Azt mondták, hogy az akcentusa a házvezetőnőkre fogja emlékeztetni a közönséget - Salma Hayek sztorija
Salma Hayek az első mexikói színésznő, akit Oscar-díjra jelöltek. Munkásságát ugyan kevés elnyert díj dicséri, a latin nők reprezentációját szorgalmazó törekvései azonban minden kitüntetésnél jelentősebbek. Sorsaként követte a csúcsra vezető utat, ahol felismerte, hogy őt bizony nem lehet beskatulyázni.
Salma Hayek tehetséges, gyönyörű, ráadásul fantasztikus stílusa van – emlékszünk még az 1997-es Oscar-gála hercegnői megjelenésére? Nemcsak beragyogja a filmvásznat és a vörös szőnyeget, de ír, rendez és producerkedik is. Évtizedeken átívelő karrierje során a színésznő kikövezte az utat a latin színésznők következő generációi előtt, és rendszeresen felszólalt a nők elleni erőszak sürgető ügyében is.
„Ha nincsenek szerepek a latin nők számára…”
Salma Valgarma Hayek Jiménez 1966-ban született a mexikói Coatzacoalcosban, libanoni származású, üzletember édesapja és spanyol származású, operaénekes édesanyja első gyermekeként. Épp nemzetközi kapcsolatokat hallgatott a mexikóvárosi ibero-amerikai egyetemen, amikor úgy döntött, hogy megszakítja tanulmányait, hogy színésznőként kövesse az álmát. Első tévés szerepét a mexikói Nuevo amanecer (1988) című telenovellában kapta, amelyben rögtön felfigyeltek rá.
Ezt követően személyesen választották ki a Teresa (1989-1991) című telenovella főszerepére, amelynek köszönhetően egész Mexikó megismerte a nevét. Mivel azonban a szíve a hollywoodi filmek felé húzta, a sorozat befejezését követően a huszonöt éves színésznő egyenesen Los Angeles felé vette az irányt, ahol maga Stella Adler tanította színészkedni. Akcentussal, korlátozott nyelvtudással és diszlexiával vágott neki a munkának, de mindvégig tudta, hogy sikerrel fog járni.
A kilencvenes évek filmipara nem hemzsegett a latin nőknek szánt szerepektől, Salma Hayeknek ráadásul azt is mondták, hogy az akcentusa a házvezetőnőkre fogja emlékeztetni a közönséget. Néhány televíziós vendégszereplést követően 1993-ban mégis megkapta első nagyjátékfilmes mellékszerepét a Mi vida loca című drámában. Egy évvel később Robert Rodríguez mexikói származású rendezővel dolgozott együtt a Roadracers című tévéfilmen, amellyel életre szóló baráti kapcsolat vette kezdetét.
„…majd én megalkotom őket!”
Az első kritikai elismerést A Milagros sikátor/ Csodák utcája (1994) hozta meg Salma Hayek számára – minden idők egyik legsikeresebb mexikói filmjének főszerepéért a mexikói filmakadémia Ariel-díjában részesült. Ezt követte a Robert Rodríguez rendezésében készült Desperado (1995) Antonio Banderas oldalán, amely elsöprő nemzetközi sikert aratott, egzotikus szexszimbólummá avanzsálva a színésznőt, akit azonban traumatizált a film szerelmi jelenetének forgatása.
„Nagyon nehezen viseltem, végigsírtam a szerelmi jelenetet. Ez az oka annak, hogy nincsenek benne hosszú snittek – az apró darabokat kellett összevágni.” – részletezte később a megterhelő élményt Oprah-nak. „Nem akartam meztelenül szerepelni a kamera előtt. Végig az apukámra és az öcsémre gondoltam.” A bombázó karakter korlátai közé szorított Salma Hayek ezután Rodríguez Alkonyattól pirkadatig (1996) című vámpírfilmjében szerepelt Quentin Tarantino és George Clooney oldalán.
A hollywoodi áttörést olyan filmek követték, mint a Bolond szél fúj (1997), a Dogma (1999) és a Wild Wild West – Vadiúj vadnyugat (1999), Salma Hayek azonban egyre erősebb késztetést érzett, hogy a vadító szépség szerepéből kilépve megtalálja egyedi hangját. 1999-ben létrehozta a Ventanarosa, vagyis “rózsaszín ablak” névre hallgató produkciós cégét, hogy saját projekteket kreálhasson önmaga, és más latin nők számára. Első filmje producerként Az ezredes úrnak nincs, aki írjon (1999) volt.
Magyar származású fotós szerelme készítette Frida Kahlo legintimebb fotóit - ki volt Muray Miklós?
A diverzitás jegyében
Sokéves álmodozást követően 2002-ben végre megvalósulhatott a Frida, amelynek Salma Hayek főszereplője és producere is volt. A legendás mexikói festőnő megformálásáért nemcsak élete első BAFTA-, Golden Globe- és SAG-jelölését, de első Oscar-jelölését is kiérdemelte. Egy évvel később megrendezte első tévéfilmjét, A Maldonado-csodát, amelyért Daytime Emmy-díjat kapott. Ekkor szerepelt a Volt egyszer egy Mexikóban, Rodríguez Mariachi-trilógiájának befejező részében is.
Amikor Penélope Cruz először utazott Los Angelesbe, Salma Hayek a saját házában látta őt vendégül, a két csodás színésznő tehát már rég nővérként szerette egymást, amikor a 2006-os Bandidas western komédiában meghódították a közönséget. Mindeközben elindult a Ventanarosa Ki ez a lány? (Ugly Betty, 2006-2010) című sorozata America Ferrera főszereplésével, amelynek Salma Hayek producere és vendégszereplője is volt, és amely 2007-ben Golden Globe-díjban részesült.
2009-ben a mexikói színésznő összeházasodott François-Henri Pinault üzletemberrel, a francia Kering luxusvállalat vezérigazgatójával. A következő években a nagysikerű Nagyfiúk-filmekben (2010, 2013) nevettette meg a nézőket, valamint olyan animációs karaktereket szólaltatott meg, mint Puha Pracli Cicus a Csizmás kandúr-filmekben (2011, 2022), valamint Teresa Taco a Virslipartiban (2016). Ez idő alatt több európai filmben is szerepelt, bizonyítva drámai sokoldalúságát.
Chloé Zao személyesen választotta ki Aiak szerepére az Örökkévalók (2021) című szuperhősfilmben, így ő lett az első arab származású színésznő, aki főbb szerepet kapott a Marvel-univerzumban. Azóta A Gucci-házban (2021), a Magic Mike utolsó táncában (2023), valamint egy Fekete tükör epizódban is láthattuk.