Puskás Samu: Külföldön tiszta lappal akartam szerencsét próbálni
Korát meghazudtolóan érett, tudatos személyiség a Básti-színészdinasztia leszármazottja, Básti Juli és Puskás Tamás rendező- színigazgató elsőszülött fia. Puskás Samu a maga közel kétméteres termetével, megnyerő vonásaival, mély orgánumával igazi filmsztár alkat. Két színpadi rendezésen van túl, mindkettőt, Az ártatlanság vélelmét és a Fekete Pétert is óriási siker övezi a Centrál Színházban.
Hamarosan színpadi színészként debütál Molnár Ferenc Játék a kastélyban című darabjában. Ezzel párhuzamosan fontos szerepet kapott egy készülő magyar filmben is.
Mikor tudatosult benned, hogy egy legendás színészdinasztia leszármazottjaként a név kötelez?
Fiatalon. De a színművészeti pályára azért meglehetősen nagy kerülővel érkeztem meg, a rajzkészségem miatt először a képzőművészet irányába indultam el. Hároméves koromtól rajzban igyekeztem megfogalmazni mindent, amit láttam, éreztem, gondoltam vagy nem értettem. Napi nyolc órát rajzoltam, mindenki készpénznek vette, hogy ez lesz az irányom. Hatéves koromtól rendíthetetlenül állítottam, hogy autótervező leszek.
Mi az első filmes vagy színházi emléked anyai nagyapádról és édesanyádról?
Anyai nagyanyám szerencsére elég markánsan része volt a gyerekkorunknak és a Básti Lajos örökség odaadó gondviselőjeként ügyelt rá, hogy nagyapám lenyomata bizton eljusson hozzánk. Talán a Butaságom történetét, vagy az Abigélt láttuk először. Apám már kétévesen vitt magával Kecskemétre és Miskolcra, ahol épp rendezett, pont a Fekete Péter Szőnyi Ellája az első színházi élményem anyámmal.
Tarnóczi Jakab, a rendező, aki szereti, ha a nézői fegyelmezetlenek
Élénk színű, mély emlék, hogy csodálom, milyen gyönyörű, amint a régi fürdőszobánk tükre előtt festi magát és egyszer csak visszavigyorog rám. Tudtam, hova megy, tudtam, hogy szeretik és tudtam, amit ott csinál, azt jó volna csinálni.
Inspiratív, motiváló közegben felnőve öcséddel, Dáviddal, éreztél némi kettősséget abban, hogy büszke vagy a felmenőidre, másfelől tudod, hogy nehéz meghaladni őket?
Már ha egyáltalán meg lehet, vagy meg kell. De hogyne, többek között ez az ambivalencia hajtott külföldre. Apámat még tizennyolc évesen elvitték katonának és bizony azt gondolom, a fészekből való teljes kiszakadás elengedhetetlen ahhoz, hogy valakiből férfi váljon. Azt is tudtam, hogy mielőtt a felmenőim nyomdokaiba lépnék, kell egy szakma, ami hálóként feszül alattam, ha a más irányú kapaszkodásból nagyot zuhannék. És ott volt még az angol nyelv készségszintű elsajátítása, mint fő cél.
Jelentkeztem öt londoni egyetemre, nagy szerencsémre mindenhová föl is vettek. A Middlesex University-n diplomáztam, mint ipari termék- és formatervező mérnök. Új közegben, önállóan, egy meglehetősen nehéz szakon kellett boldogulnom, miközben online dolgoztam itthonra is, így hát a megemberesedés rögös útját, napi két-három óra alvással jártam végig.
Mikor tizenöt évesen leforgattam az Emberség című rövidfilmet, először mertem kimondani magamban, hogy belőlem azt hiszem mégiscsak színész lesz, de a szüleimnek még hosszan nem szóltam. London után végül irányba álltam, a New York Filmakadémia firenzei campusán kezdtem tanulni filmszínész szakon, onnan a kiszabható legnagyobb ösztöndíjjal vettek át Los Angeles-be, ahol 2020 nyarán végeztem, mi voltunk a COVID osztály. Zoom-on keresztül zajlottak a vizsgák.
A cél mindig is külföld volt, tiszta lappal indulni, szerencsét próbálni a Puskás-Básti név gravitációs mezején kívül.
Közben beszálltál a Centrál Színház, Budapest legnívósabb magánszínházának az„ ügyeibe” többféle minőségben. Darabokat fordítasz, plakátot tervezel, rendezel.
