„Kecskemét lehet a második Salzburg” - interjú dr. Rajk Judittal
Dr. Rajk Judit énekművész, több, mint húsz éve tanít a Zeneakadémia Egyházzene tanszékén hangképzést. 2023-ban megpályázta és elnyerte a kecskeméti Kodály Intézet igazgatói posztját. Interjúnkban szó volt életről, halálról, szerelemről, munkáról, miközben a tűzhelyen húsleves rotyogott.
A beszélgetés alatt a tűzhelyen húsleves rotyogott, nem egy szokványos interjú-környezet, viszont tökéletes felütést adott a beszélgetésnek.
Gyakran főzöl?
Magamra nem igazán, másoknak azonban sokszor. Most épp Kurtág tanár úrnak készül a leves...
Volt-e olyan hagyomány a családban, ami a hivatásod felé orientált?
Sok minden. Anyai nagyapám Tokajban volt kántor, édesanyám nővére éneket is tanított Felsőtárkányban. Apai ágon is voltak zenészek, egyikük a salgótarjáni zeneiskola alapító igazgatója volt, Virág László. Gyerekkoromban a szüleim mindent megmozgattak, hogy a zeneóráimra felkészülhessek, amíg nem volt zongoránk, megbeszélték egy öreg nénivel, pár házzal lejjebb, hogy átjárhassak hozzá gyakorolni. Anyu is tudott zongorázni, a húgom népi hegedült és népi énekre járt, Bodza Klárához.
A kíséret nélküli éneklés fontos részévé vált az életemnek, a kezdetektől. Nagyon érdekes, hogy az Egyházzene Tanszéken az egyszólamú liturgikus énekből indul el az oktatás, Kodálynál pedig a népdal volt meghatározó, ami szintén egyszólamú. Mind a kettő remekül fejleszti az énekeskészséget, a hallást.
Ripacskodás nincs, manír-mentes művészet annál inkább - Hogyan lett Pintér Béla és társulata megkerülhetetlen?
A kecskeméti Kodály Intézet vezetése mekkora kihívás jelent?
Az Intézet a Zeneakadémia műhelye, itt is tanítok már több, mint tíz éve. Jól működő, szerethető, nyitott intézetet vettem át, ahol a kollégák jelentős része ötven év alatti, flexibilis, modern szemlélettel tanító tanár, az oktatás angolul folyik, és mindennapos praxis a kultúrák találkozása.
A külföldi hallgatók jellemzően honnan érkeznek?
A legtöbben nem Nyugat-Európából és nem Amerikából érkeznek, ahol van rálátás az európai klasszikus zenére, hanem Ázsiából. Nagyon sok a kínai hallgatónk, de Malajziából, Szingapúrból, Japánból is jönnek diákok. A Kodály Intézetet 1975-ben, Kodály szellemiségének és munkásságának nemzetközi megismertetésére hozták létre, hogy hallgatóink magas színvonalú oktatást kapjanak, ahol misszió az éneklés és a zenélés örömének megosztása, Kodály filozófiájának a továbbvitele a zenepedagógiában.
Ez a Kodály-módszer?
A Kodály-módszer leírva nem létezik, de össze lehet rakni az írásaiból. Életfilozófia, aminek a mindenki által ismert szolmizáció csak egyetlen eleme. Inkább azt mondanám, hogy a művelt ember zenei tradícióját követjük, amit Kodály mellett, előtt, után képviselt Liszt Ferenc, Bartók, vagy az az én volt tanszékvezetőm is, Dobszay László. Ő egyébként tanított a Kodály Intézetben az első tanárok egyikeként.
Nekünk ennek a hagyatéknak a tovább vitele is feladatunk. Az Intézetben alapképzést és mesterképzést is nyújtunk Kodály-pedagógiából. A világon mindenhol elfogadják a diplománkat, ami a Zeneakadémia diplomája, széles tudást adó, nagyon értékes végzettség.
Mi pontosan a dolgod a Kodály intézet élén?
Szervezni, összefogni a működést. Kicsiben ezt már megtanultam, mikor Nagy Bálint építésszel elindítottuk a FUGÁ-t, ahol, a Kodály Intézettel ellentétben, a nulláról kezdtük. Csak a puszta falak álltak, mikor elkezdtem szervezni a koncerteket. Mára a Fuga a magyar kortárs zene legjelentősebb budapesti műhelyeinek egyikévé lett, annak dacára, hogy valójában nem koncertterem.
