előfizetésem
Hírlevél
A textilművész, aki mintázatokban gondolkodik: Révész Eszter a Dreaming Threads megálmodója
Rendszer és rendszertelenség. Logika és alkotókedv. Szabályok és szabálytalanság. Ezekhez hasonló, meglepő kettősség lakozik Révész Eszter DLA textilművészben, és munkásságában is. Míg a szövés szigorú rendszerbe kényszeríti az alkotót, munkáról munkára kihívásként éli meg, hogyan tud újat alkotni a rendszeren belül, ráadásul úgy, hogy a népi szőttesek tradicionális motívumai a modern életterekbe is illeszkedjenek?
A Dreaming Threads főhadiszállásra érve meleg fogadtatásban részesülök. Ez nemcsak Eszternek és a férjének köszönhető: a falakon és akasztókon lógó szőnyegek kedves színezetet adnak a stúdiónak. Az alkotói fészek biztonságában Eszter nyíltan mesél arról, hogyan dolgozza fel a textil segítségével a hagyományait és életének egyik nagy traumáját, de a vállalkozói lét mélységeiről és magasságairól is őszintén vall.
Ha kiejtem a számon azt a szót, hogy textil, mi az, ami először eszedbe jut?
A textil számomra egy nyelv, amit, ha beszélsz, mindegy, hová mész és kivel találkozol a világban, érteni fogjátok egymást. Többször megtapasztaltam már, hogy hiába nem beszéltünk közös nyelvet egy más nemzetiségű szakmabelivel, a textil nyelvén keresztül ígyis-úgyis értjük egymást!
Mi fogott meg annyira ebben az anyagban, hogy tanárként, kutatóként és alkotóként is ezzel foglalkozol?
A középiskolában kezdtem el tudatosan ebbe az irányba fordulni. Az egyetemen (Eszter 2011-ben végzett a MOME-n, a szerk.) pedig – bár belekóstoltam más művészeti területekbe is – teljesen kikristályosodott számomra, hogy szövéssel szeretnék foglalkozni.
A Studio Medium alapítója, Riddhi Jain indiai divattervező két világ között egyensúlyoz
Egy korábbi interjúban azt nyilatkoztad, azon vagy, hogy a tradicionális motívumokat modern enteriőrökbe illeszthető módon gondold újra. Miért fontos számodra a tradíció? Milyen értéket tulajdonítasz a hagyományoknak?
Vidéki származású vagyok, Tuzséron (Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegye) nőttem fel. A felmenőim földműveléssel foglalkoztak és emlékszem, hogy a nagymamám rendre azokat a textileket használta lepedőnek vagy törülközőnek, amelyeket ő maga szőtt fiatal korában. Tetszett, hogy ők állították elő az alapanyagot, és ők is szőtték meg belőle a használati tárgyakat. Ez az örökségem, amit magammal hozok.
Később, a tanulmányaim során újra rácsodálkoztam erre, hiszen az ember minden egyes tervezési folyamat elején keres valamiféle inspirációt. Sokszor előfordul, hogy a tervezők a különböző népek tradícióból inspirálódnak (van például, akit az afrikai textilek és mintázatok ejtettek rabul), én viszont – az örökségem miatt – úgy voltam vele, miért ne használhatnám a saját tradícióimat, ha már ez a világ vonz? Miért ne dolgozhatnám fel a saját hagyományaimat, főleg, ha érdekel is ez a téma?
Ez egy misszió is egyben: az általam tervezett textilek kiindulópontja a tradíció, a dizájn pedig az a nyelv, amit beszélek. Ezzel a nyelvvel pedig „meg tudom fogalmazni” a tradíciót úgy, hogy azt ma is megértsék.
Ha már szóba jöttek a motívumok: van kedvenc, tradicionális motívumod? Ha igen, mit jelképez?
A csillag és a madár tipikusan ilyen motívumok. A csillag a nevem jelentése (tehát van egy áthallás), a madár pedig annyira a szívemhez nőtt, hogy még a logóba is bekerült.
A madár egyébként rendre megjelenik a tradicionális magyar népművészetben is...
