A komédia katartikus módja lehet a személyes traumák feldolgozásának - tíz éve hunyt el Robin Williams
Robin Williamshez hasonló művészből évszázadonként ha egy születik. A legendás komikus és sokoldalú színész egyszerre nevettetett és ríkatott meg generációkat, halálával pedig pótolhatatlan űrt hagyott maga után a szórakoztatóiparban és a szívekben.
Robin Williams, aki arisztokrata felmenőkkel is büszkélkedhetett, 1951-ben született Chicagóban, szülein kívül apai ágon két idősebb féltestvére várta a családba. Egy 2001-es interjúban azt mondta, humorát édesanyjának köszönheti, akit azért akart mindig megnevettetni, hogy felhívja magára a figyelmét. Nem meglepő módon ő volt gimnáziumi osztályának bohóca, aki gyakran szerepelt az iskolai színjátszókör darabjaiban, nem egyszer megcsillogtatva improvizációs készségét.
A korai zseni
A középiskola után először politológiát hallgatott, majd New Yorkba a Juilliardra, a neves zenész- és színészképző iskolába nyert felvételt 1973-ban. Itt kötött barátságot egy hozzá hasonlóan éles eszű diákkal, aki történetesen az a Christopher Reeve volt, akit a világ Supermanként ismert meg a hetvenes évek végén. Életrajzi könyvében Reeve így mesélt első találkozásukról: „Batikolt pólót és melegítőnadrágot viselt, és hihetetlenül gyorsan beszélt. Sosem találkoztam még ennyire energikus emberrel. Olyan volt, mint egy felfújt lufi, amit hirtelen elengedtek.”
A színész arról is írt, hogy Robin Williams rendkívüli energiája és intellektusa több bajt hozott a fejére az iskolában, mintsem segítette volna, nem igazán illett a szigorú intézményi keretek közé. Amikor Reeve 1995-ben lovasbaleset következtében nyaktól lefelé lebénult, Williams nem engedte el a kezét. Az egykori Superman ezt az anekdotát mesélte barátjáról: “Egy különösen nehéz pillanatban egyszer csak kivágódott az ajtó, és beviharzott egy fura sapkát és műtősköpenyt viselő alak, aki erős orosz akcentussal közölte, hogy ő az urológusom, és most azonnal rektális vizsgálatot kell végeznie rajtam.”
Williams végül aztán otthagyta a Juilliardot, hogy San Franciscóba utazzon szerencsét próbálni - de ő és az intézmény nem váltak el rossz szájízzel, mert amikor sikeres lett, ösztöndíjat alapított, amely minden második évben átvállalta egy tehetséges diák tanulmányainak költségeit. A nyugati parton aztán stand-up komikusi pályába fogott, első fellépése a Hol City klubban volt, ahol pultosként kezdte, és onnan dolgozta be magát addig, hogy elő is adhasson.
Már itt is remek érzékkel utánozta a híres színészeket, a különböző dialektusokat és akcentusokat, imádta őt a közönség. Később Los Angelesbe költözött, a The Comedy Store nevű helyen szórakoztatta tovább a közönséget, itt szúrta ki David Letterman is. Egy producernek köszönhetően megkapta első tévészereplését egy szkeccsműsorban, a Laugh-In-ben, és itt nyílt lehetősége kipróbálni magát egy sitcomban. A Happy Days című sorozat egyik epizódjában alakíthatott egy Mork nevű földönkívülit, és Williams annyira jól ragadta meg a karakter lényegét, hogy spin-off sorozatot forgattak a főszereplésével.
Az úr az űrből földönkívüli karaktere megadta számára a lehetőséget, hogy teljesen kinyíljon és őrültként viselkedhessen. Sokak szerint Robin Williams zsenialitásának és improvizációinak köszönhetően lett olyan sikeres a laposnak induló sorozat. Még a forgatókönyvben is úgy szerepelt sok jelenete, hogy „Robin itt a Mork-dolgot csinálja”. 1980-ban megjelent főszereplésével a Popeye, de az nem lett olyan népszerű, mint várták, viszont ennek köszönhetően arca egyre ismertebbé vált, napjai pedig egyre zsúfoltabbá. Forgatás után rohant fellépni, és a feszített tempón lassan csak alkohollal tudott lazítani.
