„Az olvasás gyógyír lehet a lélek számára” – Interjú Ott Annával

Megértem, hogy sokan azt gondolják, a digitális világ elvette az emberektől az olvasás iránti érdeklődést, de én inkább azt látom, hogy az olvasás iránti vágy sosem fog eltűnni. Az emberekben él egy természetes vágy, hogy történeteket éljenek át, elmerüljenek más világokban, és új helyzetekkel találkozzanak. A könyvek pedig tökéletesen kielégítik ezt a vágyat. Azt persze nem vitatom, hogy a digitális eszközök mellett sokkal nehezebb időt találni az olvasásra, bevallom, néha én is ottragadok fél órát a telefonom fölött.

De ilyenkor megrázom magam, és megállok, mondván ennyi elég volt a telefonnyomkodásból, sokkal jobb lenne helyette olvasni. Ez segít. Mert van valami, amit a könyvvel szemben egy okostelefon sosem fog megadni: menedéket és lassítást, ami segít kiszakadni a mindennapi rohanásból. Tehát az emberekben élő olvasás iránti szenvedély kitart, sőt, talán még nő is.

Sosem unod meg az olvasást? Mondjuk most, amikor a kisfiaddal vagy, nem feszélyez, hogy letedd a könyvet?

Nem tudom, nem lehet megunni az olvasást. Hogy mikor van rá kapacitásom a fiam mellett? Ez főleg az időbeosztáson múlik. Amikor megszületett a gyermekem, sokan mondták, hogy most aztán nem lesz időm semmire, főleg nem az olvasásra. De érdekes módon az első fél évben sokkal több időm volt olvasásra, mint korábban. Amikor a fiam aludt, én olvastam, de szoptatás közben is folyton volt nálam egy könyv.

Itt muszáj megállni. Szeretném megjegyezni, hogy mennyivel jobb, ha könyvet olvasunk szoptatás közben, mintha a telefont néznénk, miközben a kékfény az arcunkra világít.

Ugye, hogy mennyivel jobb választás egy könyv? Az olvasás számomra egyfajta terápia is, ami segít megőrizni a lelki egyensúlyomat. Vannak napok, amikor persze minden kicsit túl sok, és ilyenkor nehéz időt találni erre a tevékenységre, de tudom, hogy hamarosan eljön az a pont, amikor egyszerűen lassítanom kell, és ilyenkor újra előveszek egy könyvet, ami segít kibillenteni a kapkodásból.

A környezetünkre az általunk olvasott könyvek is hatnak. Mit gondolsz a mai mesekönyvekről, mások, mint amilyenek a mi gyerekkorunkban voltak?

A mai gyerekkönyvek sok szempontból különböznek azoktól, amelyeken mi felnőttünk. A vizualitás például sokkal hangsúlyosabbá vált. A mai könyvek gyönyörűen illusztráltak, és sokkal több figyelmet fordítanak a grafikai megjelenésre, mint korábban. Ez persze nem csak esztétikai kérdés, hanem a gyerekek vizuális nevelésének is fontos része. Ezen kívül azt is észrevettem, hogy a gyerekkönyvek tematikája is sokkal szélesebb lett, nagyon sok olyan könyv van, amely kifejezetten egy-egy élethelyzetre, problémára fókuszál, legyen szó válásról, testvérféltékenységről vagy éppen a különböző kultúrák megismeréséről.

Ez pedig egy pozitív változás, mert így a szülők tudatosabban választhatnak könyvet a gyerekük számára, és segíthetnek nekik megérteni a világot. Ugyanakkor zavarba ejtően sok könyv születik, néha kicsit elveszettnek érzem magam az óriási választék között, és ilyenkor szívesen kérek tanácsot olyanoktól, akik jobban ismerik a gyermekirodalmat.

Ami a felnőtteknek szóló irodalmat illeti, ma könyvklubot vezetsz. Tudatosan alakítottad így a karriered, hogy majd a kicsi mellett folytathasd a munkát?

Nem terveztem előre, hogy könyvklubot nyitok, ezt az élet hozta, azt is mondhatnám, hogy ez egy természetes folyamat volt. Korábban is sokat beszélgettem barátokkal, ismerősökkel a könyvekről, amiket olvastam, és ezek a beszélgetések mindig nagyon inspirálóak voltak számomra. Amikor megszületett a kisfiam, és hirtelen több időm lett olvasni, akkor felébredt bennem a vágy, hogy ezt jó lenne megosztani másokkal is, viszont a személyes találkozásokra szinte semmi esély nem volt, így jött az ötlet, hogy miért ne szervezhetnék egy online könyvklubot?

Féltél attól, hogy a szülés után másként fog alakulni a karriered?

Amikor megtudtam, hogy édesanya leszek, természetesen egy kicsit megijedtem attól, hogyan fogom összeegyeztetni a karrieremet ezzel az új szereppel, de meglepően hamar megtaláltam az egyensúlyt. Az irodalom mindig is a szenvedélyem volt, és most, hogy édesanya vagyok, még inkább értékelem azt a nyugalmat és elmélyülést, amit a könyvek adnak. Az anyaság olyan érzelmi gazdagságot hozott az életembe, ami teljesen új szemszöget nyitott meg a munkámban is.

Úgy érzem, most sokkal érzékenyebben tudok kapcsolódni a könyvekhez, mint korábban bármikor, és ez egy óriási kincs. Azt hiszem, hogy az anyaság egyfajta introspektív utazásra hívott, amely során jobban megismertem önmagamat. Egyre mélyebben foglalkoztat, hogy megértsem a saját érzéseimet, és azt, hogy miként hatnak ezek a családomra, a környezetemre. Ezért is döntöttem úgy, hogy irodalomterápiát fogok tanulni.

Jól értem, hogy te most egyetemre jelentkeztél?

Éppen az interjú előtt adtam be a jelentkezésemet. Az irodalomterápia már régóta foglalkoztat, de sokáig csak távolról csodáltam ezt a területet, csakhogy az utóbbi időben egyre határozottabban éreztem, hogy szeretnék mélyebben megismerkedni a módszerrel. Többek között a könyvklub is ráébresztett arra, hogy az olvasás több, mint puszta szórakozás, az olvasás gyógyír lehet a lélek számára.

Amikor egy-egy találkozón a résztvevők megosztják az érzéseiket, gondolataikat egy könyvről, és látom, hogy ez mennyire felszabadító számukra, akkor újra és újra átérzem, hogy milyen ereje van az irodalomnak. Ugyanakkor azt is érzem, hogy az ilyen helyzetekben nem elég az empátia, ezért szeretnék mélyebb tudást szerezni, hogy valóban segíteni tudjak azoknak, akik hozzám fordulnak. Azt hiszem, hogy ez nem csak másokra, hanem az én magánéletemre is pozitív hatással lesz, hiszen segít jobban egyensúlyban tartani.