Igen, bár a madár és a csillag származását tekintve elmondhatjuk, hogy ezek a motívumok nagyrészt egy tőről fakadnak. A legtöbb a reneszánsz idejéből származik: a céhekben dolgozó, különböző nemzetiségű inas legények megtanulták őket a mesterektől, aztán hazavitték ezt a tudást. Ennek következtében van átfedés a különböző nemzetek csillag- és madár ábrázolásai között. Érdekesség, hogy ezek a motívumok leírhatók egy közös logika szerint egy négyzethálós koordinátarendszerbe. Ha a világ különböző pontjain odaadnál egy kockás lapot az embereknek, hogy töltsék ki csillag motívumokkal, meglepődnél, mennyi hasonlóság lenne köztük a reneszánsz örökség és a rendszerből fakadó logika miatt!
Úgy fogalmaztál, hogy a szövéssel a saját „hagyományaidat dolgozod fel”. Művészként van ennek a folyamatnak trauma feldolgozó célja, hatása is benned?
Akárhogy is nézzük, az alkotófolyamat egy terápia... Tudatosan ugyan nem használom a szövést erre a célra, de nyilván benne van a pakliban, hiszen magamból (is) dolgozom. Van egy szőnyegem – (140 x 200 cm) Stellantis– amelynek a központi motívuma egy kétarcú csillag, amely ugyan félbehajtva egymásba hajtható, de ahogy a technikát és a kompozíciót megoldom, valójában nem lesz szimmetrikus minta. 2020-ban volt egy műtétem, amely miatt lebénult a fél arcom. Ez a szőnyeg valójában ezt az esetet dolgozza fel: nem hordozza azt a rengeteg rossz érzést, amin keresztülmentem, inkább a velem történtek művészi megfogalmazásaként gondolok rá.
Mi hívta életre a Dreaming Threads vállalkozást?
2020 elején született meg a márka, lényegében a doktori mesterművem folytatásaként. A védésemben a tradícióval foglalkoztam: bár alapvetően anyagtervező vagyok (magyarán nekem egy szövöttanyag a végtermékem) azt vettem észre, hogy ezt sokszor nem értik az emberek. Mindig megkaptam azt a kérdést, hogy „jó, de mi lesz belőle?” Emiatt kezdtem el szőnyegeket készíteni, mert ezzel már egyértelmű, és kézzelfogható, mi lesz a szövöttanyagból.
A szövés egy viszonylag zárt világ abban a tekintetben, hogy zárt rendszerben gondolkozik: két, egymásra merőleges fonalréteg kereszteződik egymással, így jön létre egy szövetanyag. Ez egyszerre nagyon korlátozó, de izgalmas is, hiszen folyamatosan fennáll az a kérdés, hogyan tudsz ennél többet kihozni belőle? Ez egy állandó kihívás az életemben. Ugyanakkor megnyugtató, hogy van egy feszes rendszer, mert bárhol is hibázzon az ember, azt nagyon jól vissza lehet követni.
Meglepően racionális beállítottságúnak tűnsz az alkotói vénád ellenére...
Egy részem valóban nagyon szereti a logikát és a rendszert, a másik részem viszont teljesen ellenkezőleg működik. Szeretem a rendszereket, mert átláthatóbbá teszik a dolgokat, és sokkal könnyebb biztos alapokra építkezni, ugyanakkor – egy idő után – elég szűkösnek érzem őket, és akkor mindig egy picit „kijjebb kell tolni”. Képes vagyok a geometrikus és az organikus, festői mintákkal is azonosulni, ahogy arra is, hogy hidat építsek e két világ között.
Dizájntáskák egy kis csavarral-Roma varrónők és kortárs művészek közös alkotásai
Melyek számodra a vállalkozói lét legnagyobb kihívásai?
Jó helyen kapisgálsz: nem feltétlenül erre treníroznak minket az egyetemen... Számomra a folyamatok kontrollálása jelenti a legnagyobb kihívást: az, hogy logisztikában és időben minden összeérjen. (Kezdve a külföldről beszerzendő alapanyagtól, egészen odáig, hogy feladok egy megrendelést.) Alkotó emberként úgy érzem, az alkotói szabadság nem feltétlenül egyeztethető össze azzal a fajta attitűddel, amit egy vállalkozás megkíván: hogy minden időben be legyen jelentve, le legyen adva... Bevallom, ebben van még hova fejlődni.
És mi a legkedvesebb pontja?