A siker
„Sosem ittam vagy drogoztam, amikor színpadra léptem, de voltak azért olyan pillanatok, amikor azt hittem, hogy remegni fogok, főleg a másnaposság miatt.” – nyilatkozta 1992-ben a Playboy magazinnak. Munkaidőben tehát nem, azon kívül viszont egyre gyakrabban ivott és nyúlt a kokainhoz, a nyolcvanas évekre teljesen padlóra került, noha ezt még a legközelebbi barátai előtt is igyekezett titokban tartani. Ekkor megálljt parancsolt magának, a döntésben nagyrészt közrejátszott Zachary fia születése és John Belushi halála is. (Később született még két gyermeke, Zelda és Cody).
Színészi áttörése egyértelműen a Jó reggelt, Vietnám! volt, itt már az egész világ láthatta, hogy nem csupán egy poénkodós figura, akinek az a specialitása, hogy hangokat utánoz. Adrian Cronauer eljátszása Oscar-jelölést ért számára, bár a díjat végül nem vihette haza az 1988-as gáláról. Attól kezdve viszont jó érzékkel vegyítette a komoly és a bohókás szerepeket, a Holt költők társasága, az Ébredések, A halászkirály legendája, a Good Will Hunting mind karrierjének ékköveivé váltak, csakúgy, mint a Mrs. Doubtfire vagy a Jumanji.
De megmutatta, hogy nemcsak pozitív karaktereket tud játszani, ilyen volt az Álmatlanság vagy a Sötétkamra. A Good Will Huntingért megkapta élete első és egyetlen Oscar-díját, melyet így köszönt meg a gálán a két főszereplőre (akik a forgatókönyvet is írták), Affleckre és Damonra utalva: „Köszönöm nektek, Ben és Matt, de a személyi igazolványotokat még mindig látni szeretném!”. Nem hagyhatjuk ki azt sem, hogy számtalan rajzfilmkarakternek kölcsönözte hangját, így az Aladdin Dzsinijének és a Táncoló talpak több karakterének is.
Jótékonysági munkája
Emlékezetes filmszerepei mellett Robin Williams jótékonysági munkájával is elnyerte az emberek szívét. Több, mint ötven szervezetben végzett jótékonysági munkájáról volt ismert, olyanoknak segített, mint a Comic Relief, a Christopher & Dana Reeve Alapítvány, a LiveStrong Alapítvány, vagy a St. Jude Kutató Kórház. 1986-tól kezdve Billy Crystallal és Whoopi Goldberggel együtt a Comic Relief nevű nonprofit szervezet keretében egy sor tévés különkiadást vezetett, hogy pénzt gyűjtsön az amerikai hajléktalanok számára.
„Bár a világ Robin Williamst Oscar-díjas színészként ismerte, mi egy másik oldalát ismertük annak az embernek, akinek mosolya akkora volt, mint a szíve" - mondta Peter Wilderotter, a Reeve Alapítvány elnök-vezérigazgatója a színész halála után.
Tizenháromszor jegyezték el, nyolcszor házasodott, és ő volt az első színésznő, aki egymillió dolláros fizetést kapott - Elizabeth Taylor elképesztő életútja
Túl hamar ment el, búcsú nélkül
A kétezres évek eleje mélypontot jelentett számára, közrejátszhatott ebben az is, hogy 2004-ben elhunyt Christopher Reeve. Williams támaszként volt ott özvegye, Dana és fia számára, majd pedig amikor előbbi is eltávozott az élők sorából, feleségével szárnyai alá vették az árván maradt kamaszt. 2007-ben újabb csapás érte, szívműtétet követő komplikációk következtében meghalt idősebbik bátyja, Todd, majd 2009-ben ő is kórházba került a szívével.
Utolsó szerepei között jegyezhetjük a Nászfrászt, a Vén csontokat, a Rumlis vakációt és az Éjszaka a múzeumban-trilógiát. Utóbbiban Theodore Roosevelt elnök életre kelt viaszbábuját alakította, de az utolsó rész premierjét már nem élhette meg. Halála előtt néhány hónappal korai stádiumban lévő Parkinson-kórt diagnosztizáltak nála, de a boncolás megállapította, hogy a betegsége valójában Lewy-testes demencia volt. Ez pedig hallucinációkat, szorongást, memóriazavarokat okozott nála, amelyek csak rosszabbá tették erősödő depresszióját.
Utolsó felesége, Susan Schneider így nyilatkozott róla: “Robin kezdte elveszíteni az eszét, és ennek tudatában volt... Folyton azt mondogatta: Csak újra akarom indítani az agyamat.” 2014 augusztusában, 63 éves korában végül a nagy nevettető öngyilkosságot követett el, de dacára függőségeinek, halálakor sem alkohol, sem pedig kábítószer nem volt a szervezetében.