Mit kaphatsz egy olyan filmtől vagy sorozattól, amit már százszor is láttál?
Ha éjszaka felkeltenének álmodból, akkor is pontosan el tudnád mesélni a Szívek szállodája első epizódjának eseményeit? Kívülről fújod az összes varázslatot, mivel legalább tízszer láttad a Harry Pottert? Ez nem a fanatizmus jele, hanem annak, hogy szereted ezeket a történeteket és imádsz nosztalgiázni. A szakemberek szerint nemcsak nosztalgia-értéke, hanem néhány meglepő, jótékony hatása is van annak, ha előszeretettel nézed meg többször ugyanazokat a filmeket és sorozatokat.
Nosztalgia. Már maga a szó is kellemesen cseng, hiszen a biztonságot, a jóleső melegséget, a szép múltat kapcsoltad hozzá akárcsak (valószínűleg) azokhoz a filmekhez és sorozatokhoz, amiket szeretsz időről-időre ledarálni. A kérdésre, hogy miért szeretjük annyira újranézni a számunkra kedves filmeket és sorozatokat, Borbély Zsuzsa irodalom- és filmterapeuta válaszolt.
Kielégülő érzelmi szükségletek
„Lehet, hogy valamikor gyerekként néztük az adott sorozatot és olyan pozitív emlékeket kötünk hozzá, amiket gyerekkorunkban megéltünk. Például rendszeresen összeült a család és együtt nézték a Váratlan utazást vagy rohantunk haza az iskolából, hogy elcsípjük a Dragon Ball végét, esetleg a barátnőnkkel együtt néztük a Vad Angyalt, másnap pedig megtárgyaltuk a többiekkel a Gossip Girl eseményeit" - kezdi a szakértő.
„Tehát lehetséges, hogy a körülmények azok, amik felidéznek bennünk egy pozitív kötődést, esetleg olyan ajánlotta az adott műsort, aki nagyon kedves a szívünknek.
A sorozatok és filmek valójában remek eszközök a társas kapcsolatok működtetéséhez, mert lehetőséget adnak kapcsolódni másokhoz.
Persze, ennek az ellentéte is igaz lehet, ugyanis, ha te esetleg nem láttad az X-aktákat, mert a szüleid nem engedték, hogy megnézd, akkor kimaradhattál ezekből a beszélgetésekből, de ez felnőtt korunkban is igaz lehet, ha például valaki nem követ nyomon egy sorozatot, amit mindenki más igen” - magyarázza Borbély Zsuzsa.
Ám azonkívül, hogy ez egy alapvetően szórakoztató tevékenység, és felidézi bennünk a régi szép emlékeket, van néhány igen pozitív hatása is, miért éri meg időnként visszatérni a Született feleségek vagy akár a Reszkessetek, betörők! világába.
Robert N. Kraft, a kognitív pszichológia professzora szerint az ismerős műsorok újranézése során olyan történeteket és érzelmeket kapunk, amiket várunk, hiszen épp arra van igényünk. Tudjuk, hogyan érnek véget az epizódok, és - ami még fontosabb -, mit fogunk érezni, amikor véget érnek. Ez az egyik oka annak, hogy drámák vagy tragédiák helyett inkább vígjátékokat választunk ismételt megtekintésre.
Valami régi, valami új
Rengetegszer láttam már a Remény rabjait és minél többször, minél idősebb fejjel nézem, annál inkább más lett az első alkalmakhoz képest. Feltűnt, hogy más-más jelenetek ragadnak meg, más-más mondatokra figyelek fel és érdekes módon mindig olyanok, amik az aktuális helyzetemben valamiféle segítséget vagy vigaszt nyújtottak.
Robert N. Kraft szerint ez is lehet egy ok, amiért ismétlünk. Nyilvánvalóan állandóságot kapunk, egy kis újdonsággal. Megismerjük a teljes cselekményt és a kulcsjeleneteket, felismerhetjük és értékelhetjük a személyes interakciók részleteit és finomságait, amelyeket korábban figyelmen kívül hagytunk, mivel egyszerűen nem tudtuk korábban befogadni.
