előfizetésem
Hírlevél
Szamosi Zsófiát az Oscar-díj után sem érdekelte, hogy felismerik-e az utcán
Még az Oscar-díj után sem érdekelte, hogy felismerik-e az utcán, Szamosi Zsófia emiatt sokszor rá is csodálkozik, ha megnézik. Sajnálja az időt a közösségi médiára, és a bulvártól is tudatosan tartja a távolságot. Igyekszik több lábon állni, a színészet mellett lakberendezőként is letette a névjegyét.
Izgalmas évadon van túl, 2024 októberében átvette Eke Angéla szerepét a SZX_ MCHN – avagy vágyaink meghurcoltatása című darabban, majd pedig ismét dokumentarista előadásban próbál, amely a gyerek védelem témáját járja körbe. A kislánya iskolás lett, ő pedig a Bodó Viktor nevével fémjelzett színiiskolában tanítja a jövő generációját.
Édesanyád Cserje Zsuzsa színész, rendező, dramaturg és színikritikus is volt. Emiatt törvényszerű volt, hogy a testvéreddel, Szandtner Annával mindketten színészek lesztek?
A szüleink nagyon korán elváltak, mi alapvetően mamával voltunk, nagyon sokszor vitt be minket az színházba, mert egyszerűen nem tudta a felügyeletünket másképp megoldani. Gyakran ültünk az öltözőben vagy a színészbüfében, ez a közeg lett számunkra a természetes. Akaratlanul is beszippantott a színház varázsa, és izgalmas volt látni a hátterét. De például az, hogy a színháznak milyen területe érdekel, nem volt egészen egyértelmű. Nagyon jól rajzoltam, rajzversenyeket nyertem, tűzzománc szakkörbe jártam, intenzíven volt jelen a vizuális terület az életemben.
Sokáig motoszkált a fejemben a díszlettervezés, főleg, hogy a színészet elérhetetlennek tűnt. Anyukámnak volt az álma, ő mindig színésznő szeretett volna lenni, de mivel a színész szakra nem vették fel, ez eltemetett sérelme volt. Emiatt inkább azt sugallta nekünk, hogy ez lehetetlen. Nekem, mert én vagyok az idősebb, ezt a lelki akadályt is le kellett küzdenem. Harmadszorra jutottam csak be, ráadásul az első alkalommal az első rostán kiestem, ami nem azt sugallja, hogy érdemes ezzel próbálkozni.
Amikor végül felvettek, akkor mama lepődött meg a legjobban. Anna pedig azt látta, hogy ez mégsem annyira lehetetlen, így ő is jelentkezett.
A nevedet a húgod miatt változtattad meg?
Részben igen. A Szandtner nevet sokszor kellett betűznöm, sokszor elírták. Amikor Annát felvették a főiskolára, akkor már az is fel merült, hogy majd összekevernek minket.
Soha nem volt közöttetek rivalizálás vagy féltékenység?
Olyan, ami komolyabban elmélyülne, nem.
„Senki nem szent és senki nem ördög” - Interjú Nagypál Orsival, a Hunyadi - Rise of the Raven című sorozat egyik rendezőjével
Játszottatok valaha együtt?
Nagyon régen, a Katona József Színházban Máté Gábor rendezte Az idióta című előadást, amiben van három lánytestvér, amit Rezes Judit mellett mi ketten játszottunk. És egyszer egy főiskolai vizsga darabban, Goldonitól A hazugban játszottunk együtt, szintén testvérpárt, és utána nagyon sokáig nem. Nemrég volt egy közös fellépésünk A nő, ha elmúlt 40-ben, ami nagyon jól sikerült.
Jó testvérek vagytok?
Most már igen. Gyerekkorunkban rendesen gyilkoltuk egymást. Állandóan froclizott, amitől én mindig iszonyú ideges lettem, az indulatok alaposan egymásnak feszültek. A gimnazistaévekben ez alábbhagyott, akkor sok volt a két és fél év korkülönbség, kicsit eltávolodtunk egymástól, a főiskolán kerültünk ismét közelebb. Felnőttként nagyon jó viszonyunk lett, mindenben számíthatunk egy másra. Idén volt közös nyaralásunk is, csak a gyerekekkel.
Anna régóta az Örkény Színház művésze, te pedig hosszú évek óta szabadúszó vagy. Pintér Béla Társulatának sokáig oszlopos tagja voltál. Miért jöttél el onnan?
