Fátyol Kamilla: A világot úgy kell nézni, hogy lássunk is belőle valamit
A filmes iparág, ha egyszer bedobozol téged egy általános karakterszerepre, abból nehéz szabadulni. Ha roma származású vagy, ez még inkább igaz, mert egyszer csak azt veszed észre, hogy folyamatosan egydimenziós szerepekkel keresnek meg. Vannak roma színészek, akik mernek erről beszélni, ilyen Fátyol Kamilla is.
Kamilla karaktere születésétől fogva nem felel meg a fejekbe belevert etnikai sztereotípiákba (hazugságokba): középosztálybeli, budapesti művész családból jön. Többek között erről, a színészettel való megismerkedéséről, kisebbségi reprezentációkról, rasszizmusról és a Kék-sárga jótékonysági felolvasóestről beszélgettünk vele.
Meghatározó roma művész családban és környezetben nőttél fel. Anyukád Kalla Éva író, apukád Fátyol Tivadar zeneszerző, testvéred pedig szintén színész, Fátyol Hermina. Milyen volt ebben a közegben felnőni?
Nem túl kényelmes, de nem tudom, hogy milyen más közegben felnőni. Nyilván vannak jó és rossz oldalai is. Ennek a zsongásnak, ami a gyerekkoromat körülvette, valószínűleg az lett a következménye, hogy én visszahúzódóbb ember lettem a saját felnőtt életemben. Szentandrássy István nagyon meghatározó személye a gyerekkoromnak. Tőle tanultam meg, hogy hogyan lehet nézni úgy a világot, hogy lássunk is belőle valamit.
Hogyan kezdtél el érdeklődni a színészet iránt?
Nem érdeklődtem a színészet iránt. A pályám egy véletlennek köszönhető. Létrejött a Maladype Színház 2001-ben. A Jaques, avagy a behódolást próbálták a Roma Parlamentben Balázs Zoltán rendezésében, és akkor Zoli leült mellém, és megkérdezte, hogy van-e kedvem játszani a vizsgaelőadásában. Igent mondtam. Ennek már huszonegy éve.
Nem volt egyáltalán tudatos választás, véletlenek sora vitte el ezt a húsz évet. Lehet azt mondani, hogy én milyen szerencsés vagyok, hogy húsz éven keresztül véletlenek és viszonylag nagy szerencsék és
nagy lehetőségek jöttek velem szembe, de ebben tényleg nem volt semmiféle tudatosság, amit ma már sajnálok.
Tényleg nem csak a húszéveseké a világ, ehhez azonban abba kellene hagynunk az öregedéstől való rettegést
Voltak példaképeid, akik formálták a színészi munkásságodat?
Inkább azt mondanám, hogy nagyon szerencsés vagyok abból a szempontból, hogy még a régi nagy színházi életnek az utolsó kis morzsáját elkaptam. Még voltam castingon Jancsó Miklósnál, találkozhattam Garas Dezsővel, forgattam Sándor Pállal, dolgozhattam Törőcsik Marival. Voltak olyan nagy színészek, akiknek a közelében egy kicsit szaglászhattam, tőlük az ember mindenfélét elles, és tátott szájjal nézi, milyen energiával próbál Törőcsik Mari. Csak pislogsz.
Többször beszéltél arról, hogy a filmvilág romaként azonosít, és emiatt ilyen szerepeket is kapsz. Ki lehet lépni abból, hogy sztereotíp roma szerepeket kapjon egy roma színész?
Szerintem igen, ki lehet lépni. Az volt a tapasztalatom, hogy egy ideig csak ilyen szerepekre hívtak, utána már nem, mert ezeket visszautasítottam. Tudod az van, hogy ha vannak roma szerepek, arra vagyunk mondjuk öten roma színésznők. Egyébként magyar filmeken kívül is dolgozom nemzetközi produkciókban, ezeknél az eseteknél nem sztereotip szerepeket osztanak rám, legutóbb például egy IT-s karaktert kaptam.
Amikor nem színészként nézel egy filmet vagy sorozatot a Netflixen, akkor szoktál arra figyelni, hogy milyen reprezentáltságban vannak a karakterek?
Mostanában igen. Amíg erről nem esett szó, addig nem figyeltem. Most kezdődött el, hogy nyugaton már nagyon figyelnek a diverzitásra, úgy kell létrehozni a produkciókat, hogy mindenféle nációból delegálnak színészeket, ami szerintem jó. A maladypés turnék arra is felhívták a figyelmemet, hogy a világon az embereknek a kis százaléka lehet szőke, kék szemű. A többi fekete, barna stb.