A Kodály Intézet olyan, mint egy mini Zeneakadémia: zenei műhely saját könyvtárral, saját koncert teremmel és folyamatosan bővül a nemzetközi kapcsolatrendszerünk is.
A fővárosi létet cserélted fel vidéki városira. Nem volt benned szorongás?
Nem, mivel Kecskemét kulturálisan pezseg, van működő irodalmi lapja, a Forrás, ott a Kecskeméti Animációs Műhely, ott van a Fotográfiai Múzeum, a Kerámia Stúdió, van egy nagyon jó konzervatórium, a Kodály Iskola, ami nem keverendő össze a Kodály Intézettel.
Kecskemétnek van saját színháza, van kortárs közgyűjteménye, férjemnek, Rajk László építésznek munkáját, az 1989-es Nagy Imre újratemetés makettjét a Kecskeméti Képtárban őrzik. Vannak jelentős gimnáziumai a városnak, vannak kórusai, van zenekara, ami szintén fontos. És van családi szál is, anyósom, a legendás Rajk Júlia itt született.
Van realitása annak, hogy Kecskemét egy második Salzburg legyen?
Azt gondolom, hogy van.
Az asztalodon a kortárs zene egyik élő legendájának, Kurtág Györgynek a kottáit láttam.
Rendszeresen dolgozunk együtt, a munkakapcsolatunk 2019-ben kezdődött, Tandori Dezső halálához kapcsolódóan. Kurtág Mártával, a feleségével szerettek volna egy jelentős opuszt írni az alkalomra, elbocsátásként. Akkor hívott fel Kurtág, hogy a hangomra képzelte el ezt a művet, Jeney Zoltán ajánlott, aki a tanárom is volt az Akadémián. Elmentem hozzájuk, Kurtág először csak pár hangot mutatott, utána egy dallamot, aztán fokozatosan kinőtt belőle hét dal énekhangra, zongorára, hegedűre és ütőhangszerekre.
Ez volt Mártával az utolsó közös művük. Mikor meghalt Márta néni, a próbák hangfelvételeit Kurtágnak ajándékoztam a próbákon készült fotókkal együtt, és leírtam, ahogy az egyik hangfelvételen Márta néni beszél hozzám: „Judit figyelsz? Itt arra kéri a Jóistent, hogy engedje el őt. Azt mondja, hogy hunyd le végre két szemem.”
Melyik Tandori versről van szó?
Elfáradtam Istenem a címe. Kurtág nem írt egyházi zenét, de írt gyönyörű requiemet, világi szövegekkel. A férjem Márta nénivel szinte egy időben, 2019 őszén halt meg, és ez Kurtággal valahogy még inkább összehozott lelkileg. Aztán jött a covid.
Közös volt az irgalmatlan magány, ami mindkettőnkre ránk zuhant, amit azzal tudtunk valahogy kidolgozni magunkból, hogy Kurtág elkezdett kíséret nélküli dalokat írni nekem, Tandori szövegekre, amiket a magányomban is tudtam énekelni. Aztán kitaláltuk, hogy ebből lehet, hogy összeáll egy kötet, a korábbi Kurtág „Játékok” folytatásaként. Most tizenvalahány dal el is készült.
A férjed, Rajk László nevét máig viseled.
Viselem a nevét, a sorsát, én ebbe belenőttem. A miénk egy iszonyatos nagy szerelemként indult a nyolcvanas évek legvégén, és az utolsó pillanatig együtt voltunk. Együttlétünk három évtizede alatt sok mindenre megtanított, szabadságra, nyitottságra, de még a színpadi jelenlétre is, hiszen nem csak építész, de nagyon jelentős díszlet-jelmeztervező is volt, Ridley Scotton át Costa Gavrasig számos filmrendezővel is dolgozott együtt, és a Saul fia díszletével Oscar-díjas is lett.
A vállamra hajtva fejét halt meg, igazi szép búcsú volt az utolsó két hetünk együtt.
Mindenkinek azt tudom mondani, hogy ne féljen az otthonápolástól és az elbocsátástól. Sokat tanultam az utolsó időszakban tőle életről és halálról.
Stylist: Pintér Judit
Smink és haj: Nyírő Fruzsina