Az első magyar pilótanő a hazáját is szolgálta volna, de a hadügyminisztériumnak nem kellett
Steinschneider Lilly már egészen fiatalon, egy életre beírta magát a történelembe azzal, hogy az első magyar nőként 21 évesen megszerezte pilóta engedélyét és rövid idő alatt világhírnévre tett szert.
Családi hátterének köszönhetően Steinschneider Lilly úrihölgyekhez méltó életet élhetett volna, lehetett volna belőle nagybetűs előkelőség, ám ő nem erre vágyott. Minden félredobott azért, hogy megvalósítsa nagy álmát és pilótanő legyen, ami egyáltalán nem bizonyult könnyűnek egy férfiak által uralt területen.
Zálogba adta az ékszereit, hogy kifizethesse az iskolát
Steinschneider Lilly Budapesten született 1891. január 13-án, Wohr Irma és Steinschneider Bernát gazdag osztrák-magyar-zsidó pár második gyermekeként. Apja egy paplan- és ágyneműgyár tulajdonosa volt, amit a nagypapától örökölt. Egy családi történet szerint még Sissi császárné is járt a boltjukban, de tény, hogy ők voltak a császári udvar ágynemű szállítói. Három ismert testvére volt, bár az Early Aviators egy régi újságcikkre hivatkozik, ami szerint öten voltak.
Ez alapján bátyja, Hugo csecsemőkorában meghalt, öccse, Friedrich zeneszerző volt és fiatalon öngyilkos lett, míg húga Margaret Szabóra változtatta a nevét és így élt. Az ötödik gyerekről semmit sem tudni, ami a korai csecsemőkori halálra utal. Az Országos Széchenyi Könyvtár forrásai szerint Lilly életének első 18 évéről sajnos nem sokat tudni, csak feltételezhetjük, hogy a korabeli jómódú kisasszonyok életét élte. Viszont a repülés és a motorok iránti vonzalma már gyermekkorában megmutatkozott.
Erősen hitt abban, hogy egy napon az emberek képesek lesznek repülni. Louis Blériot francia pilóta, aki először repült át a La Manche csatornán, 1909-ben járt Budapesten, teljesítménye a magyar főváros felett nagy hatással volt Steinschneider Lilly képzeletére. Amikor a saját szemével látta, hogy a repülés lehetséges, azonnal elhatározta: mindenáron pilóta lesz. Ez az emancipált és merész fiatal lány olyan sportágat választott, amelyet a férfiak kiváltságának tartottak.
A repülés olyan képességeket követelt meg, amik elsősorban férfias tulajdonságokhoz voltak köthetőek akkoriban: kitartás, bátorság és technikai tudás. A 20. század korai repülőgépei nyitott szerkezetek voltak és a pilótáknak gyakran meg kellett küzdeniük szélsőséges időjárási körülményekkel. Nem csoda hát, hogy a repülés az egyik legveszélyesebb sport volt, ahol a balesetek gyakran halállal végződtek. Steinschneider Lilly azonban rettenthetetlennek bizonyult. A lépésről lépésre elvet követte, és először a vezetői engedély megszerzésére törekedett.
A cél eléréséhez a fiatal nőnek 200 koronára volt szüksége, aki nem habozott zálogba adni néhány ékszerét.
1911-ben, mindössze 20 évesen megszerezte a vezető engedélyét, és az is elég nagy szó volt, hogy akkoriban egy nő hozzájutott. Ezután jöhetett a nagy álma: megtanulni repülni.
Az első afroamerikai pilótanő, Bessie Coleman az elnyomás ellen is harcolt
A szülei támogatásával vághatott bele célja megvalósításába, de később munkát kellett vállalnia, mivel a repülés különösen drága sport volt. Végül 1912 augusztusában, Bécsújhelyen, Karl Illner repülőoktatónál megszerezte a pilóta engedélyét. Ő volt az első magyar nő és a második nő az Osztrák-Magyar Birodalomból, aki képesített pilóta volt és egy Etrich Taube típusú gépen tanult meg repülni. Sokakat lenyűgözött a fiatal hölgy repülőkészsége és bátorsága, számos gratuláló levelet és képeslapot kapott Magyarországról és külföldről is.
Első nyilvános repülése 1912 októberében volt Nagyváradon, ahol leszállás után kétezer ember éljenezte lelkesen, tisztelői pedig vállukra kapták. 1913-ban a Nemzetközi Repülő Héten is részt vett Aspernben, ahol a 24 pilóta között mindössze két nő volt, Lilly és francia Jeanne Pallier. Ezen a versenyen motorhiba miatt kényszerleszállást kellett végrehajtania, a gép lezuhant, de sértetlenül megúszta a balesetet.
A fiatal nő nagy vágya volt, hogy szülővárosa felett repülhessen és lehetősége is adódott rá egy hónappal később, mikor Pesten megrendezték a Szent István-napi repülőnapot. Bár a leszálláskor a gépe nekiszaladt egy homokbuckának és összetört, a pilótanő sérülés nélkül, saját lábán távozott.
A verseny hivatalos végeredménye szerint a megnyerte a gyorsasági versenyt, illetve második lett a folyamatos repülésben (6 perc 15 másodperc), valamint a levegőben töltött teljes idő (10 perc 7 másodperc) számában. Egyedül a férjének, valamint az első világháború kitörésének sikerült véget vetnie Lilly rövid, de annál értékesebb pilótakarrierjének, ugyanis beszüntették a polgári repülést. Pedig felajánlotta pilótai szolgálatait a hadügyminisztériumnak, de annak ellenére, hogy saját repülőgépe volt, ellentétben a legtöbb akkori pilótával, a minisztérium elutasította az ajánlatát.
A repülés iránti szenvedélyt a család váltotta fel
1914-ben hozzáment a ronspergheimi grófhoz Johann Graf Coudenhove-Kalergihez, egy osztrák diplomata Heinrich Coudenhove-Kalergi és a japán származású Mitsuko Aoyama fiához. Férje kedvéért hajlandó volt lemondani a repülés iránti vágyáról, sőt, miután kitört az első világháború, rettegett a gondolattól, hogy távol van szeretett Johannjától, ezért követte őt a keleti frontra, ahol ápolónőként szolgált és tífuszos betegeket ápolt. A háború után a házaspár a Coudenhove-Kalergi családi birtokon telepedett le Ronspergben Csehországban.
A gyermek utáni vágy váltotta fel Lilly fejében a repülést, végül 1927-ben megszületett a lánya, Maria Electa Thecla Elisabeth Christina Helena Sophia Coudenhove-Kalergi, ám egy későbbi magánlevelezésből kiderül, hogy a kislányt családon belül egyszerűen Pixie-nek hívták. A második világháború alatt Steinschneider Lillynek zsidó származása miatt menekülnie kellett, és lányával együtt néhány évet Olaszországban töltött szerény anyagi körülmények között, egyik betegségből a másikba esve.
Férjétől elválasztva az egykor boldog házasság felbomlott, és válással végződött. A háború után Lilly Dél-Franciaországba költözött és magányos életet élt. Steinschneider Lilly, aki a Magyar Repülőszövetség 4. pilótaengedélyének tulajdonosa, Európa egyik első női pilótája volt, a nyolcvanas éveiben hunyt el 1975-ben Genfben. Ahogy élete első felének nagy részét, úgy élete utolsó éveit is homály fedi, ám ettől még vitathatatlanul nyomot hagyott az akkori és a modern magyar nőkben, azt üzenve: nincs számukra lehetetlen.