Ripacskodás nincs, manír-mentes művészet annál inkább - Hogyan lett Pintér Béla és társulata megkerülhetetlen?

Hazai színházi társulat, amely kilóg a sorból: ugyanaz a darabok szerzője, az előadások rendezője, és ez a valaki rendre játszik is, mi több, a trupp neve szintén az övé. Aki ismeri, már kitalálta: Pintér Béláról és társulatáról van szó.

Nemcsak az őket ismerő közönség, de a szakma szerint is az egyik legjobb mai magyar színházcsinálók. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy Pintér Béla februárban átvehette a Kortárs Magyar Dráma díját, melyet Örkény István özvegye az Örkény-életmű gondozója, Radnóti Zsuzsa Kossuth-díjas dramaturg alapított, de a díjaknál talán fontosabb az, amit a társulat estéről estére a nézőknek ad. Az pedig nem kevés.

Kőszínház híján változatos helyeken lépnek fel, a korábbi Szkéné Színházbeli bázisukat már jó pár éve áttették az Újpesti Rendezvénytérbe, nem feladva a befogadó színházként is működő Szkénét. (Aki viszont nem jár a fővárosban, valamelyik vidéki vendégszereplésüket is kifoghatja!) Abban valamennyi játszóhelyük megegyezik, hogy tömeges hömpölygés után lehet csak hozzájuk bejutni – minden alkalommal telt ház fogad. De vajon mi lehet a titka Pintérék töretlen sikerének?

Ajánlott: mindenkinek, 18 felett!

A társulat előadásaira ellátogató közönség vegyes: szakmunkástól az értelmiségiig, középkorú házaspároktól a trendi fiatalokig, dark gothoktól a bölcsész párokig. Egyesek, fanatikus rajongókként kitapintható keménymagot képeznek, és szinte estéről estére visszatérnek, míg mások visszafogottak: „csak” minden új produkciójukra kíváncsiak, sokan közülük hoznak magukkal még egy embert.

Pintér Béla előadásain mindenki megtalálja a számítását: az is, aki az elgondolkodtató játékot keresi, és az is, akire inkább a zsigeri színjátszás hat. Utóbbi azt is jelenti, hogy itt garantált az őszinte, manír mentes művészet, és a ripacskodás is csak akkor üti fel fejét, ha szándékolt eszközként használják (kvázi valami direkt el van túlozva).

Pintér, a mindenes

Pintér Béla rendező, színész, társulatvezető, valamennyi darabjában oszt magára egy komikusan testhez álló szerepet. Például az egyik legnépszerűbben, a Kaisers TV Ungarnban Petőfit alakítja, és már a belépőjénél fogjuk a hasunkat a nevetéstől. A szintén igen sikeres, lassan tizenötéve műsoron lévő Tündöklő középszerben diktátort játszik, másrészt civilben a trupp igazgatója is mint Pinczér Géza (értjük: Pintér = Pinczér).

Pintérék a próza mellet számos előadóművészeti formával operálnak, például az emblematikusnak számító Parasztoperában az opera műfajával, míg a Titkainkban a népdal és a néptánc keveredik a gagyi popzenével. A társulatban számosan képzett énekes található, így nem csodálkozunk, hogy sokszor dalra fakadnak. Puccini sem fog ki rajtuk, halljuk ezt A bajnokban, amit – csakúgy, mint a Parasztoperában – végig énekelnek. A komolyzene több dimenzióssá teszi történetet, mintegy elemeli azt a hétköznapitól, így hőseink apró-cseprő tettei is felmagasztosulnak.

A válogatott

Kezdetben a társulat magját a nyolcvanas-kilencvenes évek egyik progresszív szellemi műhelyeként is számon tartott Arvisura Színházi Társaság néhány korábbi tagja alkotta, ilyen többek közt maga Pintér Béla is. Ő az Arvisurában együtt játszott Szalontay Tündével, akit aztán el is hívott a saját társulatába, hogy olyan fontos szerepekben láthassuk őt tündökölni, mint a Gyévuska Kovácsa, a Parasztoperában a menyasszony anyja vagy a Tündöklő középszer Judy-ja.

