Jó lenne időnként teljesen lekapcsolódni az online világról, összeülni és betenni egy CD-t vagy feltenni egy bakelitet

De ahogy a világ is változott, úgy én is, akárcsak körülöttem lévő emberek, ám azért vagyunk még néhányan múzeumi darabok, akik szeretik az oldschool szokásokat és hisznek abban, hogy mások számára értékesek lehetnek.

Mozi vs. streaming

Íme a rövid története annak, hogyan NEM jutottunk el egy barátnővel moziba, amit eredetileg én szorgalmaztam.

• Menjünk el, nézzük meg az új Ómen filmet!
• Á, én azért biztosan nem fogok pénzt kiadni, majd megnézem a streamingen.
• Oké, akkor nézzük meg az Anyai ösztönt, úgyis kíváncsi vagy rá.
• Nem kell, megvárom, amíg felteszik a Netflixre vagy valahova.

Szeretek moziba járni. Egyszerűen hangulatos. Ülök a jellegzetes popcorn ködfelhőben, aztán egyszer csak elhalványulnak a fények, és akkor előkúszik az a jóleső és izgalmas érzés, hogy „mindjárt kezdődik A film”. Onnantól kezdve pedig 90, de akár 120 percnyi teljes kikapcsolódás jön. Beszippant a hatalmas vászon, és valahogy a látványnak és a hanghatásoknak köszönhetően olyan, mintha tényleg ott lennék a történetben, amit jó esetben végigizgulok.

Közben odabújok a férjemhez vagy a barátnővel összenézzünk és jót nevetünk, a testvéremmel pedig megpróbáljuk ráhozni egymásra a frászt. Miután véget ér, alig várom, hogy hazafelé megbeszéljük a látottakat és még otthon is családiasan vitázzunk vagy ömlengjünk arról, mennyire jó volt. De egyre kevesebbet járunk moziba. Ahogy a fenti beszélgetésből is látszik, manapság olcsóbb, kényelmesebb kivárni, amíg feltöltik a filmet egy streaming szolgáltatóra, aminek persze megvannak a maga előnyei.

Nem kell rá külön jegyet venni, bármikor megnézheti az ember, akármikor szünetet tarthat, hogy kimenjen a mosdóra és kedvére terpeszkedhet a kanapén. Ám nem adja ugyanazt az élményt és nem csak azért, mert az embernek nincs mozivászna vagy házimozi rendszere. Azt az élményt nem adja vissza, hogy elmegyünk együtt valahova, kiszakadunk a rutinból, és egy bizonyos ideig csak arra az egy dologra figyelünk.

Ha otthon nézünk filmet, akkor van, aki közben mobilozik, esetleg folyamatosan dumál közben, és a végén a nagy kibeszélések is elmaradnak, mert jön a következő műsor vagy mindenki megy a maga dolgára. Lehet egy Netflixes film megnézése is minőségi időtöltés, de a minőségek között is vannak eltérések és nem feltétlenül olyan értékesek, mint egy közös mozizás. Ebben erősített meg Sepsi Helga pszichológus is:

„Egymásra való figyelés, gondoskodás, rezonálás. Ez tűnt el. Otthon az van, hogy ülünk egymás mellett, nyomkodjuk a telefont, és úgy hét percig vagyunk képesek valóban figyelni egymásra, ami elég szomorú eredmény. Erre kellene fektetni a hangsúlyt, és elmenni akár egy moziba, utána beülni egy étterembe és átbeszélni, hogy kinek és mit mondott ez a film. Feltenni a kérdést, hogy „Te melyik karakterrel azonosultál?” Ezekről lenne érdemes beszélgetni és visszahozni ezeket az emberi kapcsolatokat.

Manapság sokkal nagyobb figyelmet kéne szentelni annak, hogy igazán minőségi időt töltsünk egymással, és ki tudjunk szakadni a digitális világból, hogy mélyebben tudjunk egymáshoz kapcsolódni. Például a családi mozizás vagy egy közös könyv olvasása ezt adja. Miért ne lehetne, hogy ketten olvassuk ugyanazt a könyvet, más tempóban, de közben megbeszéljük azt, kiben mit indított el? Nagyon jó kezdeményezés, de nagy energia, mivel ezeket rutinná, a mindennapi élet részévé kell tenni, hogy ezeket a szokásokat valahogy visszaillesszük” - magyarázza Sepsi Helga.