Amikor találkozom az emberekkel! Tavaly járt nálam egy házaspár, a feleség vett egy faliképet. Néhány hónap múlva meglátogattak minket a karácsonyi Makers’ Marketen, és – mint utólag kiderült – a férje megrendelt neki egy szőnyeget a születésnapjára ajándékba, amelyről semmit nem tudott. A munkafolyamat egyes pontjain szinte az egész család bevonásra került. Nagyon megtisztelő számomra, hogy az emberek ekkora bizalmat szavaznak nekünk. Tetszik, hogy ennyire elköteleződnek a márka iránt érzelmileg. Ez hatalmas dolog, hiszen tervezőként és vállalkozóként is az a célom, hogy amit csinálok, azzal együtt tudjanak élni az emberek, és sokáig az életük része legyen.
Mi a helyzet a vállalkozói léttel? Hogy éled meg, hogy egyszerre több területen – oktatóként és vállalkozóként is – helyt kell állnod a mindennapokban?
Nagyon szerencsés vagyok, mert a férjem szakmailag és emberileg mindenben maximálisan támogat. Az ő tudása is abszolút megjelenik a márkában is: folyamatosan ellát tanáccsal a vállalkozás üzleti kérdéseiben. Azt is mondhatnám, hogy tudásban minden megvan benne, ami belőlem hiányzik, és fordítva. Bár nem tagadom, hogy mindig zökkenőmentes a közös gondolkodás, mégis inkább játszótérnek tekintjük a márkám építését, amelyben mindkettőnk szakmai ötletei kiteljesedhetnek.
Az elmúlt öt évben rengeteget tanultunk és fejlődtünk, nemcsak, ami az egymással való kommunikációt illeti, hanem abban a tekintetben is, hogyan tudjuk úgy beosztani az időnket és az energiáinkat, hogy megteremtsük az egyensúlyt a privát életünk és minden más között. Álomvállalkozás menedzselésekor hajlamos az ember arra, hogy kizsákmányolja saját magát. Ez a folyamat veszélyes és izgalmas is egyben, de ismerem magam annyira, hogy tudom: hosszú távon valószínűleg nem lenne elegendő az, hogy csak egy dolgot csinálok.
Hogyan véded meg magad és a határaid a szétaprózódástól?
Ütemrend-szerűen mindig megpróbálom előre felmérni, hogy az adott időszakban mire kell helyezni a hangsúlyt, és eszerint igyekszem működni. Felfedeztem már ebben is egy mintázatot, egy rendszert: júliusban például újra kiutazunk az USA-ba egy vásárra, így már most azon gondolkozom, mit, mikor és hogyan kell beszerezni és legyártani ahhoz, hogy lássuk, a következő hónapokban mikor-mire kell jobban fókuszálni.
Hol és hogyan vásárolhatók meg a termékeid?
A webshopon keresztül adhatók le rendelések, de ha valaki szeretne minket meglátogatni a stúdióban, arra is van lehetőség, előre egyeztetett időpontban. A terveink szerint idén is részt veszünk majd több design vásáron, így ezeken az alkalmakon is tudunk személyesen találkozni azokkal, akiket érdekel a Dreaming Threads.
Mik a terveid a jövőre nézve?
Termékek tekintetében a paletta bővítése a cél. Elkezdtek foglalkoztatni a kiegészítők: nemrég elkészítettem az első táskákat az általam szőtt anyagokból, a távoli jövőben pedig (minimális mértékben) ruhadarabokat is el tudok képzelni a kollekció részeként.
A jövőt tekintve abszolút az a cél, hogy bekerüljünk a nemzetközi vérkeringésbe (egyébként már a kezdetek kezdetén ezért választottunk angol nevet a vállalkozásnak). Tavaly első alkalommal vettünk részt az amerikai International Folk Art Market-en és ahogy említettem, idén újra ott leszünk. 2025-ben 21. alkalommal kerül megrendezésre a rendezvény, amelyek 57 ország kiállítói lesznek jelen. (Az esemény rengeteg látogatót vonz az egész országból!)
Ez óriási kapcsolati tőkét jelent, amelyen keresztül tovább építhetjük a márkát és még több emberhez eljuttathatjuk az üzenetünket. Örömmel tölt el, hogy a művészi látásmódommal olyan olvasatot tudok adni a tradíciónak, hogy az mai szemmel nézve is vonzó tud lenni. Úgy hiszem, ez a fajta innováció a kulcsa annak, hogy együtt tudjunk élni a tradícióinkkal (legyen szó akár önmagában a szövésről, vagy a megjelenő motívumokról), egyúttal fejlesszük is azt.