Most már legalább annyian vannak a más társulatoktól kölcsönkért vagy szabadúszó színészek, mint az alaptagok. A meghívottakra jó példa a Titkainkban a Pánczél (= Aczél) elvtársat élethűen kikarikírozó Csákányi Eszter, de Stefanovics Angéla is, aki ugyanebben az előadásban remekül idézi meg a nyolcvanas évek kultikus előadóművészét, a Kontroll Csoport provokatív énekesnőjét, Bárdos-Deák Ágnest.

A társulat oszlopos, ám legalacsonyabb tagja, a gyakran gyermekszerepeket is eljátszó (például a Titkaink kislányát) Enyedi Éva igazi komika. Szücsiként (a Tündöklő középszerben) felejthetetlen: szerepe szerint semmi hangja, mégis folyton énekelne, de utasítják, maradjon csöndben, ezért a groteszkre vett Pillangókisasszony jelmezében siket-némán jelel. Kiskocsin ki- és betologatják, ő pedig erőlködve, dülledt szemekkel, némán, egyre hevesebben gesztikulál, amíg a Carmen erősödő dallamainak végére majdnem katapultál.

Véresen aktuális témák

Pintér Béla erőssége, hogy érzékeny, fontos társadalmi problémákat vet fel szórakoztató formában, miközben a mondanivaló komolyságából nem vesz el semmit, tökéletes egyensúlyt teremtve súlyos és könnyű között.

Remek minta erre is a Titkaink, amelynek témája ma legalább annyira fontos, ha nem jobban, mint a bemutató idején: szocialista Magyarország, egy műnépies táncház szütyős-kucsmás-hosszúszoknyás tagjai, mindez pedofíliával súlyosbítva. A sztori a Kádár-rendszer kádereiről, ügynökeiről és azok környezetéről szól, arról, ahogy az élet bedarál minden kiszolgáltatott szereplőt. Az előadás 2014-ben megkapta a Színikritikusok Díját, mint a legjobb új magyar dráma és a legjobb előadás. Szamosi Zsófia pedig még 2011-ben, a Szutyokbéli alakításával vihette el a legjobb női főszereplőnek járó díjat a Pécsi Országos Színházi Találkozóról.

Pintérék egy országos botrányba is belekeveredtek, mégpedig A bajnok című produkciójukkal. A polgárpukkasztó performansznak is beillő alkotás a közéleti erkölccsel kapcsolatos rezignáltságra lélekig hatoló színházpszichológiai eszközökkel hat. Ugyan elmondják, hogy a valósággal való bármilyen hasonlóság csak a véletlen műve, de ez nyilván nem így van. Hangosan nevetünk, azonban az előadás mégis a súlyos magyar közállapotokról és közerkölcsről ad látleletet. Pintér ezen munkája azért is mérföldkő, mert végre kőszínházban, mégpedig a Katonában dolgozhatott, az igazgató, Máté Gábor felkérésére.

Az újabb produkciók közt találjuk a Vérvörös törtfehér méregzöldet, amely a romasággal kapcsolatos előítéleteket egy politikai sci-fi és Szophoklész: Oidipusz király című drámájának kombinációjában jeleníti meg, míg legújabb, egyben a társulat harmincadik darabja, a Réka és az oltatlanok a covid-oltás körüli polémiára reflektál és a napi politikával szemben fogalmaz meg minden korábbinál erősebb kritikát.

A színjátékok napjaink problémáit dolgozzák fel, egyszerre drámaian és humorosan, sosem szokványosan vagy unalmasan. Igazi kortárs színház, nem csak elnevezésében: stílusos, izgalmas és friss, még véletlenül sem öncélúan sikoltozós, meztelenül rohangálós. A társulat szinte mindegyik, eddigi darabja repertoáron van, így az sem késett le semmiről, aki csak ezután kapcsol – mert legalább egy Pintér Bélát látni kell az életben!