Szabados Ági: „A fiatalok is keresik az olvasás örömét, csak más formában”
Szabados Ági műsorvezető, vállalkozó, három könyvesbolt tulajdonosa, aki folyton dolgozik valamin, irigylésre méltó szenvedéllyel vezeti növekvő csapatát, és közben még az olvasásra is marad ideje. Hogy csinálja? Hogyan lehet egy kézben tartani egyszerre több, teljes embert igénylő projektet? Szabados Ágival beszélgettünk időmenedzsmentről, fegyelmezettségről és arról, ami erőt ad mindennek a sikeres irányításához.
Sosem fogom elfelejteni, a COVID alatt készítettem veled egy interjút. Videóhívásban beszélgettünk, és te arról meséltél, hogy van egy nagy terved, amit hamarosan bemutatsz a közönség előtt. Fél éven belül megnyitottad az első Libertine könyvesboltot. Azóta meg sem álltál, újabb két üzletet indítottál el vidéken, sorra jelenteted meg a magyar és nemzetközi szerzők könyveit, miközben reggeli műsort vezetsz. Nem fáradtál el?
Ami azt illeti, most épp fáradt vagyok, de csak azért, mert reggel négykor keltem a reggeli műsor miatt, viszont alapvetően nem érzem magam kimerültnek. A könyves projektek rengeteg energiát adnak. Szeretem azt, amit csinálok, és azt hiszem, hogy amikor az ember a szenvedélyének él, úgy igazán sosem fárad el. Ez nem azt jelenti, hogy én sosem vagyok álmos, hogy nekem sosincs elegem a munkából, természetesen nekem is vannak nehezebb napjaim, csakhogy tudom, ilyenkor mivel töltekezhetek újra.
Kíváncsi lennék rá.
Olvasással. Nekem az olvasás segít abban, hogy harmóniában legyek önmagammal és a külvilággal. Amikor olvasok, kizárom a külvilágot, és teljesen elmerülök a könyvben. Ez egy olyan idő, amikor nem osztom meg a figyelmemet, és nem próbálok egyszerre több dolgot csinálni. Erre pedig óriási szükség van manapság, amikor folyton megosztjuk a figyelmünket, és hol az üzenetekre, hol a munkára, hol a környezetünkre figyelünk.
Jó is lenne mindennap olvasni, legalább fél órát… De kinek van erre ideje?
Nem mindig könnyű megtalálni azt a napi fél órát, ugyanakkor nem lehetetlen, de még csak nehéznek sem mondanám. Fegyelmezettséget igényel, de leginkább döntés kérdése, hogy valóban akarunk-e időt szánni az olvasásra. Ezért is hoztam létre hét évvel ezelőtt a Nincs időm olvasni kihívást, ami mára egy közel 100.000 fős facebook csoport, és a tagokkal minden hónapban közösen olvasunk egy könyvet. A tagok egyébként ónapról hónapra bizonyítják, hogy lehet időt szakítani az olvasásra, és nem titok, hogy ez a csoport alapozta meg a könyvesboltok létrejöttét is, hiszen láttam, hogy van rá igény.
Mint az edzés? Ha akarjuk, akkor úgyis lesz rá időnk.
Pontosan! Régóta mondom, hogy az olvasás kicsit olyan, mint az edzés. Ahhoz, hogy újra formába hozd magad, fegyelmezettségre és következetességre van szükség. Ha valaki régen olvasott utoljára, akkor kezdetben biztosan nehéz lesz újrakezdenie, de ahogy halad előre, úgy egyre könnyebb lesz felvenni a fonalat, és egy idő után már nem fog azon kattogni, hogy mi mindent lehetne csinálni olvasás helyett.
Mit gondolsz arról, hogy a mai fiatalok kevesebbet olvasnak?
Szerintem ez nem teljesen igaz. A saját tapasztalataim azt mutatják, hogy a fiatalok is keresik az olvasás örömét, csak más formában. A közösségi médián keresztül például nagyon sok fiatal talál rá egy-egy könyvre, amit aztán el is olvas. A TikTokon például rengeteg „booktokker” népszerűsíti az olvasást, és ezek a videók nagy hatással vannak a fiatalokra. Tisztában vagyok vele, hogy vannak statisztikák, amelyek azt mutatják, hogy egyre kevesebbet olvasnak a mai tizenévesek, de a gyakorlat egészen mást mutat.
Kifejezetten szeretem a fiatalokban, hogy milyen lelkesedéssel tudnak olvasni, és hogy milyen könnyen elmerülnek a könyvek világában.
Már utaltál arra, hogy az olvasás segít csökkenteni a multitaskingot. Fontos ez?
Abszolút! Manapság a figyelemzavar az egyik legnagyobb probléma, amellyel az emberek küzdenek. Figyeljük meg, hogy állandóan párhuzamosan csinálunk több dolgot – nézzük a Netflixet, miközben görgetjük az Instagramot, és még eszünk is közben. Nem sok ez egyszerre? Dehogynem, és mellette elképesztően fárasztó, hosszú távon pedig egyszerűen nem fenntartható. Viszont amikor olvasunk, akkor nem tudjuk megosztani a figyelmünket. Egy könyv teljesen leköti az agyat, és arra késztet, hogy jelen legyünk a pillanatban.
Tudom, nem könnyű kitörni ebből a megszokásból, ugyanakkor rengeteg módszer létezik, ami segít benne. Van is egy tanácsom: állíts be egy időzítőt mondjuk tíz percre, és közben tedd repülő üzemmódba a telefonodat, így biztosan nem zavarnak meg az értesítések olvasás közben, és nem lesz semmi zaj, ami elvonná a figyelmet a könyvről. Érdemes többször nekifutni, majd növelni az olvasásra szánt időt, mondjuk azzal, hogy fél órára teszed repülő üzemmódba a telefonodat. Hidd el, hamarosan teljesen természetes lesz, hogy nap mint nap leülsz olvasni, és közben nem figyelsz semmi másra.
Ez jól hangzik. Persze van, amikor lehetetlen kikapcsolni a telefont, mondjuk munka közben. Az olvasás, a könyvesboltok és a Libertine könyvkiadó vezetése mellett máig aktívan dolgozol az RTL-nél. Minden adott lenne ahhoz, hogy otthagyd a csatornát. Szépen növekszik a vállalkozásod és egyre több időd megy el a vezetéssel járó feladatokra, ennek ellenére te ott vagy reggelente a stúdióban.
Ez mind igaz, ugyanakkor én mindig is hűséges leszek a csatornához. Itt nőttem fel, itt tanultam meg, hogyan tudom jól menedzselni az időmet, és itt van egy közösség, ami az évek alatt a szívemhez nőtt. Ezen kívül nagyon szeretek emberekkel találkozni a reggeli műsorban. A híradót már nem tudnám folytatni, ugyanakkor sokat köszönhetek a híradós időszaknak is, amikor hétfőtől vasárnapig dolgoztam, és közben megtanultam, hogyan lehet úgy dolgozni hétből hét napot, hogy közben marad időm másra is.
Az RTL tehát hozzám nőtt, vagy inkább én nőttem hozzá, nem tudom, mindenesetre ameddig azt érzem, hogy inkább ad, mint elvesz, addig folytatom. Arról nem beszélve, hogy a televízión keresztül is tudom népszerűsíteni az olvasást, és ha mindent egybeveszek, akkor végső soron ezért csinálok mindent: a kiadót, a könyvesboltok vezetését, a reggeli műsort. Én csak szeretném, hogy az emberek olvassanak.