filmek ideig-óráig boldoggá tudnak tenni minket, ugyanakkor nem várhatjuk el azt, hogy a mesék húzzanak ki minket egy nehezebb érzelmi állapotból. Lehet hozzájuk menekülni, de hosszabb távon, huzamosabb ideig nem érdemes, ezért óvatosan kell bánni velük, mint eszközökkel. Nem szabad elfeledkezni az egészségesebb megküzdési módokról.”
A mesék és a mentális egészség
Nem mondunk újat azzal, hogy a gyerekkorunkban, az érzelmi és kognitív fejlődésünkben bizony nagy szerepe van a meséknek. „Ezen történetek által tanuljuk meg, hogyan működnek az emberi kapcsolatok, mi a jó és mi a rossz, hogyan lehet megbirkózni a kihívásokkal. Ezek mélyen be tudnak vésődni és képesek később akár tudattalanul befolyásolni a felnőttkori döntéseinket, gondolkodásunkat. Vagyis nemcsak szórakoztató jellegűek, hanem irányt is mutatnak, és olyan komplex témákat érintenek, mint a halál, a veszteségek, a felnőtté válás, a barátságok.”
Meglepett, hogy arról mesélt, klienseinél egyre nagyobb arányban tapasztalja: nincs az életükben olyan felnőtt, aki ilyen iránymutatást adott volna, ezért jobb híján a mesehősökre tekintenek példaként, általuk próbálják meg kialakítani az identitásukat. Ilyen szempontból is hasznosak lehetnek felnőttkorban a mesék, ha erőforrásokként tudjuk őket használni. A mesefilmek tehát nemcsak kikapcsolódásnak, nosztalgiázásnak jók, hanem tanítanak is minket.
Nézzünk pár jó példát a széles repertoárból! Nagy klasszikus A szépség és a szörnyeteg, „ahol a belső értékek kiemelése áll a középpontban, mert ugye az igazi szeretet nem a tökéletességen vagy a külsőségeken múlik.” Az Aladdinban „a konfliktusok a félreértésekből vagy a titkokból erednek, ez a mese arra tanít minket, hogy őszintén, nyíltan kommunikáljunk. A kapcsolat egyik legfontosabb alappillére, hogy ne féljünk kimondani, ami bánt.”
