Magyar unokák és egy csodálatos karrier - Sophia Loren portréja
Az életének 90. évében járó Sophia Loren Oscar-, BAFTA-, valamint öt különleges Golden Globe-díjas színésznő hét évtizeden át tartó ragyogó karrierje során tehetségével és szépségével az európai és a tengerentúli közönséget egyaránt lenyűgözte. Cikkünkben feltárjuk, miként hódította meg a világot.
Sophia Loren olasz színésznő minden idők egyik legikonikusabb dívája, aki 21. helyen szerepel az Amerikai Filmintézet legnagyszerűbb klasszikus filmes legendáinak ötvenes listáján, amelynek nem mellesleg ő az utolsó élő tagja. A művésznő páratlan munkássága előtt a kilencvenes években nemcsak az Oscar-életműdíjjal, de az Olasz Köztársaság Érdemrendjével is tisztelegtek.
Nápoly filmcsillaga
Sofia Costanza Brigida Villani Scicolone 1934-ben született Rómában Romilda Villani és Riccardo Scicolone Murillo elsőszülött lányaként. Édesanyja zongoratanárnő és feltörekvő színésznő volt, akit azonban nemesi származású mérnök partnere még második lányuk születésekor sem volt hajlandó feleségül venni. Sophia Loren szerény körülmények között nevelkedett Pozzuoliban, de miután megsebesült egy rajtaütés során, a második világháború végét Nápolyban várták ki a családjával.
Mindössze tizenöt éves volt, amikor 1950-ben második helyezést ért el a Miss Italia szépségversenyen, ahol a Miss Eleganza címet is elnyerte. A fiatal lány, akit a társai nemrég még pálcikának csúfoltak, egy évvel később már több mint egy tucat kisebb filmszerepben volt látható Sofia Lazzaro művésznéven. 1951-ben találkozott Carlo Ponti producerrel, aki a pártfogása alá vette, és aki arra biztatta, hogy Märta Torén svéd színésznő által inspirálva Sophia Lorenre nemzetköziesítse a nevét.
Az első főszerepeit olyan filmekben kapta, mint az 1953-as Aida és az 1954-es Két éjszaka Kleopátrával, de az igazi áttörést a neorealista rendező, Vittorio De Sica Nápoly aranya című antológiája jelentette számára. Az 1955-ös A szép molnárné című romantikus komédia volt az első azon emlékezetes filmek közül, amelyekben a legendás Marcello Mastroiannival szerepelt együtt, de ekkor tündökölt a Life magazin címlapján is, amelynek köszönhetően üstökösként ívelt fel a karrierje.
Hollywoodi szexszimbólum
Sophia Loren az ötvenes évek végén olyan filmekben nyűgözte le a közönséget, mint a Büszkeség és szenvedély (1957) Frank Sinatra és Cary Grant oldalán, Az elveszettek legendája (1957) John Wayne társaságában, vagy éppen A préri rózsája (1960) című western George Cukor rendezésében és Anthony Quinn oldalán.
A gyönyörű színésznő Olaszország és az USA között ingázva nemzetközi sztárrá vált, miközben az egyetemes filmtörténet legkiemelkedőbb alakjaival dolgozott együtt.
Vittorio De Sica 1960-as Egy asszony meg a lánya című drámájában Sophia Loren elmondása szerint a háborús évek összes fájdalmát beleadta az édesanya szerepébe, aki kislányát törekszik megóvni a borzalmaktól. Kiemelkedő alakítása korábban sosem látott kritikai elismerést hozott számára: a BAFTA-, valamint a cannes-i filmfesztivál legjobb női alakításáért járó díja mellett a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjat is elnyerte, amelyet ekkor adtak először külföldi művésznek.
Karrierje csúcsán olyan filmekben volt látható, mint a Nápolyban kezdődött (1960), az El Cid (1961), a Tegnap, ma, holnap (1963) és A Római Birodalom bukása (1964), sőt Elizabeth Taylor után ő lett a második színésznő, aki egymillió dolláros fizetést kapott egyetlen filmszerepért. Ezt követően az 1964-es Házasság olasz módra a második Oscar-jelölését is meghozta számára, miközben olyan ikonokkal dolgozott együtt, mint Paul Newman, Gregory Peck, Marlon Brando és Charlie Chaplin.
Feleség, családanya, filantróp
Sophia Loren mindössze huszonhárom éves volt, amikor 1957-ben Mexikóban összeházasodott a nála huszonkét évvel idősebb Carlo Pontival. Mivel a férfi előző feleségétől való válását nem engedélyezték az olasz törvények, 1962-ben kénytelenek voltak érvényteleníteni a házasságot, de továbbra is együtt éltek. 1965-ben mindketten francia állampolgárokká váltak, ahol a sikeres válást követően 1966-ban ismét egybekeltek, és Carlo Ponti 2007-es haláláig együtt voltak.
Miután 1968-ban, majd 1973-ban gyermekei születtek, Sophia Loren kevesebb filmben volt látható, amelyek leginkább olasz alkotások voltak. A munkája természetesen ezekben az években is töretlen sikert aratott: 1964 és 1977 között ötször kapott Golden Globe-díjat a World Film Favorites kategóriában. Az 1980-as évektől kezdve végképp a családjának szentelte az idejét, a korábbiaknál is ritkábban lépett a kamerák elé, gondosan megválogatva a filmszerepeit.
A legendás színésznő az elmúlt évtizedekben az UNHCR (Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosa) jószolgálati nagyköveteként munkálkodott, valamint olyan filmekben ragyogott, mint Robert Altman 1994-es Prêt-à-Porter – Divatdiktátorok című szatirikus komédiája, valamint Rob Marshall 2009-es Nine című zenés-romantikus drámája, amelyet Federico Fellini 1963-as Nyolc és fél című alkotása inspirált. Élete 2004 óta Magyarországgal is összefonódott, amikor idősebbik fia, Carlo Ponti Jr. karmester Mészáros Andrea hegedűművésszel kötött házasságot, később két magyar unokával megajándékozva Sophia Lorent.