Hatéves korom óta ez a második otthonom, minden szabad percemet próbákon, előadásokon töltöttem az általános iskolai és gimnáziumi éveim alatt. Tizenöt évesen közösségi média tartalomgyártó videósként kezdtem és ahogy teltek, múltak az évek, lassan én láttam el a kampánytervezés és az online marketing feladatköröket. Aztán az egyetemi évek vége felé a nyelvtudással jött az első fordítás, a szakirányú végzettség megszerzése és a kinti mestereim megtisztelő biztatása után pedig, az első rendezés.
A New York-i Filmakadémiától egyenes út vezetett Hollywoodba, mégis megszakadt ez a vonal. Miért?
A második diplomámmal egy év gyakorlatra mehettem, amelyből a világjárvány miatt hat hónap lett. Ezalatt szerződtetett egy ügynökség és eljátszottam pár kisebb filmszerepet. A vízumom lejárt és egy év portfólió építést követően immár tizenharmadik hónapja vártam, hogy elbírálják a megújítási kérelmem. Ahogy Molnár írta a Delilában:
Én most még csak lebegek.
Ha nemleges válasz érkezne, nyilván boldogan dolgoznék tovább itthon, ha viszont zöld pecsétet kapok, a betyárbecsület diktálja a családom és a menedzsmentem felé, - hiszen lassan két éve kitartóan várnak rám - hogy próbáljak szerencsét, ott külhonban.
Itthonról sokan próbálkoztak tengerentúli karrierrel. Haumann Máté vitte talán a legtöbbre az Oscar-díjas Oppenheimer epizódszerepével, amit videocasting alapján nyert el.
Mátét - ha nem tévedek - nemzetközi ügynökség képviseli, ezzel szemben az enyém kizárólag amerikai munkákra terjeszthet fel és noha valóban a videocasting korát éljük, ahhoz, hogy egy pályakezdő bekerülhessen a körforgásba, bizony személyesen kell jelen lennie. Valahányszor vezető filmgyártól kaptam meghallgatást az ügynökségemen keresztül, az első kérdés mindig az volt, van-e munkavízumom.
A külsőd alapján filmvászonra termett alkatod van. A nemzetközi filmes karrier nagyobb távlat, mint a színház.
Ez így igaz, mégis mindkettő egyformán érdekel. Két teljesen más szörnyeteg, de minden általam igazán nagyra tartott filmszínész tudása, rigorózus színpadi képzésen alapul. Filmen a technika mankó, nem több. De az a fajta kondíció és alázat, amit a színpad követel, szerintem kulcs, hogy ne légy kérészéletű a szakmában. Képesnek kell lenned százszor reprodukálni ugyanazt a színvonalat.
Első rendezésed Az ártatlanság vélelme című monodráma, ami egy ügyvédnővel megesett-metoo történet, aki maga is hasonló esetekkel foglalkozik. Martinovics Dorina lebilincselő magánszáma. Mi ragadott meg benne?
Hogy árnyaltan és intelligensen nyúl ehhez a témához. A nők alárendeltsége fájóan lassan formálódó, évszázados norma. Mint minden módosítandó beidegződés esetén ahhoz, hogy a többség ne idegenkedve tekintsen a normát hangosan kaszaboló forradalmárokra, előremutató kommunikációra van szükség, az egyet nem értő felek közt. Azt gondolom, hogy a színház ideális fórum az efféle kommunikációra.
Sőt, felelőssége a kezdeményezés. Suzie Miller Prima Facie című darabjában az ügyvédnő esete pont annyira összetett, hogy amint boncolgatni kezdjük, hirtelen tér nyílik egy új szempontrendszer kialakítására. Hogy valóban hatásosak legyünk, persze elengedhetetlen, hogy olyan lebilincselően virtuóz módon tárják elénk a történetet, mint ahogy azt Martinovics Dorina teszi.
A Fekete Péter operett felújításban először rendezted édesanyádat egy klasszikus dizőz, nagyasszony szerepben. Nem izgultál?
Izgultam én ott minden máson, őt csak ámulva néztem, ahogy dolgozik, mint mindig. Relatíve rövid idő alatt öntöttük új formába a Centrál egykori zászlóshajó darabját. Színpadtechnikailag monumentális előadás, remek, emberpróbáló feladat volt.
Felmerült az utódlás kérdése?
A Centrál márka egyet jelent apám nevével, az ő szellemiségével. Ezt senki, soha nem fogja így csinálni. Ragyogó tehetségű öcsém, Dávid is hasonló irányba vágott neki az életnek, mint én, de az utódlás kérdése, bár édesapánkban nyilván felmerült, jó ideig még biztosan válaszra vár.