Tizenegy évet voltam ott, de lassan annak is tíz éve lesz már. Szolnokon kezdtem a pályámat, ott nem volt igazán lehetőségem ki bontakozni, igazi mentőöv volt, amit Marton László dobott, amikor a Vígszínházba hívott. De nagyon kevés volt még az önbizalmam, ezért nem találtam a helyem abban a hatalmas színházi gépezetben. Szinte véletlenül csöppentem bele az első munkába Pintér Bélával, amiből aztán tizenegy közös év lett. Nagyon sok mindent ott tanultam meg a szakmáról.
De az ő egyszemélyes színházában természetes folyamat, hogy idővel cserélődik a társulat, az új emberek új inspirációkat hoznak, és az új inspirációk iránti igény bennem is meg érett az évek alatt. A mai napig van még ott több futó darabom, de már viszonylag ritkán mennek.
A covid alatt elvégeztél egy lakberendező-iskolát.
Valóban érdekelt, és pont azokat a szunnyadó kreatív energiákat hozta ki belőlem, amiket sok éve eltemettem a vizuali tással kapcsolatban. A covid inkább arra volt jó, hogy felrázzon: nem elég, hogy szabadúszó vagyok, még egy járvány is befolyásolhatja a bizonytalanságot. Az egyik napról a másikra létezés különösen megterhelő tud lenni, amikor már gyereked is van.
Szerencsére a járvány alatt nem voltam arra rászorulva, hogy futárnak álljak, mert a férjemnek köszönhetően volt stabil hátterem, viszont lett időm, energiám és szellemi kapacitásom arra, hogy képezzem magam. Elképesztő utazás volt, teljesen új világ nyílt ki előttem. A hihetetlenül zárt művészvilágból egy teljesen más, de mégis kreatív, alkotó közegbe kerültem.
El tudod képzelni, hogy csak ezzel foglalkozz?
Lehet, hogy rá leszek kényszerítve, de nem úgy terveztem, hogy pályát váltok, hanem hogy szeretnék még egy lábat. Szeretném, ha a szakmám miatt nem lennék ennyire kiszolgáltatva. Mert az, hogy egy színész dolgozni tud, nem csak a képességeitől, vagy az aktuális támogatások összegétől függ, hanem attól is, hogy van-e még megfelelő feladat a számára. Minden színésznő jól teszi, ha szembenéz azzal, hogy egy idő után fogynak a színházi szerepek, és a filmezésben sem túl jó a helyzet.
Nem akartam azon szomorkodni, hogy csörög-e a telefonom, hanem arra vágytam, hogy olyan alkotómunkát végezhessek, amelyben örömömet lelem. Szomorú lenne, ha a színészetet teljesen abba kéne hagynom, még akkor is, ha néha kétségek fognak el, hogy van-e keresnivalóm a pályán.
Básti Juli: Azért lettem színész, hogy a traumáim túléljem
Ne viccelj! Miről beszélsz? Te azon kevés magyar színésznők közé tartozol, akik Oscar-díjas filmben játszottak!
Pont az volt a legdurvább időszaka az életemnek. Mindenki azt hitte, hogy halálra dolgozom magam, miközben egyetlen castingra sem hívtak, semmilyen feladattal nem kerestek sehonnan. A díj körüli felhajtás kitartott fél évig, majd hirtelen megszűnt körülöttem szinte minden. Aztán szültem, így rövid időre le is zártam ezt a kérdést.
A férjed szakmabeli?
Nem, reklámügynökségnél grafikus. Kreatív, alkotó ember, de semmi köze a színházhoz.
Hol találtatok egymásra?
A Tinderen. Soha nem jutott volna eszembe, hogy ott ismerkedjek. Nehéz időszakban voltam, több nem működő kapcsolattal a hátam mögött, ráadásul nem segítette az ismerkedést, hogy eléggé zárt világ ban mozogtam. Egy laza, iszogatós estén egy barátom töltötte le az alkalmazást a telefonomra, és rögtön betalált, ő volt az egyetlen, akivel találkoztam.
Tudta, hogy ki vagy?
Igen. Pont akkor jött ki velem egy hosszabb interjú, és járt Pintér Béla-előadásokra is. Nagyon jól viszonyult mindenhez, nem volt semmiféle prekoncepciója. Onnantól kezdve együtt vagyunk.
Stylist: Pintér Judit
Smink: Marencsák Zsófia
Haj: Márkus Eszter
Köszönet a helyszínért Hotel Moments-nek! hotelmomentsbudapest.com
