Az időgép az Instagramra költözött
Gondoltál már arra, milyen jó lenne az időutazás? Mit szólnál ahhoz, ha azt mondanánk, hogy lehetséges, és ehhez elég csak megnyitnod az Instagramon a @non.kunst.ultra oldalt, és már vissza is repültél.
Lenyűgöző, hogy egy apró csomagolás, egy kupak, egy jegy, bármilyen kis apróság mennyi emléket tud visszahozni. Egy pillantás, és már érzed az illatát, az ízét, és ott is vagy a régi óvodádban, a nagymamád szekrénye előtt vagy a tini korodban. Olyan képek elevenednek meg, amelyekre már évtizedek óta nem is emlékeztél. A @non.kunst.ultra oldal készítőjével beszélgettünk, aki nem fedi fel magát, mert ahogyan ő mondja „én csak megosztom a képeket”, de az interjúnkból kiderül, hogy ennél jóval több az ő szerepe.
Ha meg kellene saccolnod, hogy hány négyzetmétert foglalnak el a lakásodban ezek az ereklyék, mit tippelnél?
Nagyon-nagyon sok helyet. Rengeteg dobozom van, azokban főleg régi magyar játékok, porcelánok, kozmetikumok, konyhai tárgyak, papírok, könyvek, mütyürkék vannak. Egy nagy lakást is meg tudnék tölteni velük.
Ha azt mondanám, hogy mutass nekem egy lyukas kétfillérest, mennyi idő lenne megtalálni? Úgy képzeljem el a rendszerezésed, mint egy múzeumban?
A kétfillérest gyorsan megtalálnám, mert az érméknek saját dobozuk van, nem vegyülnek például a papírokkal. Vannak bizonyos dolgok, amik egy helyen vannak, de nem úgy rendszerezek, mint egy múzeumban, nincsenek tárgykartonjaim. Az egyik dobozban régi ollók, a másikban kávéfőzők, a harmadikban vállfák, a negyedikben társasjátékok és így tovább… Jóformán gyerekkorom óta gyűjtögetek, mindig mást.
Egyedül, távol mindentől, mégis közelebb önmagadhoz, mint korábban valaha - ezért jó néha szólóban utazni
Régi könyvekkel kezdtem, aztán ezüst kiskanalakkal és teáscsészékkel folytattam, de nagyon szerettem a nyomtatványokat is. Aztán jöttek a porcelánok, gyönyörű, régi, kék, zöld üvegek, tejesüvegek, reklámok. Volt egy idő, amikor elkezdtem vadul fém-, fa- és papírdobozokat gyűjteni, vállfákat, papírtáskákat. Nem is tudtam, hogy ezeknek milyen kultúrája volt száz éve, egyik szebb, mint a másik. Ma már felsorolni is nehéz, mi mindent gyűjtök.
Milyen időszakot keresel?
2000 előtti, elsősorban magyar tárgyakat gyűjtök, kedvenc korszakaim a húszas-harmincas, illetve a hatvanas-hetvenes évek. Egyébként nagyon érdekes, hogyan öregszik a gyűjtemény. A hetvenes években egyik nagybátyámtól kaptunk egy évfolyamnyi 1930-as Magyar Grafika folyóiratot. Az egy csodálatos kiadvány volt, tele reklámmal és a kor neves grafikusainak munkáival.
Amikor már saját keresetem lett, jártam az antikváriumokat könyvekre vadászva, így egy nyaralás alkalmával egy kaposvári antikváriumban találtam négy évfolyamot, és ezt a nyolcvanas évektől őrzöm. Telik-múlik az idő, és az ember rájön, hogy ami nem olyan rég még ötvenéves volt, hirtelen nyolcvan lett, most meg már közel százéves.
Az idő múlását a tárgyaimon keresztül érzékelem.
Mi alapján döntöd el, hogy mi kell a gyűjteményedbe, és mi nem?
Szexista, rasszista dolgokat elvből nem gyűjtök, és a giccsektől is óvom magam. Mikor elkezdtem instagramozni, elhatároztam, hogy kizárólag hétköznapi tárgyakat osztok meg, de főleg olyanokat, amelyek feliratosak. Hogy egy fémdobozon ne csak egy minta legyen, hanem tudjam én is, hogy abban mi volt, milyen kávé, tea, kakaópor vagy édesség. Például egy vállfa is attól izgalmas, ha rajta van, melyik áruházé volt, ki volt a tulajdonos. Elkezdtem ilyen szemmel nézni a tárgyakat.
Szükséges speciálisan tárolni?
Az élelmiszer-csomagolások - például cukorkászacskók, csokipapírok, teás- és kávésdobozok - értelemszerűen nem igényelnek különleges tárolást. Bár van bontatlan fémdobozos teám, egy tele doboz konzum szaloncukrom, néhány Donald rágóm, egy malévos és egy Szerencsi csokim. Van olyan gyűjtő ismerősöm, aki karácsonyfadíszeket gyűjt, neki vannak bontatlan csokifüggelékei is, én ezeket nem tudnám megfelelően tárolni.