Szóval hagyjuk ezt a színtelen, szagtalan, leszabályozott valamit, mert a világ rendetlen, koszos, színes, iszonyat nagy a káosz benne, és mindenkinek más a bőrszíne meg a hajszíne!
Tiktokon nagyot ment egy videó, ahogy a ROMAKÉNT. Podcastban a nem valósághű romaábrázolásról beszélsz. Konkrétan arról, hogy egy cigánylány a filmekben lehet jós vagy prostituált. Szerinted miért nem tudunk kilépni ebből a sztereotip szereposztásból és gondolkodásmódból?
Megjelent Zsiga Melindával a Telexen egy cikk, amiben azt mondta, volt olyan, hogy jemeninek mondta magát azért, hogy ne bántsák őt a cigánysága miatt. Iszonyatosan érdekelt mit írtak róla az emberek, így rákattintottam a hozzászólásokra. Kár volt, azt éreztem, hogy itt nagyon nagy a baj. Egyetlen komment nem volt, ami ne lett volna rasszista.
Még mindig ott tartunk, hogyha valaki lop, akkor az cigány.
Nem azért, mert ő olyan ember. Az emberek fejében ez így van összerakva. Az iparág pedig ebből a társadalomból nő ki.
Szerinted érhető el változás abban, hogy producerek és rendezők számára ne csak akkor jusson eszébe egy roma színész, ha bűnözőre vagy prostituáltra van szükség?
Persze, de ez nagyon sok mindentől, például az egyéni úttól is függ. Készített velem egy interjút egy szociológus, és akkor jöttem rá, hogy ha nem megyek a Roma Parlamentbe, akkor én nem vagyok ma színész.
És vannak olyanok, mint például Danis Lídia, vagy Nyári Oszkár, akiket felvettek a főiskolára, leszerződtették őket és elkezdtek egy teljesen normális, egyenesebb színészi létet. Én elkezdtem egy független, nemzetiségi színházban színész lenni. Ennél hátrányosabb helyzet van ma Magyarországon, mint függetlennek és cigánynak lenni?
Intenzíven foglalkozol a Kék-sárga jótékonysági felolvasóesttel, amiben tények, beszámolók, tudósítások, szépirodalmi mozaikok segítségével próbáljátok bemutatni az ártatlan ukrán civilek szenvedését a háborúban. A befolyt összeggel ukrajnai menekült anyákat támogattok. Hogyan indítottad el ezt a kezdeményezést?
A háború kitörése nagyon erős szorongással töltött el, láttam a híreket, hogy milyen helyzetbe kerülnek ártatlan, civil emberek. Azt is láttam, hogy milyen nagy segítségre van szükség. A KuglerArt szalon művészeti vezetőjeként gondoltam, szervezzünk gyűjtést. Gryllus Dorkát, Nagy Dórát és Trokán Annát kerestem meg először, mindhárman szívesen csatlakoztak ehhez a kezdeményezéshez. 2023 április elején volt az első felolvasóest, akkor azt gondoltam, hogy egyszeri alkalom.
Aztán az egyik dolog hozta a másikat, felolvastunk az Anyacsak1 Fesztivál keretein belül a Jurányiban, ahol Péter Kata csatlakozott hozzánk. Mi mind anyák vagyunk és anyáknak segítünk. Pelenkát, tápszert, babaápolási szereket vásároltunk az adományokból.
Mi volt a fő inspiráció ehhez a felolvasóesthez?
Egy időben mindenhol erről lehetett hallani, olvasni a hírfolyamokban. Amikor a szöveg összeállításán kezdtem el dolgozni, azt gondoltam, nincs az az irodalmi mű, ami ennél erősebb, akármit olvastam ebben a témában azt éreztem, hogy túl szép, vagy túl finom.
A szépirodalomnál a valóság sokkal durvább, és ahhoz, hogy tudjuk, mi történik a háborúban, ahhoz ezzel a durvasággal kell szembesülni. Ennek ellenére a beszámolókat szépirodalmi szövegek tagolják, a férjem is írt bele három részletet. Az egész egy személyes háborús asszociáció.
Stylist: Lévay Fruzsina
Smink és haj: Leányfalvi Vanda