Keczán Mariann nemcsak őrzi Szabó Magda emlékét, hanem a legendás írónő egy teljesen új oldalára is rátalált kézirataiban
Hogyan lehet egy olyan legendás írónőt, mint Szabó Magda, újra életre kelteni? Keczán Mariann irodalomtörténész nemcsak feltárta az írónő eddig ismeretlen oldalait, de korábban nem látott és régóta elfeledett kéziratait is napvilágra hozta. Egy évtizedes kutatómunkájának köszönhetően Szabó Magda életműve új színekkel gazdagodik – olyan korai alkotásokkal, amelyeket az írónő talán nem is akart megosztani az utókorral.
Szabó Magda az egyik legismertebb magyar írónő, akinek regényeiért és karaktereiért generációk rajonganak. Azonban kevesen tudják, hogy az általa hátrahagyott művek mellett még rengeteg kézirat hevert elfeledve fiókjában. Keczán Mariann irodalomtörténész pedig évtizedes kutatómunkája során feltárta ezeket az írásokat, ezzel nem csupán megőrizte Szabó Magda emlékét, hanem egy új oldalára is rátalált, amelyet most mi is megismerhetünk. Keczán Mariann ma olyan könyveket készít, amelyekben Szabó Magda személyes gondolatai és életének rejtett részletei kelnek új életre.
Első kézből olvasta az elfeledett műveket
Keczán Mariann már fiatalon olvasta Szabó Magda írásait. „Aki egyszer olvasott Szabó Magdát, az nem tud szabadulni tőle. Majd, ahogy jobban megismertem az életét, már nem csupán az írásai érintettek meg, idővel rájöttem, hogy van valami titokzatos ebben az írónőben, hát egyre mélyebbre és mélyebbre ástam magam a Szabó Magda életműben” – kezdi a beszélgetést az irodalomtörténész, akinek a kutatás igazi szenvedéllyé vált, és az évek során annyira közel került Szabó Magda világához, hogy az írónő gondolatai szinte kézzelfoghatóvá váltak számára.
Olyan, mintha egy párhuzamos életet éltem volna vele – kutattam, olvastam, és próbáltam megérteni, miért írta azt, amit írt.
Ez a szenvedély vezetett odáig, hogy Keczán Mariann megkapta a lehetőséget, a közvetlen hozzáférést az író hagyatékához. A Szabó Magda emlékházban végzett munkája során talált rá azokra a kéziratokra, amelyeket Szabó Magda sosem rendezett kötetbe – igaz, a korabeli lapokban néhányat megjelentetett közülük, de ezek a lapok már régen feledésbe merültek.
Ha anya leszek, megszűnök írónak lenni?
„Amikor először fogtam kézbe ezeket a kéziratokat, elképesztő érzés volt. Mintha egy titkos világba nyertem volna bepillantást. Az írások tele voltak olyan gondolatokkal és érzésekkel, amelyeket Szabó Magda valószínűleg sosem akart megosztani az utókorral” – mondja a kutató, és mi kétkedve kérdezzük, hogy vajon miért maradtak a fiókban ezek a kéziratok? Miért nem adta ki újra az író, mint más műveit? Keczán Mariann szerint Szabó Magda mindig is nagyon kritikus volt saját magával szemben.
„Ő maga is vélhetően érezte, hogy bizonyos szövegei nem eléggé érettek vagy túlságosan feltárulkozóak, és ezért nem alkalmasak a közlésre. Ezeket félretette, magánarchívumában őrizte, időnként újraolvasta, utólagos megjegyzésekkel látta el vagy éppen átgondolva a variációs lehetőségekkel vetett számot. Ez utóbbira példa a Regulus rózsái című korai, ókori párhuzamokat felvető fogalmazványa is, amelynek később az újraírását tervezte.”
Új ajtók nyílnak meg előttünk
Az irodalomtörténész feladata nem merül ki abban, hogy bemutassa ezeket a kéziratokat, hiszen az ő felelőssége az is, hogy az alkotói világban elhelyezze, összefüggéseiben is prezentálja azokat. „A helyenként töredékes kéziratok egy-két szótagnyi törlései jobbára helyreállíthatóak, ott azonban, ahol a lap vagy egy része hiányzik szinte alig van remény a teljes rekonstrukcióra.
Az önálló szerkesztésben közreadott első vagy másodközlés mindig felelősséggel jár, és meggyőződésem szerint a meglévő szöveg jegyzetelése, és az ehhez szükséges feltáró munka vezet arra az eredményre, ami a kíváncsi olvasók számára is értelmezhető.” A kérdés már csak az, hogy mit adnak hozzá ezek az elfeledett kéziratok Szabó Magda életművéhez. Az irodalomtörténész elmondása alapján az utóbbi években több szakember által közzétett kéziratok az alkotói világ belső összefüggéseire, kevésbé hangsúlyozott témáira irányítják a figyelmet, ilyen Szabó Magda érdeklődése a női szépségápolással kapcsolatban.
Mint kiderült, mindig is foglalkozott a női szerepekkel, a családi kötődésekkel, és a szépség kérdésével. Az egyik legérdekesebb Szabó Magda írásaiban, hogy miként változott meg az írónő szemlélete az élete során. „Szabó Magda magyar-latin szakos tanárként végzett, klasszikus olvasmányai alapvetően meghatározták látásmódját a szépség tekintetében is: korán kialakult szemlélet megerősödésének lehetünk a tanúi. Egyetemista korában költőként indult, szülővárosában a Csokonai Kör mutatta be az érdeklődő közönségnek.
Majd az 1940-ben megjelent doktori disszertációját a római szépségápolásról írta: a túlzásba vitt testápolás társadalmi következményeivel, a családi szerepeket és a birodalom erkölcsi biztonságát egyaránt veszélyeztető hatásaival foglalkozott, ugyanakkor a lelki szépség jelentőségére is felhívta a figyelmet. A szépség témaköre csaknem két évtizeddel később induló prózaírói pályáján több ízben visszatér: különböző generációk számára van mondanivalója a világ látható csodáiról, a humánum méltóságában megtestesülő és a változó világban elérhető, illetve megőrizhető emberi szépségről.
Az ív lenyűgöző, és az eddig kéziratban lévő szövegek segítenek megérteni a témát és összefüggéseit, többek között a boldogság és a biztonság viszonylatában” – magyarázza a kutató, majd hozzáteszi, hogy a nyomozásnak még közel sincs vége.
Keczán Mariann jelenleg is dolgozik egy új könyvön, amelyben Szabó Magda debreceniségéhez kapcsolódva megjelent műveit és ismeretlen kéziratait új összefüggésben mutatja be. „Az MMA hároméves ösztöndíja lehetőséget nyújtott arra, hogy az alapkutatást elvégezzem, ám még mindig van néhány, egyelőre válasz nélkül maradt kérdésem.
Izgalmas feladat volt a Régimódi történet című önéletrajzi regény forrásainak vizsgálata, mert az alkotó módszerére vonatkozóan alapvető eredményt hozott. Ugyanakkor az életmű kitöltetlen, hiányos helyei változatlanul foglalkoztatnak, s az író kapcsolatrendszerének ismeretében nem tartom kizártnak, hogy magánarchívumokban akad még kézirat, amely az irodalomtörténet szempontjából is izgalmas titkokra fényt derít.”
Az irodalomtörténész munkája nemcsak a Szabó Magda rajongók számára izgalmas, hanem azoknak is, akik szeretik a magyar irodalom rejtett kincseit. Az elkövetkezendő években Keczán Mariann minden bizonnyal még több titkot tár fel az írónő életéről, amelyeket eddig csak kevesen ismertek.