A tudomány azt mondja, hogy az emlékeket a szaglással lehet legkönnyebben előhozni. Ha megszagolsz egy régi szappant, kinyitsz egy parfümöt, tapasztalod ezt?
A szappan nagyon érdekes, van olyan, ami negyven-ötven év után is megőrzi az illatát. Nem olyan régen ócskapiacon találtam egy flakon Fa habfürdőt, amiben még jócskán van. Lecsavartam a kupakját, áradt belőle a jól ismert citrusos illat. Azonnal megcsapott a hetvenes évek. Eszembe jutott, hogy mekkora szám volt ez annak idején.
Ha kiteszek egy szappant az Instagaramra, sok követő írja, hogy most is érzi az illatát, vagy hogy ránéz, és újra ott látja magát az anyukája, a nagymamája szekrénye előtt, aki szappant tett a ruhák közé, hogy azok illatosak legyenek. Vicces, hogy a hetvenes-nyolcvanas években ezeket a nyugati szappanokat nem használtuk el, igazi kincsnek számítottak.
Egy csomagolás is nagyon sok emléket visszahoz.
Például nagy vágyam volt, hogy legyen három forint hatvan filléres tejeszacskóm. Mikor hozzájutottam, az olyan volt, mintha egy nagy értékű ajándékot kaptam volna, pedig tulajdonképpen egy soha le nem bomló műanyagról beszélünk. Egy másik példa: a kilencvenes években a Lagerfeld-féle KL parfüm volt a kedvencem, amit már régóta nem gyártanak, de pár éve kettőt is szereztem, persze egyiket sem használom, de jó néha megszaglászni.
Vicces, hogy ma már gyakorlatilag lehetetlen követni az árakat, régen pedig ott volt minden csomagoláson.
De még fémárukba, kávéfőzőkbe, konyhafelszerelésekbe is beleütötték az árat! Ezek fantasztikusak, imádom őket, és azért is írom oda mindig, ha valaminek tudom az árát, mert ahogy az ember öregszik, előfordul, hogy elkezd egy kortársával vitatkozni azon, hogy mennyibe került például egy kiló cukor, egy liter tej vagy kóla 1980-ban, és mindenki másképp emlékszik. Ilyenkor olyan jó, ha vannak olyan tárgyaid, amiken szerepel az ár és a gyártás ideje is.
Nekem még volt lyukas kétfilléres az ovis ballagótarisznyámban, de valószínűleg sokaknak ez már nem mond semmit. Milyen a következő generáció viszonya a retróhoz?
Huszonévesek szoktak írni, kérdezni és mesélni, hogy ezt és ezt a tárgyat a nagyszüleiknél látták utoljára. A lájkok számából nem tudok következtetni, mert nagyon hullámzó, hogy melyik generációt mi fogja meg. A cicás és kutyás fésűkért szinte megőrültek, de azt látom, hogy az ovisként, kisiskolásként használt dolgok iránt van elsősorban nosztalgiája az emberek zömének.
Vannak felajánlások is?
Több hasonló érdeklődésű barátom van, aki időnként megajándékoz, de cserélni is szoktunk. Vannak olyanok is, akik tudják, hogy ami nekik kacat, az számomra kincs, és nekem adják.
Akartak már vásárolni tőled?
Igen, külföldiek és magyarok is. Voltak egész komoly megkeresések is, például Patrick Modiano Nobel-díjas francia író kiadója keresett meg egyszer, hogy megvenne tőlem egy bizonyos tárgyat, amit ajándékba szánnak az írónak. Nem adtam.
A mai fiatalok, akik abban élnek, hogy mindenből rengeteg márka és termék fellelhető, tudnak majd húsz-harminc év múlva nosztalgiázni?
A fiatalok többsége nem igazán gyűjt, mert ők mobilisak, nem akarják helyhez kötni magukat. Gyerekként még gyűjtögetnek, de aztán fiatal felnőttek lesznek, akik egyik albérletből, országból a másikba költöznek. Nem akarnak régi bútorokkal telezsúfolt lakást szőnyegekkel, falvédőkkel és törékeny tárgyakkal.
Hogyan tovább? Kiállítás? Még több tárgy?
A kiállítás nehéz kérdés, mert hogyan lehet mindezt rendszerezni, megmutatni? Annyiféle tárgyam van, több évtizedből, gyufásdobozoktól a cekkereken át az Alföldi porcelánig, nehéz lenne kiállítani őket, hiányzik a koncepció. Van egy kozmetikai gyűjteményem is, túlnyomórészt régi magyar parfümösüvegek, rúzsok, körömlakkok, púderesdobozkák, szappanok, ezeknek szeretnék csinálni egy külön oldalt.
Az Instagram erre egy jó platform, ahol egységes megjelenéssel, leírásokkal mutathatom meg a tárgyakat, azzal a tudattal, hogy másoknak is jó érzés ezeket nézegetni, megismerni vagy felidézni elfeledett tárgyakat – és talán nosztalgiázni.
Az utolsó kérdésedre a válasz: igen, még több tárgy!