Biztonságos világok
„Az is nosztalgiafaktor része, hogy a sorozatok, amiket szeretnek nézni az emberek az egyszerűbb időszakra emlékezteti őket" - folytatja a szakember. „Ez lehet egy szubjektíve könnyebb élethelyzet, mint a gyerekkoruk, az egyetem vagy a fiatalságok, de egy objektíve egyszerűbb korszak is. A ’90-es években még nem aggódtak a globális felmelegedés miatt, épp gazdasági fellendülés volt, és nagy általánosságban, de talán bizakodóbbak voltak az emberek, ami innen visszatekintve aranykornak tűnik.
Éppen emiatt napjainkban az ismert sorozatok és filmek nézése biztonságot jelenthet, egy eszképista álomvilágot a valósággal szemben, ami ugyebár nagyon nehéz lehet, gondoljunk csak a gazdasági válságra, vagy akár arra, hogy háború dúl a szomszédban. Az pedig, hogy te Szívek szállodáját nézel vagy Jóbarátokat, ahol az a legnagyobb probléma, hogy hova menjenek kajálni a hétvégén, segít elmenekülni ebből az ijesztő valóságból” - mondja filmterapeuta.
Természetesen nem azt javasolja, hogy dugjuk homokba a fejünket és a problémáink elől meneküljünk kitalált világokba. Abban azonban segíthetnek, hogy egy lélegzetvételnyi szünetet kapjunk, esetleg legyen miből erőt meríteni, mielőtt nekiesünk a problémákkal való megküzdésnek.
A választás paradoxona
Barry Schwartz pszichológus a Psychology Today-be írt cikkében úgy találta, minél több lehetőséget kapunk, annál kevésbé vagyunk elégedettek a döntéseinkkel - ez a választás paradoxona.
A lehetőségek elsöprő skálája szorongást és elégedetlenséget kelt, ami végül a választás elkerüléséhez vezet. Az online streaming szolgáltatások a tartalom széles választékát kínálják. Ha arra törekszünk, hogy találjunk valami kellemeset, az bonyolult, fárasztó lehet, és egyszerűen nem éri meg az időt. Túl sok közül lehet választani, ezért kizárva az új lehetőségeket, olyat választunk, amit már ismerünk.
Ezenkívül minden ismert filmnek és sorozatnak tudjuk a végét. A befejezésükkel nem okozhatnak csalódást, nem ronthatják el az esténket, és ahogy arról előbb is szó volt: ennek tudatában biztonságot adnak.
Paraszociális kapcsolatok hajnala
Miközben egyre jobban megismerjük a sorozat szereplőit, kielégítő paraszociális kapcsolatokat alakíthatunk ki a szereplőkkel. Ezek mindig egyoldalú kapcsolatok, de még így is kielégítik bizonyos társadalmi szükségleteinket.
Amikor újranézünk egy sorozatot vagy műsort, visszatérünk ezekhez a paraszociális kapcsolatokhoz, és úgy érezhetjük, hogy a szereplők a barátaink, és biztonságot nyújtanak a kiszámíthatóságuk miatt. De a paraszociális kapcsolaton túl kialakíthatunk valódi kötelékeket is, ha például kapcsolatba lépünk egy olyan közösséggel, ahol olyan emberek vannak, akik mind rajonganak a Marvel-filmekért.
A tudatosság útja
Egy ismerős film újranézése lehetővé teszi számunkra, hogy egy régi emléket új szemszögből nézzünk meg. Robert N. Kraft a saját példáját hozta fel: rengetegszer látta a Kerülőutak című filmet, ami bevezette őt a bormániások és az ínyencek világába.
Mikor később újranézte, sokkal jobban értette a bor világát, és közben azt is láthatta, hogy ő maga mennyit fejlődött és változott az elmúlt években. Tehát lehet egyfajta tükör is nosztalgiázás: kedvenc szereplőink nem változnak, mi magunk viszont igen, és ez jóleső örömmel töltheti el az embert.
Persze, nem feltétlenül kell okokat keresni arra, miért nézzünk régi sorozatokat és filmeket. Egyszerűen szórakoztatók, élvezetesek. Századszorra is megnevettetnek vagy felemelik a lelkünket. Ezenfelül pedig az ismétlés terápiás jellegű is lehet, ha nehéz időszakon mész keresztül, mert segíthet kikapcsolódni, egy kicsit elmenekülni a valóság elől, és olyan mondanivalót találhatsz bennük, ami erőt és reményt adhat.