Angliában szinte minden emberöltőre jut egy Hasfelmetsző, és ez ebből a sorozatból ki is derül

A sorozatgyilkosos szériákkal Dunát lehetne rekeszteni az utóbbi időben, ám ez a produkció más, mint az eddigiek. A hosszú árnyék ugyan nem idei alkotás, mégis érdemes figyelmet szentelnünk neki, ugyanis társadalmi problémák tucatjára világít rá.

A hosszú árnyék (The Long Shadow) már egy ideje ott figyelt a SkyShowtime-on, de olyan szerényen, hogy mindig átsiklottam felette. Aztán egy esős márciusi hétvégén feltűnt, mennyi jó színész szerepel benne – mivel egyébként sem volt jó hangulatom, amit elronthatott volna, elkezdtem nézni és nem is bírtam abbahagyni, csak a 7. epizód végén (mivel eddig tartott). Utólag hálát adtam az esőnek, mert rég láttam ennyire összeszedett, pontos, egyenletes minőségű szériát, melyben azért nincsenek kiemelkedő alakítások, mert minden színész a maximumot hozza.

A főszereplők között szerepel például Toby Jones (DCS Dennis Hoban), David Morrissey (ACC George Oldfield), Daniel Mays (Sydney Jackson) és Katherine Kelly (Emily Jackson), de a mellékszereplőket is ismert, kiváló színészek keltik életre. A sorozat valós eseményeket dolgoz fel, a híres gyilkossági sorozat, az úgynevezett Yorkshire Ripper (Peter Sutcliffe) történetét: a West Yorkshire-i rendőrség öt évig tartó nyomozását dokumentálja, melynek során 13 nő meggyilkolását és több további támadást vizsgáltak.

A szent füge magját az iráni nők mozgalma melletti kiállás ihlette, de a készítők az életüket kockáztatták a forgatással

Nemcsak egy gyilkosos sorozat

A forgatókönyv Michael Bilton könyve, a Wicked Beyond Belief: The Hunt for the Yorkshire Ripper alapján készült, mely alapos kutatáson és interjúkon keresztül mutatja be azokat a társadalmi, gazdasági és személyes tényezőket, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy a gyilkos személye ilyen hosszú ideig rejtve maradjon,

elsősorban a rendőrség bigott, hímsoviniszta magatartása és belső hatalmi harcai miatt.

A történet 1975-ben indul, az első regisztrált áldozat, Wilma McCann meggyilkolásával. Mivel a nő prostituált volt, a rendőrség nem helyezett akkora hangsúlyt a tettes felderítésére, mint amit a brutálisan elkövetett bűntett megkívánt volna. Egy köztiszteletben álló feleség, Emily Jackson esetét követően kezdték el komolyan venni az ügyet, mivel a lakosság felháborodása kikényszerítette a határozott fellépést: a gyilkosságsorozat az érdeklődés középpontjába került, így a rendőrségen belül is presztízskérdéssé vált, ki vezeti a nyomozást – ez viszont távolról sem jelentette azt, hogy a legjobb kezekbe került.

Az angol rendőrség szégyene volt ez az ügy

Bár a sorozat dramatizált elemekkel is dolgozik a feszültség fokozása érdekében, a valós események mély és sokrétű vizsgálata hiteles képet ad a korszak társadalmi problémáiról: a recesszióról, a munkanélküliségről, az anyagi nehézségekről és a nők kiszolgáltatott helyzetéről az általános kilátástalanság közepette. Nemcsak a bűncselekmények részleteit mutatja be, hanem az áldozatok körülményein és a nyomozó hatóság, valamint a közvélemény reakcióin keresztül elvezet minket egy olyan valóságba, mely már-már középkorinak tűnik a mai nyomozati módszerek és a médiakommunikáció naprakészségének fényében.

Filozofikus thriller Nicole Kidman új filmje, ami mindenkit gondolkodásra késztet

A 1970-es években a nyomozást kézzel vezetett indexkártyák és papír alapú rendszerek segítségével dokumentálták. A hatalmas, több tízezer adatot tartalmazó rendszer nem tette lehetővé az információk hatékony összekapcsolását és gyors feldolgozását, emiatt a lényeges nyomok is könnyen elkerülték a figyelmet és a kapcsolódó bizonyítékok sem tudtak időben egymásra épülni: például a tettes már egészen korán a rendőri szervek látóterébe került, de ezt a nyomozati szálat elengedték és más, hamisnak bizonyuló információkat követtek.

Ezen a ponton kell megemlíteni a nyomozást vezető George Oldfield főfelügyelő szűklátókörűségét: egy túlélő szemtanú például hiteles személyleírást adott a gyilkosról, fantomkép is készült róla, de a nő által közölt információk nem támasztották alá Oldfield prekoncepcióját, melyet egy, magát a gyilkosnak kiadó szélhámos betelefonáló profiljára épített.