„Majd megnézem, ha csinálnak belőle filmet”

A mozizás mellett egy másik kedves hobbim a könyvfalás. A könyvolvasás az egyik olyan tevékenység, ami brutálisan kikapcsolja és mellette feltölti az embert. Akár egy 1 vagy 2 órát szán rá az ember, abban az időben megszűnik körülötte a világ, ráadásul számos egészségügyi előnye van a Heathline szerint. Fejleszti az agyat, növeli az empátia képességét, építi a szókincset, csökkenti a stresszt, enyhítheti a depresszió tüneteit és pozitív hatással van az ember közérzetére. Szóval csak előny származik a könyvolvasásból.

Az olvasás mellett szívesen ajánlok könyvet másoknak, de nagyon sokszor kapom azt: „Majd megnézem, ha csinálnak belőle filmet”, ugyanis egyesek szerint „úgyis” mindent megfilmesítenek és inkább kivárnak, mintsem a kezükbe vegyenek egy könyvet. A könyvolvasás sokak szerint fárasztó, időigényes és nyilvánvalóan kevésbé nyújt 2D-s vagy 3D-s élményt, mint egy film megtekintése, bár hozzáteszem, számomra a könyvolvasás pont olyan élményt ad, mintha a moziban ülnék, mivel egy jó regény képes annyira beszippantani.

És az sem segít a könyvek promotálásában, ha népszerű olvasmányt ajánlok, ami ráadásul ezerszer jobb a már elkészült filmhez, sorozathoz képest, lásd Stephen King AZ-ja vagy Julia Quinn Bridgerton családja. Számomra ez kissé idegen, mert ha tudom valamiről, hogy jó, akkor megéri a fáradtságot, de hiába, nem vagyunk egyformák.

Az oldschool szokások nosztalgikus hangulatot teremtenek

Az oldschool szokások egyik legnagyobb varázsa abban rejlik, hogy nosztalgikus hangulatot teremtenek, aminek számos előnye van. Krystine Batcho pszichológus szerint a nosztalgia érzelmi élmény, amely egyesít. A múltban történő időzés visszacsatolást adhat arról, kik vagyunk most és mennyit változtunk. Ez pedig motiváló erővel is bírhat, hogy kik szeretnénk lenni a jövőben. A másik nagyon fontos funkciója, hogy összeköt minket más emberekkel.

Ezért is lenne jó időnként teljesen lekapcsolódni az online világról, összeülni, betenni egy CD-t, aminek már eleve van egy nosztalgikus feelingje, hiszen már a lemez érintésének varázsa visszarepít a múltba, hát még a tartalma. Milyen más is volt a világ, amikor a szalonokban feltettek egy bakelitlemezt és a társaság beszélni kezdett az előadóról vagy esetleg táncoltak rá, netán a zene alatt vitatták meg az élet nagy kérdéseit!

Kellenek azok a röpke időszakok az életünkbe, mikor húsz vagy akár harminc évet repülünk vissza az időben, megfiatalodunk, és feltöltődünk a régi szép emlékek közt dúskálva. Ám ez akkor tud a legjobban működni, ha közben nem dobjuk el keseregve a jelen ajándékait azzal a felkiáltással, hogy „régen minden jobb volt”, ami nem teljesen mértékben igaz, hiszen rengetegen vagyunk, akiknek iszonyatosan hiányozna a korlátlan net.

Ugyanakkor Sepsi Helga arra is felhívja a figyelmet, hogy a nosztalgiázással sem szabad átesni a ló túloldalára, mert annak is megvannak a maga hátrányai: „Egyensúlyt kell találni, ezek a mondjuk úgy hagyományos és a modern tevékenységek között, hogy ez a közösségi élmény valamilyen formában újra jelen tudjon lenni, és ne legyen annyira felületes a kommunikáció, és ne tőmondatos csetelésből vagy emoji-váltásból álljon a beszélgetés.

Az lenne a legjobb, ha megjelennének azok a tevékenységek, ahol kapcsolódni tudunk. A nosztalgiázásnak sem az a célja, hogy visszahozzunk minden régi szokást, hanem próbáljuk meg ötvözni a modern szokásokkal. El kell gyászolnunk valahogy a múltunkat, mert, ha tényleg ragaszkodunk ahhoz, hogy minden olyan legyen, mint régen, akkor olyan mintha lehorgonyoznánk magunkat valahova, és nem tudjuk megélni a jelent.

Az életünk része a rugalmasság kialakítása, hogy el tudjuk fogadni a múltat, képesek legyünk alkalmazkodni a jelenhez, ugyanakkor áthozzuk a múltból azokat az értékeket, amiket fontosnak találunk.”